A sasok legjobb barátja

─ Jól van Lilla, jó lesz már! ─ vakkantotta Galagonya kissé türelmetlenül. Legkedvencebb barátnője ugyanis már vagy egy fél órája billegette magát a tükör előtt. Hol a szoknyáját húzogatta, hol életőrző medálját fényesítette nagy gonddal, hol pedig haját igazgatta. Mintha egy világsztárral készülne találkozni... ami nem is áll messze a valóságtól.

Joggal mondhatjuk, hogy Kántor és Mancs után Falco lett Magyarország leghíresebb német juhászkutyája. Lillának már egy posztere is volt róla, s Galagonya kissé féltékenyen vette tudomásul, hogy a kép pontosan a kettejüket ábrázoló fotó mellé került. De hát mit lehet tenni, ha a vetélytárs Magyarország egyetlen méreg- és tetemkereső kutyája, aki a sasok és más ragadozó madarak megmentésén fáradozik?

Mert bizony elszomorító tény, hogy veszélyeztetett ragadozó madaraink, így a parlagi sas és a kerecsensólyom nagy számú pusztulásáért legtöbbször a mérgezések tehetőek felelőssé. A gazdák jószágaik fogyatkozásáért előszeretettel hibáztatják a sasokat, rókákat, és a mérgezett csalik és tetemek rengeteg madár halálát okozzák. Falcót arra képezték ki az életőrzők, hogy megtalálja az elhullott madarakat és a mérgezett csalikat. A munka veszélyes és fárasztó, az ország egész területén járőröznek gazdájával. Ez alkalommal Lilla városkájának közelében voltak, így a sűrű programhoz még egy rajongói találkozás is hozzáadódott.

A főtéren találkoztak. A kislány izgatottan szorongatta a nagy alkalomra elhozott posztert, ami persze épp csak addig volt érdekes, míg meg nem pillantotta a hős nyomozót a valóságban is. Azt Galagonya is elismerte, hogy Falcónál derűsebb, megnyerőbb németjuhászt keresve sem találhatnának. Vidám ugatással köszöntötte őket.

─ Szervusztok, életőrzők! Örülök, hogy megismerhetlek benneteket!

─ Én is nagyon örülök, Falco! A nevem Lilla, és nagy rajongód vagyok! Csodálatos munkát végzel.

Falco megcsóválta a farkát.

─ Igazán kedves vagy, de tudod... sokszor kívánom, hogy bárcsak ne kellene ezt a munkát végeznem. Ha nem lennének sasmérgezések, rám se lenne szükség. Szívesen segítek, ahol tudok, de elkeserítő, hogy hány tetemet találunk egy-egy bevetésen.

A sasok legjobb barátja

A kislány komolyan bólintott.

─ De milyen jó, hogy segítesz leleplezni ezeket a bűnözőket. Mégis, hogy találsz ennyi bizonyítékot? Úgy hallottam, még az elásott nyomokra is rálelsz.

─ Ez így van. Nagyon érzékeny a szaglásom, és megtanultam felismerni a különböző mérgek és az elhullott madarak szagát is. Persze folyamatosan zajlik a kiképzésem, hisz újabbnál újabb szagmintákat kell azonosítanom.

─ És nem félsz, hogy téged is megmérgez valamelyik bizonyíték? ─ tette fel az utolsó aggódó kérdést a lányka.
A németjuhász megcsóválta a fejét, fülei mókás billegésbe kezdtek.

─ A gazdám és a kiképzőm megtanítottak arra, hogy ne akarjam megkóstolni a nyomokat. Ugatással jelzem, ha találok valamit, de még csak a mancsommal sem érinthetem meg. Úgy belém ivódott, hogy sosem fogom elfelejteni.

A kislány látszólag megnyugodott. Kedvenc nyomozókutyája életét nem veszélyezteti a munka ezen része.

─ Most azonban mennem kell ─ szabadkozott Falco. ─ Mióta már az egész Kárpát-medencében zajlik a parlagi sas mentés, nekem is több munkám van. Már öt országba sietünk, ha szükség van ránk, legyen szó bajba esett fiókákról, sérült madarakról, vagy megoldandó ügyekről. Örülök, hogy megismertelek, Lilla! Minden jót Galagonya! ─ és már sietett is vissza gazdájához.

A kislány mosolyogva integetett Falco után, majd pedig Galagonyához fordult.

─ Örülök neki, hogy te nem vagy nyomozó. Megszakadna a szívem az aggodalomtól, ha ilyen veszélyes munkát végeznél. Te inkább csak ígérd meg nekem, hogy mindig nagyon vigyázni fogsz magadra! ─ s ezzel átölelte barátja bundás, puha nyakát. Galagonya pedig boldog farkcsóválással simult Lillához, és a délután folyamán először nem bánta, hogy nincs Magyarországon még egy zöld szőrű, kicsit pocakos méreg- és tetemkereső nyomozókutya.

˄