NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
MME
Budapest
A történet hangban
A történet mesében
Történetek
H1 Systems Kft.
BME Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszék
Noran Libro Kiadó
Országos Kriminológiai Intézet
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ
Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Büszkeségünk lehet a szalakóta

Újabb különleges, színpompás madárfaj, a nálunk is fészkelő szalakóta menekülhet meg a kihalástól: több mint ötmillió euró brüsszeli támogatást nyert a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a csókaméretű madár védelmére. Dr. Halmos Gergő, az MME igazgatója avatott be minket a projekt részleteibe.

Tekintélyes, magányos, odvas öreg fa áll egy közeli erdőtől nem messze, gazdag legelőkkel övezve. Valamivel odébb még néhány fából álló csoport, tövében kecskék, juhok legelésznek a kora nyári hőségben. Légyzümmögést hallani, a köveken gyíkok sütkéreznek. Úttest, autóforgalom, villanypózna, emberi kéz nyoma se közel, se távol nem látszik.

Büszkeségünk lehet a szalakóta

A béke szigete. Fotó: Tokody Béla

És egyre inkább fikció világviszonylatban, így Magyarországon is, pedig nagyjából ez a békebeli táj lenne a színpompás tollazatú szalakóta ideális élőhelye. – Ahogy teret hódított magának az utóbbi évtizedekben a modern agrárgazdálkodás, úgy fogytak el a mozaikos gyepekkel, szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított természetes élőhelyek, az odvas fákban fészkelő szalakóta pedig egyre több területen maradt otthon nélkül – magyarázza az MME svábhegyi központjában Dr. Halmos Gergő.

Ráadásul számtalan más veszélyeztető tényező is akad: – A középfeszültségű oszlopok rossz szigetelése miatt gyakori az áramütés, a rovarirtó szerek is rengeteg áldozatot szednek, nem beszélve az illegális vadászokról és az autósokról, akik gyakran gázolnak el az úttesten rovarra, gyíkra vadászó szalakótákat – sorolja a „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című uniós LIFE projekt élére állt MME igazgatója.

Mindezek után csoda, hogy ez az égszínkék madár még „csak” vörös listás, azaz potenciálisan veszélyeztetett világviszonylatban. Becsült világállománya kétszázezer és ötszázezer példány között mozog, ennek nagy része Európában költ.

Míg Németországban, Dániában, Svédországban, Finnországban és Csehországban már kihalt, Magyarországon még éppen időben vagyunk a megelőzéshez: a nálunk fészkelő ezer példányból álló populációt óvni kell. Ennek érdekében pályázott az MME vezetésével alakult, magyar és román társszervezetekből álló konzorcium direkt brüsszeli forrásra, és nyert 5 046 097 eurót a 2014 szeptemberével kezdődő és 2020 márciusig tartó megvalósítási időszakra.

Már megkezdődött a munka, de a következő bő öt évben zajlik majd a java. A szalakóta-projekt részeként többek között fészkelőhelyeket alakítanak ki, természetes élőhelyeket állítanak helyre a partnerek itthon és Romániában, középfeszültségű oszlopokat szigetelnek, és önkéntes gazda hálózatot hoznak létre a gazdák madárvédelmi képzésével. Negyven szalakótára nyomkövetőt tesznek, hogy vonulásukról is információt nyerjenek. A szakmai munkához ismeretterjesztés is kapcsolódik: a szegedi Fehér-tó mellett épülő Szalakótavédelmi Látogatóközpontban konferenciatermekkel, vendégszobákkal, kilátótérrel és tanösvénnyel várják majd a látogatókat.

Büszkeségünk lehet a szalakóta
Szalakóta jeladóval. Fotó: Tokody Béla
     
Büszkeségünk lehet a szalakóta
Szalakóta-gyűrűzés.
  Büszkeségünk lehet a szalakóta
Szalakóta-fészekalj Fotó: Orbán Zoltán
     
Büszkeségünk lehet a szalakóta
Szalakóta-odú. Fotó: Orbán Zoltán

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat