NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Csak egy kupac

Mesék
Átkelés biztonsággal
Csak egy kupac
A láthatatlan szöcskeegér
Stresszes növények
Egy nap a Dunánál
Kicsi testek az űrben
Nadrág a zokniban
Időutazás mindenkinek
Űrutazás papíron
Együtt a zenében
Szolga helyett barát
Regranulátum
Lilla és az energiatudatosság
Csodahabbal az erdőtüzek ellen
A szennyvíziszap második élete
Lilla digitális története
Röplabda a homokon
Jusson is, maradjon is
Halmacskaty életre kel
Adatbázis ─ a lehetőségek tárháza
A LEDjobb fényforrás
Család vagy óvoda?
Hulladékkal a vizek tisztaságáért
Sportos iskola
Menzai maradék mentés
Csongor története
Programozott gondolat
Ősbúzából őspogácsa
Névnapi mozi
A remény színe
Amit nem szabad elfelejteni
Mert énekelni jó
Búvárlabdacs bevetésen
A troli visszatér
A sasok legjobb barátja
Hát a fákra ki vigyáz?
Veszélyes pihenőhely
Sós, mint a tenger
Bányaseb és gyógyulás
Túzokmenyegző
Lőtér, béke, gyurgyalag
Surrogás
Vadludak városa
Az élő holtág
Pazar vagy pazarló?
Kriszti és a városontúl
Amit nem érdemes megszelídíteni
Pettyek a lapon
Hasznos hulladék
Cukor nélkül édesebb?
Meggymag és a zongora
Kaszó kincsei
Ég és föld között
Képek hangban
Hová visz a lefolyó?
A puszta hősei
A bogártudós
Valami bűzlik
Barát vagy ellenség?
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Ragadozó, nem kártevő!
Kincset érő magvacskák
Levelek, sünik, lábnyomok
Hazatérni szabad
A Bátorító Csapat
Hősök két és négy lábon
A fészektolvajok
Lóci színházba megy
Csodaalga
Hortobágyi halvacsora
„Szeretnék egy gulipánt!”
A szuperszemüveg
Görbecsőr és Szépkarom
Utcaszínház
Konrád és a járógép
Jó anyag a műanyag?
Egy kedves vipera
Az Életőrzők
A tündérmadár
Csak egy kupac

Mi ronthat el egy szép, kora tavaszi délutánt?

Lilla egy pillanatra úgy gondolta, az égvilágon semmi. Ragyogó kék ég alatt sétálgatott Galagonyával, körülötte rügyet bontó, virágzó fák, bogárzsongás és madárcsivitelés.

– Tizennyolc. Csak a Csalán utcában hét, ez eddig a rekord! – szólt a kislány elégedetten, és pipált egyet a kezében tartott jegyzettömbön.

– Nem is tudom, mikor volt utoljára egy utcában hét rigófészek – bólintott Galagonya derűsen. – Még a Zivatar utcai fasort látogassuk meg, tavaly ott is fészkelt egy nagyobb család.

Ám ahogy kimondta, az életőrző csodakutya fájdalmas képet vágott és elfintorította az orrát. Akkor már Lilla is érezte azt a nyálkahártya-szaggató bűzt, ami egyértelműen az utca végén kígyózó, fehér füstoszlophoz tartozott.

– Hát ez meg micsoda?

Futva siettek a tett helyszínére. Ahogy közelebb értek, Lilla szeme is könnyezni kezdett, a torkába pedig valami szörnyű, kaparó érzés költözött. Köhögve, harákolva léptek oda a füstöt okádó kupachoz. Az összehányt darabokból álló szeméthalom lassan, szenvedve próbált égve maradni; a nedves kerítésléceket, zöld ágakat, rég nem használt zsákokat és darabokra esett bútordarabokat hisztérikus igyekezettel nyaldosták a kékes-lilás lángok.

– Ki képes ilyesmire? – hörrent fel a kislány, és mintegy hívásra, megjelent a kupac mellett egy magas, nyegle kamaszfiú kék munkásnadrágban, kormos arccal, talpig porosan. Kezében egy nagy halom dohos rongyot tartott azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ezt is a kínlódva pislákoló kupacra hajítsa. Galagonya, még mielőtt bármit is mondhatott volna, felvakkantott és megvillantotta fehér fogait. A fiú összerezzent és azon nyomban elejtette a ruhakupacot.

Csak egy kupac

– Hé, töpszli, fogd meg a kutyádat! – kiáltott Lillára idegesen. – Amúgy meg mit keresel itt? Szimatolunk-szimatolunk? Iszkiri, amíg szépen mondom!

– Itt én kérdezek! – válaszolt szigorúan a lányka és keresztbe fonta karjait. Galagonya kitartó morgással ült le mellé. – Mégis mit művelsz itt? Nem tudod, hogy a szemétégetést büntetik? Szörnyű károkat okozol a környezetnek és súlyosan szennyezed a levegőt!  

A kamasz megvonta a vállát.

– Ennyi csak, ez a kupac, fél óra és leég, észre sem lehet venni. Amúgy meg, ha a légszennyezésről akartok papolni, menjetek a gyárakhoz, ott sztrájkoljatok! – tette hozzá indulatosan. –  Az, amit ők csinálnak, az bizony környezetszennyezés! Ez itt csak egy kis füst.

– Nagyon nagy tévedés! – szólalt meg hirtelen az életőrző csodakutya, aki különben mindig kínosan ügyel arra, hogy más emberek előtt ne leplezze le magát. A fiú rögvest elfehéredett, és Lilla biztos volt benne, hogy ennél jobban már nem félhet barátjától.

– Csupa olyan hulladékot próbálsz meg itt eltüzelni, amelynek égésével számtalan káros anyag szabadul fel és kerül a levegőbe. Festett, lakkozott fadarabok, korhadt anyagok, műszálas zsákok és csupa veszélyes szemét. A levegő szennyezettségének legfontosabb kiváltó oka a lakossági tüzelés, épp az olyan felelőtlen szemétégetők miatt, mint te!

A fiú döbbenten hápogott.

– Egy… egy… egy beszélő kutya!

Galagonya hátracsapta füleit.

– Te pedig egy nagyképű kölyök vagy, aki épp szennyezi a környezetet! Én a helyedben nem mutogatnék.

A kamaszgyerek elvörösödött, de nem a haragtól, hanem a szégyentől. Megdörgölte kormos arcát.

– Jól van, na, apám mondta, hogy lomoljam ki a kertet, a szemetes meg egykettőre megtelt. Mégis, hova tudnám eltakarítani ezt a sok vicket-vackot? Gondoltam elégetem, észre se lehet majd venni. Csak hát nem igazán ég…

– Mert nem igazán éghető anyagok – mondta Galagonya kicsit enyhültebben. – Megértjük, hogy nem direkt csináltál ekkora bajt. Szerencsére egyre több az tájékoztató, ismeretterjesztő program Magyarországon, ami segít eligazodni, mit szabad, és mit nem szabad tenni a levegő tisztaságának megőrzéséért. Az ilyen tájékoztatások épp azért szólnak sokszor egyenesen a lakosságnak, mert ha hiszed, ha nem, tényleg a felelőtlen égetők és a szeméttel fűtők okozzák a legnagyobb károkat.

A fiún látszott, hogy nagyon bánja már az egész égetés-ötletet. Gyors mozdulatokkal némi homokot szórt egy vödörből a kupacra. A kékes-lilás lángok elaludtak.

– Már csak abban segítsetek, hova tegyem ezt a sok szemetet?

Lilla arca felderült.

– Tudod, három nap múlva lomtalanítás lesz a városban, egy nagy kukásautó körbejár és összeszedi a limlomokat és vackokat. Ami pedig még nem szemét és használható, azt eladhatnátok a vasárnapi bolhapiacon!

A fiú megdörgölte kormos arcát, majd hálás pillantást vetett a kislányra.

– Nem is olyan rossz ötlet, töpszli!

 

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Cookie-tájékoztató| Kapcsolat