NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Csongor története

Mesék
A tündérmadár
Az Életőrzők
Egy kedves vipera
Jó anyag a műanyag?
Konrád és a járógép
Utcaszínház
Görbecsőr és Szépkarom
A szuperszemüveg
„Szeretnék egy gulipánt!”
Hortobágyi halvacsora
Csodaalga
Lóci színházba megy
A fészektolvajok
Hősök két és négy lábon
A Bátorító Csapat
Hazatérni szabad
Levelek, sünik, lábnyomok
Kincset érő magvacskák
Ragadozó, nem kártevő!
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Barát vagy ellenség?
Valami bűzlik
A bogártudós
A puszta hősei
Hová visz a lefolyó?
Képek hangban
Ég és föld között
Kaszó kincsei
Meggymag és a zongora
Cukor nélkül édesebb?
Hasznos hulladék
Pettyek a lapon
Amit nem érdemes megszelídíteni
Kriszti és a városontúl
Pazar vagy pazarló?
Az élő holtág
Vadludak városa
Surrogás
Lőtér, béke, gyurgyalag
Túzokmenyegző
Bányaseb és gyógyulás
Sós, mint a tenger
Veszélyes pihenőhely
Hát a fákra ki vigyáz?
A sasok legjobb barátja
A troli visszatér
Búvárlabdacs bevetésen
Mert énekelni jó
Amit nem szabad elfelejteni
A remény színe
Névnapi mozi
Ősbúzából őspogácsa
Programozott gondolat
Csongor története
Menzai maradék mentés
Csongor története

─ A barátaimnak hittelek titeket! ─ csattant fel Csongor sértetten, a délután folyamán sokadjára.

─ A barátaid vagyunk, épp ezért nem hagyhatjuk ezt! ─ feleselt Tünde indulatosan. ─ Ez tarthatatlan!

─ Felfújod a dolgot!

─ Inkább te vagy nemtörődöm!

És így ment ez, tegnap óta majdhogynem szüntelen. Lilla kicsit zavarodottan ücsörgött két barátja forró vitájának kereszttüzében. Hol Tünde nézett rá határozottan, „Gyerünk, érvelj velem!"; hol Csongor küzdött figyelméért, „Gyerünk, állj ki mellettem!". Minden baj kiváltója pedig ott pihent a kezében, Csongor legutóbbi fogalmazása, szépen kihímezve piros színű javításokkal, alul egy síró fejecskével és egy kegyelemkettessel.

─ Szörnyű, hogy ilyen csapnivaló munkát adsz ki a kezedből! Ráadásul épp te, aki egyébként minden másból ötös vagy! ─ folytatta Tünde.

─ De ha egyszer nem érdekel a fogalmazás! És tudod mit? Az irodalomóra sem érdekel. Unalmas. Sokkal szívesebben lógnék be a nagyok fizika szakkörére, vagy a matekfaktra. Múltkor is majdnem hibátlanul megoldottam egy nagyon bonyolult másodfokú egyenletet!

A lány keserveset sóhajtott.

─ Borzasztó, hogy ilyeneket mondasz! Az, hogy matekzseni vagy, nem jogosít fel arra, hogy csapnivalóan fogalmazz. A helyesírásod pedig szörnyű. Látszik, hogy nem olvasol.

─ Minden kutatási cikket elolvasok!

─ Az nem szépirodalom! Legalább egy-két kötelezővel megpróbálkozhatnál.

─ Az első oldalak után elalszom. Borzasztóan unalmasak.

Lilla szörnyen rosszul érezte magát. Egyrészt igazat adott Tündének, egy ilyen okos fiú legalább írjon helyesen, és rakjon össze egy-két épkézláb mondatot, másrészt látta Csongoron, hogy nagyon bántja a jó szándékú kötözködés. Most pedig itt ülnek mindhárman az iskola könyvtárában, és várják, hogy megérkezzen találkozójuk főszereplője, az Író.

Ha ez nem segíti közelebb Csongort az irodalomhoz, akkor semmi ─ gondolta a kislány. Még ő sem találkozott hús-vér, valódi íróval. Iskolai tanulmányai alapján mindig azt érezte, hogy aki író, és olvassák a könyveit, annak mindenképpen egy másik században kell élnie, és napjainkra már híresnek, és minden bizonnyal halottnak lennie.

Az Író azonban más volt. Amint belépett a terembe, minden gyerek elhallgatott, és teáscsésze méretű szemeket meresztett a vendégre. A kislány kicsit megzavarodott, ez a bácsi talán még az ő apukájánál is fiatalabb. Nem volt körgallérja, vagy romantikusan tépett frakkja; kockás inget viselt és úgy egészében nagyon normálisan nézett ki.

─ Szervusztok! ─ köszönt vidáman, majd pedig helyet foglalt az interjúztató fotelben, és derűs nyugalommal válaszolgatott Mici néni, a magyartanárnő lelkes kérdéseire. Lilla végre megtudta, hogy a kortárs íróknak egyáltalán nem kell halottnak lenniük, hogy írók legyenek, és hogy az ő Írójuk főleg novellák és regények szerzője. A kislány minden perccel jobban kedvelte, Csongor azonban kritikus maradt. Majd mikor eljött a kérdések ideje, nagy lendülettel tette fel a kezét.

─ Én nem szeretek olvasni ─ jelentette ki határozott nyugalommal. ─ Ja, és nem szeretek fogalmazást írni sem.

Csongor története

Megállt a levegő a teremben, Mici néni szeme szikrákat hányt, Tünde felháborodottan nézett barátjukra, Lilla pedig egyre csak az Írót figyelte, aki úgy tűnt, egyáltalán nem hökkent meg.

─ Az nagyon rossz érzés lehet ─ sóhajtotta az Író komolyan.

─ Tudod miért fontos olvasni, kisöreg?

Csongor némileg csalódottan rázta meg a fejét. Azt hitte, forradalmi szavai valamilyen hatást érnek el.

─ Ha egészséges testet szeretnél, jól táplálod, kiegyensúlyozottan étkezel, sportolsz, pihensz. Ha egészséges lelket szeretnél, hasonlóképpen jól kell tartanod, például olvasással, gondolkozással, álmodozással. Egy jó regény, novella, vers, ugyanúgy lehet lelki táplálék, mint egy szép dal, vagy jó élmény. Én nagyon szeretek olvasni, de a legkedvencebb elfoglaltságom nem ez.

A kisfiú összehúzott szemöldökkel hallgatott.

─ Tudod, én sokkal jobban szeretek írni. Ha írsz, akár egy iskolai fogalmazás közben, ugyancsak törődsz a fantáziád és a lelked egészségével. Nincs is egészségesebb dolog az álmodozásnál. Az írásban pedig az a jó, hogy bármiről írhatsz bármilyen módon, és mindig ott leszel benne. Nem utolsósorban pedig nincs is annál jobb érzés, mint mikor biztosan és szépen tudod használni az anyanyelvedet, s annak minden színét. Egy olyan eszköz ez, amelyet születésed pillanatában kapsz, és egész életedben elkísér, csak rajtad múlik, milyen tökéletességgel tudod használni. Hiszen egy mikroszkóppal is lehet diót törni, épp csak sokkal több lehetőség is rejtőzik benne.

─ És ha robotokról írnék történeteket? ─ próbálkozott Csongor, miközben hevesen zakatoltak fejében az új információk. ─ Vagy fizikai kísérletekről? Matekról?

─ Akkor te lennél a kedvenc hatodik osztályos szerzőm.

Mindenki legnagyobb megdöbbenésére Csongor komoly arccal így felelt.

─ Ha megadja a postacímét, szívesen elküldöm őket. De nem biztos, hogy szépirodalom lesz.

─ Majd megírom, hogy mit gondolok róla ─ kacsintott az író, de Csongor már nem is figyelt, hanem szélsebesen jegyzetelte ötleteit a matekfüzet utolsó lapjaira. Végre rájött, hogy ki fogja megírni a neki tetsző történeteket. Ő maga.

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat