Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Halmacskaty életre kel

Halmacskaty életre kel

Lilla szeretett rajzolni, habár sosem gondolta magát különösebben ügyesnek benne. Figurái általában hajszálnyit sem hasonlítottak az elképzelt alakra, kutyái nagyfejűek lettek rövid lábakkal, madarai repülőgépnek tetszettek, és talán még a víziló ment neki a legjobban: ott a tömzsiség volt a lényeg. Egyik délután azonban, egy különleges délután, sikerült megalkotnia a rajzot.

Az egész úgy kezdődött, hogy rajzórán kitalált állatokat kellett rajzolniuk. Hosszas próbálkozások után rajzolt egy pettyes vízilovat, tömzsit, kicsit csúnyát, de legalább sok színes petty ékesítette, az óra végén mindenesetre távol állt az elégedettségtől. Olyannyira fusztrálta a feladat, hogy egész nap különböző, keverékszerű állatkákat firkált a füzetébe, melyeket kivétel nélkül két határozott vonallal a rajz-másvilágra küldött. Végül délután, három óra tájban, az utolsó óra után megszületett Halmacskaty. El sem hitte… ott hevert előtte ezer és ezer összegyűrt galacsin között saját, önkezével rajzolt kitalált állata.

Szuper jószág volt Halmacskaty: teste egy cicáé, de farkincája már uszony volt, hátát pedig két erős szárny ékesítette. Lilla egy vízi-szárazföldi-égi állatot akart tervezni a kacsák mintájára, s amint végig pillantott Halmacskatyon, biztos volt benne, hogy sikerült a feladat.

─ Hát ez csodaszép! Hú de jó lett! Lilla, te nagyon ügyes vagy! ─ kiáltották barátai, Tünde, Csongor és Galagonya, mikor megmutatta nekik Halmacskatyot. Teljes elragadtatással szemlélték a mindenjáró kitalált lényt. ─ Még jobb lenne, ha kutyateste volna ─ tette hozzá kicsit elégedetlenül Galagonya, ─ de így sem rossz. Egészen olyan, mintha élne.

Lilla elábrándozott. Tényleg, milyen jó is lenne, ha életre tudnák kelteni Halmacskatyot! Azután nagyszerű ötlet jutott eszébe…

─ Mi lenne, ha készítenénk egy filmet?

Csongor szeme felcsillant.

─ Egy animációs filmet? Rajzfilmet?

Tünde kicsit kétkedve pislogott.

─ Nem túl nehéz az? Én például egyáltalán nem tudom, hogyan készül egy animációs film.

─ Nem könnyű, de nem is lehetetlen ─ mondta Csongor tájékozottan. ─ Az animációs film lényege az, hogy a mozgás egy-egy mozzanatát ábrázoló rajzokat egymás után, sorozatban levetítjük, olyan sebességgel, hogy végül a rajz mozgásba kezdjen és elevennek tűnjön. Persze ehhez nagyon ügyesen kell megrajzolni az animált karaktert is.

─ Csináljuk! ─ rikkantotta Lilla boldogan.

Halmacskaty életre keltésének első lépése az volt, hogy mind a hárman (Galagonya sajnos ebben nem tudott segíteni) megtanulják lerajzolni a figurát, ha lehet, minél pontosabban. Mikor már tökéletesen ismerték hősük alakját, elkezdhették mozgásba hozni. Először járni tanították, ami nem volt egyszerű feladat, tekintve, hogy Halmacskatynak négy lába volt. Szerencsére az zöldbundás csodakutyán jól meg tudták figyelni, milyen is egy négylábú mozgása, így hosszas próbálkozások után sikerült elérniük, hogy az egymás után megalkotott rajzok valóban a járást imitálják. Nagyon fontos volt az is, hogy minden rajz épp csak egy kicsit térjen el az előzőtől, ne legyenek nagy különbségek, melyek megakasztanák a séta folyamatát. Egy teljes hétvégén keresztül dolgoztak vele.

Halmacskaty életre kel

Csongor ötlete volt, hogy elkészültük után befotózzák a rajzokat, és számítógépen tegyék őket sorrendbe. Lilla és Tünde boldogan bízták a fiúra az utolsó simításokat, mely abból állt, hogy a sorrendbe állított rajzokat egyetlen videóba vágták össze, majd gyorsítva lejátszották. S végre-valahára, hosszú, munkás órák után a szemük előtt életre kelt Halmacskaty és peckes járásba kezdett a monitoron. Pár percig elbűvölve figyelték életük első animációját, majd hirtelen, szinte egymás szavába vágva kezdtek rá:

─ Tegyünk alá zenét!

─ Sőt, hangot! Beszéljen is!

─ Repüljön!

─ És ússzon is!

─ Rajzoljunk neki barátot!

A végeláthatatlan ötletek egymás után rajzottak elő a lelkes gyerekfejekből, s egyvalamiben mind a négyen bizonyosak voltak: rajzfilmkészítő kalandjaik épp csak elkezdődtek.