NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Hasznos hulladék

Mesék
A tündérmadár
Az Életőrzők
Egy kedves vipera
Jó anyag a műanyag?
Konrád és a járógép
Utcaszínház
Görbecsőr és Szépkarom
A szuperszemüveg
„Szeretnék egy gulipánt!”
Hortobágyi halvacsora
Csodaalga
Lóci színházba megy
A fészektolvajok
Hősök két és négy lábon
A Bátorító Csapat
Hazatérni szabad
Levelek, sünik, lábnyomok
Kincset érő magvacskák
Ragadozó, nem kártevő!
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Barát vagy ellenség?
Valami bűzlik
A bogártudós
A puszta hősei
Hová visz a lefolyó?
Képek hangban
Ég és föld között
Kaszó kincsei
Meggymag és a zongora
Cukor nélkül édesebb?
Hasznos hulladék
Pettyek a lapon
Amit nem érdemes megszelídíteni
Kriszti és a városontúl
Pazar vagy pazarló?
Az élő holtág
Vadludak városa
Surrogás
Lőtér, béke, gyurgyalag
Túzokmenyegző
Bányaseb és gyógyulás
Sós, mint a tenger
Veszélyes pihenőhely
Hát a fákra ki vigyáz?
A sasok legjobb barátja
A troli visszatér
Hasznos hulladék

Az iskolában mindig történik valami izgalmas dolog, hol a tanórán, hol azon kívül. Épp, mint amikor a harmadik évfolyam új székeket kapott. Természetesen a gyerekek nem bírták ki, hogy ne segítsenek kicsomagolni a vadiúj, fényes, zöld-szürke ülőcsodákat. Lilla is vad boldogsággal tépte a hungarocell csomagolóanyagot és nyomkodta a buborékos fóliát. Még a szünetet is bent töltötték az osztályteremben, a nagy zajongás pedig sorra odavonzotta a többi diákot, akik vagy kíváncsian bámulták a nagy jelenetet, vagy lelkesen csatlakoztak a kicsomagoláshoz.

A hatodikosok egy csoportjával tartó Csongor is érdeklődve lesett be a terembe, Lilla pedig vidáman sietett oda hozzá.

− Nézd Csongor, milyen szép, új székeink vannak!

A fiú felnevetett:

− Látom, nagyon szépek, és biztosan kényelmesek is. De mi lesz a többivel?

A kislány csodálkozva pillantgatott körbe.

− Milyen többivel?

Csongor finoman, de határozottan a padlót beborító hulladékhalmokra mutatott. Valóban, a sok csomagolóanyag egyre csak gyűlt, már alig lehetett lépni tőle az osztályteremben. Lilla összeráncolta homlokát.

− Talán a konténerbe kerülnek az udvaron…

Csongor megcsóválta a fejét, majd elkezdte különválogatni a fehér, morzsolódós hungarocellt a fóliáktól és a többi szeméttől.

Hasznos hulladék

− Tudod Lilla, ezeket nem tehetjük bele a „nagy közös szemétbe”, azaz a kommunális hulladék közé. Nemcsak azért, mert nem bomlanak le úgy, mint egy almacsutka, vagy banánhéj, hanem mert ez a sok szemét, amit az első pillanatban a kukába szánnánk, még hasznunkra válhat!

A kislány elgondolkozva szedegette a műanyagdarabokat, s gondolatban megpróbálta őket felhasználni valamire. Kuckóépítés, párnatömés… mégis mire lehet jó ez a sok vicik-vacak? Csongor azonban erre is tudta a választ.

− Például erre – mutatott a kislányra, egészen pontosan új, narancssárga polárpulcsijára. – Ha egy PET palackot a szelektív hulladékgyűjtőbe dobsz, nemsokára valahol talán épp ilyen pulóverként születik újjá. Ez a pulcsi nagyjából huszonhét flakonból készülhetett. A szelektív hulladékgyűjtés azért is fontos, mert így sokkal egyszerűbben jut el az újrahasznosítható szemét a feldolgozókhoz.  A hungarocell különösen jól átalakítható, és ha ügyesen hasznosítjuk újra, igazán környezetbarát anyag. Készíthetnek belőle új használati tárgyakat, akár szörfdeszkát is! Sőt, építőanyagként is újrahasznosul: cementtel keverve könnyűbetont csinálnak belőle. Ehhez viszont az kell, hogy kiválogatva, szelektíven gyűjtsük.

Lillának nagyon tetszett a lehetőség, hogy ez a sok, feleslegesnek tűnő szemét egyszer új formát kaphasson. S persze ott lebegett a szeme előtt az a borzalmas kép is, ahogy a rengeteg, fehér golyócska beteríti az erdőket, réteket, és károsítja a környezetet. Nem! Akkor inkább szülessen belőle valamilyen nagyszerű dolog! Azonban egy kérdésre még nem kapott válasz.

− Csongor− kezdte, egy termetes hungarocelldarabot támasztva a falhoz –, mégis honnan tudják meg a pulcsi és szörfdeszkagyárak, hogy nekünk épp van egy csomó alapanyagunk? Szerintem az iskola szívesen odaadná, hogy valamilyen szuper, új tárgyat gyártsanak belőle.

A kisfiú elégedettnek tűnt.

− Vág az eszed Lilla, ez egy nagyon jó kérdés! Pontosan ez volt a gondja azoknak az óriási üzemeknek és gyáraknak is, ahol naponta százszor több hungarocellt, és egyéb anyagokat használnak fel, és selejteznek le. Mégis hova tegyék? Az újrahasznosító vállalatok pedig azt nem tudták, merre keressék a sok, jól használható alapanyagot. Ekkor jönnek a képbe azok az emberek, akik arra vállalkoznak, hogy összekössék a szemetet termelőket a szemetet feldolgozókkal. Így a sok műanyag és más, megújuló hulladék egyenesen az újrahasznosítónál köt ki! Tádám, a dolog megoldva!

Lilla tapsolni kezdett lelkesedésében.

− Milyen jó ötlet! Szerinted hozzánk is eljönnének? Lehet, hogy egy házat nem, de egy szörfdeszkát biztosan lehetne építeni ebből a sok csomagolóanyagból!

A fiú tétován tárta szét kezeit, de látszott rajta, hogy osztozik a kislány lelkesedésében.

− Ki tudja? Nem biztos, hogy iskolákat is felkeresnek, de próbálkozni szabad. Addig pedig a legtöbb, amit tehetünk, hogy szépen különválogatjuk az újrahasznosítható anyagot a többitől, a hungarocellt pedig egészen külön kupacba rakjuk. Tudod, nem minden anyagot lehet ugyanazon módon feldolgozni.

Lilla bólintott, és még szorgosabban gyűjtögette a fehér habdarabokat és átlátszó fóliákat. Lassan osztálytársai is megértették a lényeget, és vidáman segítettek a rendszerezésben. Lilla pedig immár nem a szépséges székektől volt elragadtatva, hanem a gondolattól, hogy mennyi új, csodálatos dolog készülhet ebből a sok alapanyagból.

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat