Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

HUNOR Mentőszervezet

Budapest

Határozott fellépés krízishelyzetben

A történet mesében

Egy felújítás alatt álló felhőkarcoló omlott a londoni Waterloo állomásra, több százan rekedtek a romok közé, sokan súlyos sérülésekkel. Az Egyesült Királyság a balesetet szenvedett emberek kiszabadításához segítséget kért más európai országok mentőosztagaitól, köztük a Hunor Mentőszervezettől. A sztori szerencsére csak kitaláció, ez a szituáció adta ugyanis az alapját a Londonban rendezett terepgyakorlatnak, amelynek minden lépését úgy „játszották el”, mintha valójában megtörtént volna.

HUNOR Mentőszervezet
Terepgyakorlat Londonban: romokban a Walerloo állomás. Szerencsére nem „élesben”. 

A magyar elitalakulat tagjai már hónapok óta készültek a bevetésre, mint megtudjuk, az Angliából érkezett riasztás után mégis mindenkiben megemelkedett az adrenalin szint. Nem most kezdték a tapasztalatszerzést: a Hunor Mentőszervezet tagjai az alakulat 2011-es megalakulása óta számos katasztrófahelyzetben mutatták meg a bátorságukat. Ott voltak a dunai árvíz gátépítésénél, a téli hóhelyzetben a villanyvezetékek felderítésénél, 2013-ban, a Tímár utcában felrobbant háznál kutattak az eltűnt lakók után. De helytálltak a 2014-es szerbiai árvízvédekezés során is, ahol emberek életét mentették meg. E példákon felül munkájuk komolyságáról tanúskodnak azok a fényképek, kitüntetések is, amelyeket Jackovics Péter mutat meg nekünk irodájában.

A szervezet büszke vezetője elmeséli, a hivatásos tűzoltók közül csak a legképzettebbek kerülhetnek be a csoportba; ők fizikai, pszichikai szűrésen esnek át, mielőtt tagok lesznek, hiszen a legveszélyesebb feladatokat kell majd elvégezniük. Nem hiába a szigorú előválogatás, mert a csapatnak 2012-ben sikerült megszereznie az ENSZ újraminősítési fokozatát a legnehezebb kategóriában.



Munkájuk híre nemcsak az elismerések miatt terjedt el, hanem maga a „hunoros” hozzáállás is segítette őket a partnerek megtalálásában. A britekkel először egy velencei projektben dolgoztak együtt, a munkamorált látva az alacsonyabb rendfokozatú tűzoltók javasolták a parancsnoknak, hogy a jövőben is érdemes lenne a magyarokkal együttműködni. Amikor a mostani projektre, az EUR15-re készültek, szinte egyértelmű volt, hogy a Hunor is partnerük lesz az olaszok és ciprusiak mellett.

A londoni bevetés még európai szinten is kuriózum volt, 76 szervezetet és több mint ezer statisztát vontak be a munkába, csaknem kétmillió euró volt a projekt teljes költségvetése. A szervezők egy bezárt erőmű területén konténerekből felépítettek egy komplett metróállomást, a helyszínre szállítottak hét szerelvényt, és több ezer tonnányi törmelékkel lepték be a „romokat”. A közreműködő önkéntesek sérülteket játszottak el, de volt köztük külföldi és pánikba esett utas is.

A gyakorlatra érkező mentőalakulatok fő feladata az volt, hogy az akut helyzethez proaktívan álljanak hozzá, ne várják, hogy más oldja meg helyettük a problémákat, hanem cselekedjenek rögtön a saját szintjükön. Jackovics Péter elmondta, a magyarok mindig is sokat áldoztak a megelőzésre, és rendszerint az éles helyzetre, legrosszabb forgatókönyvre szoktak felkészülni. Ennek ellenére most őket is érték vártalan meglepetések, például, amikor egyik társuk elveszett a romok között.

HUNOR Mentőszervezet
Jackovics Péter kamerák előtt a londoni helyszínen: „A magyarok mindig is sokat áldoztak a megelőzésre”

A Hunor vezetője szerint ennél a projektnél maga a menedzselés volt a legnagyobb kihívás: az, hogy hogyan tudnak gyorsan és hatékonyan együttműködni, kommunikálni, egymásra hangolódni a külföldi csapatokkal. A munkafolyamatba ki-ki beleviszi a saját temperamentumát is, az angoloktól például a nagyon egyszerű, világos logisztikát érdemes ellesni: a gyakorlatok irányítóit, résztvevőit és értékelőit szétválasztják, mindhárom alegység csak a saját feladatára koncentrál, így a reakciók is gyorsabbak az esetleges változásokkor.

A nyolcvanfős magyar csapatnak húsztonnányi felszerelés segítségével százhúsz sérültet sikerült kimentenie az állomásról. Jackovics Péter szerint a mentőszervezet megtalálta az összhangot a partnerekkel, nem volt jellemző az alá-, fölérendeltség. A házigazdáktól is pozitív visszajelzés érkezett, és várják a következő közös gyakorlatot a magyarokkal.

 

Londoni helyszíni fotók: © Pirisi Marcell (BM OKF)