Lilla digitális története

Lilla digitális története

Mindenkinek van egy saját története.

A történetek azonban (a közhiedelemmel ellentétben) nem csak akkor élnek, amikor elmeséljük őket. A kimondatlan, jó történetek feszítenek belülről, úgy, hogy majd szétszakad belé az ember szíve. A kimondatlan, rossz történetek csúnya féregjáratokat vájnak belénk.

Ezért fontos, hogy elmeséljük ki nem mondott történeteinket.

Lilla sokáig úgy gondolta, hogy történetet vagy írásban, vagy szóban lehet csak mesélni. Csak egy szépen kötött könyv lapjain, vagy nyomott levélpapíron, esetleg tábortűz, teliholdfény mellett. A digitális történetmesélésnek hírét sem hallotta, egészen addig, amíg az infószakkörön azt a feladatot nem kapták, hogy ezzel foglalkozzanak.

A feladat abból állt, hogy egy-két perces videóban meséljenek el egy-egy történetet kettes-hármas csoportokban. A videóban a témához kapcsolódó képeket vetíthetnek, zenét vagy beszédet vághatnak alá. A tanárnőjük pedig mindenben segített, megmutatta, hogyan töltsenek fel, vagy keressenek az interneten képeket, hogyan tegyék sorrendbe egy programban, és hogyan csatoljanak hozzá hangot. A témát pedig ők választhatták meg szabadon.

Tünde, Csongor és Lilla egy csapatban voltak. Úgy döntöttek, Lilla Galagonyával történt első, sorsfordító találkozását mesélik el. A kislány megilletődve fogott neki a feladatnak. Bár ezerszer nekifutott, még sosem tudta igazán jól szavakba önteni azt, milyen hálás is azért, hogy annak idején Galagonya megjelent az udvarukban, megmentette a szalakótát, s másnap őt is életőrzővé és legjobb baráttá választotta.

Azzal kezdték a feladatot, hogy kerestek az interneten pár szép fotót a szalakótákról. Lilla előző nap, otthon lefotózta a zöld fotelt, ahonnan régen éjjel-nappal a madarakat figyelte. Utána készített pár portrét Galagonyáról is, majd a csipkebokorról, a kertről, az életőrző medáljáról, és megkereste azokat a régi fényképeket is, amiket még annak idején, első kalandozásaikon készített.

Lilla digitális története

Mikor ezeket Csongor apukájának irodájában beszkennelték, azaz képként digitalizálták, hirtelen a nagy kötegnyi fotóból egy apró, digitális mappa lett. A következő lépés a sorbarendezés volt. Hosszan latolgatták, melyik kép melyiket kövesse, melyikek ismétlődjenek, és milyen ritmusban váltsák egymást. Ezután következett a feladat oroszlánrésze Lilla számára: saját szavaival kellett elmondania a történetet a képeket követve.

„Tudjátok mi az a titkos boldogság?" ─ kezdte izgatottan.

Három nap kitartó munka, vágás, újrafelvevés, belezavarodás, pityergés és nevetés után előttük volt az a kétperces videó, mely magába foglalta Lilla életének egyik legfontosabb történetét. Két perc kép és hang, melynél jobban sem szó, sem írás nem foglalhatta volna össze a tündérmadár és a zöld csodakutya felbukkanását.

A kimondatlan, jó történet pedig már nem feszítette a kislány szívét, hanem egész, színes-hangos teljességében ott állt, hogy egy gombnyomásra újra és újra elmesélje Lilla és Galagonya barátságát.

 

˄