Vissza

NYERŐMAGYAROK.eu - Az ember a siker mögött

 Nyitólap  Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 

MME

Budapest / Bükk vidéke / Körös-Maros vidéke

A puszta albérlője

Amikor a nyári időszakban az Alföldön járunk, érdemes kinyitni a szemünket a 33-as úton, hiszen a magyar puszta a kék vércse fő fészkelő helye. A kisméretű ragadozó madarat a sólyomfélék családjába sorolják, a nálunk élő fajok közül leginkább a a vörös vércsére vagy a kabasólyomra hasonlít. Étlapján főleg rovarok, kisemlősök, gyíkok, békák szerepelnek. Költeni általában telepesen szeret, ritkán azonban előfordul, hogy magányosan keres fészket.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Étlapján főleg rovarok, kisemlősök, gyíkok, békák szerepelnek. Fotó: Máté Bence

Ha nem is lakhelybitorló, mint a kakukk, a kék vércse minden bizonnyal kiérdemli a „puszta albérlője” becenevet, hiszen rendszerint a vetési varjak már elhagyatott fészkeiben ver tanyát. Ez a kis lakóközösség egészen a nyolcvanas évekig harmóniában élt egymással, akkor azonban kíméletlenül irtani kezdték a varjakat mezőgazdasági okokból, csaknem kilencven százalékuk ki is pusztult. Ez maga után vonta a konzekvenciákat, fészek híján a kék vércse sem talált már meglelő otthont a magyar Alföldön. Táplálékszerzési és élőhelyi lehetőségeik is leszűkültek, ugyancsak emberi beavatkozás folytán.

 
A jelenlegi projekt egyik fő célja, hogy a mesterséges körforgás ismét természetessé váljon. 
Fotók: Máté Bence és Palatitz Péter

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és partnerei, köztük a hazai Nemzeti Park Igazgatóságok hatszáz vércsepárral kezdték el a mentőakciót tizenöt évvel ezelőtt, a megfogyatkozott populációt mára sikeresen meg is duplázták – ezt már Palatitz Péter, az MME projektvezetője meséli. Az első nyertes LIFE projektben céljuk az állomány stabilizálása volt, a vércsék költését műfészkekkel tudták megoldani, így mára már nem kell a faj kipusztulásától tartani. Az új rendszer azonban nem önműködő, szükség van az ember aktív jelenlétére. A jelenlegi akció egyik fő célja, hogy a mesterséges körforgás ismét természetessé váljon.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Az MME projetkvezetője, Palatitz Péter az egyesület Költő utcai főhadiszállásán

A 2012-2018 között zajló projektben két mintaterületen kísérleteznek a fenntartható védelem kialakításával: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, mint pályázati partner, szürke marhák legeltetését teszteli. Céljuk, hogy a marhák által lelegelt gyep optimális mennyiségű táplálékot biztosítson a kék vércséknek. A másik helyszín a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, ahol százhetven hektáron folytatnak kisparcellás szántóföldi növénytermesztést. Ez a módszer kedvez az állatvilágnak, így a puszta albérlőinek is. A faj megőrzésének része a vonuláskutatás is. Mikor erre a témára térünk, Palatitz Péter lelkesen mutatja meg a világ legkisebb méretű jeladóját, amely mindössze öt grammos, de könnyen felszerelhető a madárra. Mivel a kék vércse Afrikában telelő madár, szeptember, október táján útra kel hazánkból is. A vizsgálat segítségével a kutatók már tudják, hogy a faj télre egészen Angoláig, Botswanáig, Namíbiáig is elmerészkedik.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Így néz ki a vércsékre szerelt, 5 grammos jeladó…

A kék vércse projekt egy másik különleges aspektusa a Szlovákiában élő néhány egyed megmentése. A Pozsonyi-síkon ma egy szórványpopuláció él mindössze 4-6 vércsepárral, az MME a program keretében átadja tapasztalatait a partnerszervezetnek, és segíti őket, hogy bővítsék az állományt.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
…így pedig a mesterséges vércsehotel. Fotók: Muray Gábor

A csapat jelenleg a projekt öt és fél éves beruházási periódusánál tart, ez alatt kell gazdálkodniuk az MME által elnyert 917 839 euróból. Ezt követi majd ugyanennyi ideig a monitoring és az eredmények fenntartásának időszaka. Palatitz Péter szerint az elért fejlemények túlmutatnak a projekten, és a jövőben nem csak az egyes állományok védelméért kell tevékenykedni, hanem a természetes fészkelőhelyek visszaállítása lesz a fő projektcél. Ez persze nem biztos, hogy rögtön megvalósítható, mert a LIFE programon belül nagy a verseny, s mindössze minden ötödik pályázat nyer. A koordinátor emiatt nem kevésbé elszánt; életfilozófiája szerint ugyanis sosem az út elején kell őrlődni azon, hogy vajon a végén jó helyre érkezünk-e, egyszerűen csak haladni kell az úton, és meg kell tenni a legtöbbet azért, hogy jó helyre érkezzünk.

 


Visszahódítják a madarak királyait
Büszkeségünk lehet a szalakóta
Kordában tartják
a folyót

Hétköznapi hősöket toboroznak a jövőnek
Színház digitális bennszülötteknek
Lépre csalt kártevők
Az Ormánságra nyitják Európát
Nemzetközi szakértői hálózat a jövő boraiért
Fel kell készülni az extrém végletekre
Le a műanyaggal!
Jövőmentő szupernövények
Viperák, sokasodjatok!
Újjáéledt a balmazi szik
Legelésre fel!
A Kiskunság kincse
Szabadságot a szigetnek!
Lábnyom a jövőnek
Legyünk újra sasbarát ország!
Célzott természetvédelem a lőtéren
Környezetvédő hadgyakorlatok
Előzzük meg az erdőtüzeket!
Tiszta levegőt!
Környezetvédelem a föld alatt
Parlag helyett bioüzemanyag
Megmenekült a pásztói legelő
Fenntartható környezethasználat
A Biodiverzitás Fővárosa
Vizet az erdőnek!
Felfrissül a holtág
Szektorközi kapcsolatépítés
Fókuszban a felszín alatti vizek
Szakmai diskurzus az erdőkezelésről
Új horizont az erdőtűzoltásban
Madárbarát vezetékek
Új módszerek a baromfi génmegőrzésben
Művészettel a szemét ellen
Magtól magig
A fenntartható út
A hulladék: érték
A szárazgyepek védelmében
Maradék nélkül
Nyerő helyzetben a túzok
Közösen a parlagi sasért
A sikeres LIFE-projektekért
Természetes vízmegtartás
Megoldások az élelmiszer-felesleg csökkentésére
Magyar példa a fóliahulladék-feldolgozásra
Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat