NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
MTA CSFK Csillagászati Intézet

Történetek
LFZE Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet
MTA CSFK Csillagászati Intézet
Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány
Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar
Magyar Turisztikai Ügynökség
Szegedi Közlekedési Kft
Előrelépés a kisbolygókutatásban
Small Bodies Near and Far: ismeretanyagbővítés a Naprendszerben keringő kiségitestekről
Horizon 2020

292 500 euró támogatásban részesült a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Központja (MTA CSFK); Small Bodies Near and Far (SBNAF) elnevezésű projektjükben három konzorciumi taggal a kisbolygók fizikai tulajdonságairól vonnak le már meglévő ismeretek alapján további, fontos következtetéseket. A német irányítású projekt magyarországi gazdájával, Kiss Csabával beszélgettünk az MTA normafai intézetében.

 

Kiss Csabát rögtön arra kérem, hogy próbáljuk meg lefordítani köznyelvre a projekt lényegét. Nagy mester a példa, a tudományos főmunkatárs in medias res két könnyen érthető esettel szemlélteti a csillagászati projektet: – Egy szemléletes kérdésfeltevéssel élve, ha a Föld felé jönne egy olyan kisbolygó, amelyről épp csak pár jellemzőt tudunk, akkor van-e arra további lehetőség, hogy éppen az alapján a pár tényező alapján, amit ismerünk, megtudjunk további, fontos tulajdonságokat is a kisbolygóról? Mondjuk a tömegét, ami nagyon nem mindegy egy a Föld felé tartó égitest esetében. Ha például már részletesen is elemezhettünk korábban olyan kisbolygókat, amelyek a szóban forgó égitestre emlékeztetnek, akkor le tudunk-e vonni további következtetéseket annak viselkedéséről, szerkezetéről, belső sűrűségéről, tömegéről? Mit gondolunk róla, szétesne-e a légkörön kívül, vagy úgy ahogy van, belecsapódna a Földbe? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását is segíti az SBNAF projekt – magyarázza az MTA CSFK Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa.

MTA CSFK Csillagászati Intézet
Kiss Csaba magyarországi projektvezető, az MTA CSFK Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa

Ilyen küldetés volt például a japán Hajabusza (magyarul Vándorsólyom) űrszondáé, amely a 25143 Itokawa kisbolygóról hozott mintájával 2010. június 13-án szállt le az ausztráliai Woomera területén. És ma is zajlanak hasonló missziók, amelyeknek kivétel nélkül az a célja, hogy megtudjuk, miből állnak ezek a földközeli égitestek. Kiss Csaba egy másik példával is él: a nem túl távoli jövőben, amikor az űrbányászat már napirenden lesz, meg kell tudnunk mondani, hogy melyik kiségitestre érdemes bányászati céllal is gondolni, és melyikre nem. Ebben az esetben megint a fenti módszer lesz a szakemberek segítségére.

– Tehát, ha csak korlátozott információnk van valamilyen égitestről, akkor mi az a maximum, amit meg tudunk róla mondani más égitestek alapján úgy, hogy ezeket a tulajdonságokat konkrét mérésekkel nem tudjuk igazolni – foglalja össze a SBNAF projekt egyik alappillérét Kiss Csaba.

SBNAF. A Horizon 2020 finanszírozta projekt célja közeli és távoli kisbolygók – a földsúrolók, főövbeliek, Kuiper- övbeliek – jellemzőinek (méret, alak, albedó, a felszín termális tulajdonságai, kémiai összetétel) megállapítása elsősorban olyan égitestek esetében, amelyekre elegendő adat áll rendelkezésre különféle földi mérésekből, űrtávcsöves megfigyelésekből és űrmissziókból. A kiválasztott égitestek – egy-egy adott égitesttípus legjellemzőbb képviselői – alapján pontosítani lehet azokat a módszereket (csillagfedések, radiometriai modellek, radarmegfigyelések, adaptív optikás mérések), amelyekkel más hasonló égitestekről is információk gyűjthetők. A program eredményei nélkülözhetetlenek lesznek a jelenlegi és jövőbeli nagy felmérésekben (Gaia, JWST stb.) megfigyelt kisbolygók tulajdonságainak korrekt értelmezéséhez, továbbá az itt megvizsgált kisbolygók kalibrátorként szolgálnak majd az infravörös és szubmilliméteres tartományban (ALMA, APEX, SOFIA, IRAM).

A Small Bodies Near and Far (SBNAF) projekt természetesen nem csak földközeli kisbolygókra szorítkozik, de a fenti példából könnyebb megérteni a laikusnak is a problémakört, amely a projekttagokat motiválja. – A kiírás lényege eredetileg nem más volt, mint a már meglévő űradatok elemzése, és azok más, hasznos célra, például Naprendszer-beli égitestekre való felhasználása – mondja Kiss Csaba.

Asteroid 2004 FH.gif
A 2004 FH földsúroló kisbolygó elmozdulása a háttércsillagok előtt, földközelben.
A képen jobbról átszáguldó fehér csík egy műhold nyoma. Forrás: Wikipédia

Az együttműködést a bajor Max-Planck Institut für extraterrestrische Physik vezeti, tagja a granadai Instituto de Astrofísica de Andalucía, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem, valamint az MTA CSFK Csillagászati Intézete. Hátterében, mint sok más projekt esetében is régóta jól működő kapcsolati tőke van: a magyarországi projektvezető gyümölcsöző munkakapcsolatot ápol a Max-Planck Institut projektvezetőjével, akivel közösen kezdtek el gondolkozni azon, hogy a témában milyen izgalmas projektet tudnának indítani. Az SBNAF-et úgy építették fel, hogy a kirakóshoz mindenki hozzáteszi a saját szaktudását, intézetének szakmai specializációját.

A projekt témáját adó kiségitesteket a szakemberek többféle módszerrel tudják vizsgálni. Egyrészt meg tudják őket figyelni a látható tartományban, közeli infravörösben (a Nap visszavert fényével), távoli infravörösben (a hősugárzásukkal), meg tudják mondani, hogy mekkora a vizsgált égitestek albedója, azaz fényvisszaverő képessége, és azt is, hogy mekkora a mérete. A németek és a magyarok a Herschel Űrtávcsővel végzett bizonyos mérések – Kiss Csabáék stábja a Herschel-féle infravörös mérések – specialistái. Kiss Csaba egyébként 13 éven át vezette a budapesti intézetben a Herschel Űrtávcső csoportot, csapata részt vett az Űrtávcső PACS nevű kamerájának fejlesztésében, működtetésében és kalibrációs munkáiban. A német intézet pedig a kamera fejleszéséért felelt.

Másrészt a kisbolygókat meg lehet vizsgálni okkultációs (csillagfedéses) módszerrel, amelyben például ha egy kisbolygó azt eltakarva elhalad egy csillag előtt, akkor ennek az időtartamából meg lehet mondani, hogy mekkora volt a kisbolygó – ez a spanyol konzorciumi tag specialitása.

Harmadrészt meg lehet vizsgálni a kiségitestek fénygörbéjét is. Abból, hogy forgás közben egy – általában nem gömbalakú – kisbolygónak változik a fénye, szimulációkkal ki lehet következtetni, hogy milyen a valódi alakja. Ennek vizsgálatában pedig a lengyel projekttagok a legjobbak.

– Ami konkrétan Magyarország feladata, az egy kisbolygó-adatbázis létrehozása lesz, amely egy meglehetősen ambiciózus munka. Azt tűztük ki célul ugyanis benne, hogy összegyűjtjük az összes létező közép- és távoli-infravörös mérést, amelyet valaha a Naprendszerben található kisbolygókra feljegyeztek. Azt is vállaltuk, hogy ha az adatbázis elkészül, a projekt után publikussá tesszük azt – mondja Kiss Csaba.

MTA CSFK Csillagászati Intézet
A 243 Ida kisbolygó és holdja, a Dactyl. Forrás: Wikipédia

A magyar csapat másik vállalása, hogy olyan produktumokat állít elő a Herschel Űrtávcső adataiból, amelyet az adott témával foglalkozó bármelyik, de nem Herschel-specialista kutató is használni tud majd a jövőben. Ennek célja az, hogy a szakértők ezeket a teljesen kiértékelt méréseket könnyen felhasználható, ready-to-use formában megkaphassák. A spanyol kollégák többek között azt vállalták, hogy okkultációs előrejelzéseket adnak, azaz szolgáltatásszerűen előrejelzik, hogy melyik kisbolygó – vagy más érdekes égitest – melyik csillagot fogja elfedni. A lengyel intézmény egy kisbolygóalak-adatbázist hoz létre, ez abban lesz más a magyar adatbázistól, hogy ebben a kisbolygók vizuálisan, látványos, forgatható módon lesznek megjelenítve, és hozzáférhetők lesznek a hozzájuk tartozó 3-dimenziós alakmegoldások.

Kisbolygó. Egy kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, mely a Nap körül kering. A legtöbb kisbolygó, mely nem állt össze bolygóvá a Naprendszer kialakulásakor, feltehetően a protoplanetáris korongból származik. Néhányuk saját holddal is rendelkezik. A mi Naprendszerünkben a kisbolygók többsége a kisbolygóövben található; ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között, illetve a Kuiper-övben, azaz a Pluto környékén helyezkednek el.

Horizon 2020
Szektorközi kapcsolatépítés
Értékteremtés a mezőgazdasági és erdészeti szektorban
Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.
Budapest
Horizon 2020
Parlag helyett bioüzemanyag
Új módszertan fejlesztése és alkalmazása a bioenergetikai szektorban
Geonardo Kft.
Budapest
Horizon 2020
Égető problémamegoldás
Új technológia a felhalmozódott szennyvíziszap újrahasznosítására
Innowaste
Győr
Horizon 2020
A látvány hangja
Navigációs eszköz fejlesztése látássérültek számára
Széchenyi István Egyetem
Horizon 2020
Az ellenállás kultúrája
Kelet-Európa kulturális örökségének gyűjteményei az európai gondolkodásban
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Budapest
Horizon 2020
Magyar kutatók a csontritkulás ellen
Magyarok a csontritkulás ellen
Magyarok a csontritkulás ellen
Budapest

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat