Pannon Egyetem Georgikon Kar

A talajképződés több ezer éves folyamat, feltételesen ugyan megújulásra képes, de teljes lepusztulása esetén emberi léptékkel mérve a talaj mégsem minősül megújuló természeti erőforrásnak. A produktivitás érdekében – sokszor helytelenül – egyre nagyobb mértékben használt tápanyag- és növényvédőszer, a túl intenzív talajművelés, a beszűkült vetésszerkezet a talajállapot romlásához vezet. Az agrártudomány számára éppen ezért kiemelten fontos feladat a talaj védelme, a talajművelés fenntarthatóvá tétele. Dr. Tóth Zoltánnal, a Pannon Egyetem Növénytermesztéstani és talajtani tanszékvezetőjével, a Georgikon Kar általános dékánhelyettesével beszélgettünk a karon folyó Horizon 2020 projektekről.

―

A napnál is világosabb: a talaj termőképességét meg kell tartani, sőt, ha lehet, javítani illene. Az agrártudomány ismeri azokat a technológiákat, amelyeket a termőhelyhez illően a produktivitást és a fenntarthatósági szempontokat egyenlő súllyal szem előtt tartva hatékonyan lehet használni. A gyakorlat mégis mást mutat: a helyi adottságoktól sokszor függetlenül, sematikusan történik a talajművelés, a tápanyag-visszapótlás és a növényvédelem. A talajpusztulás negatív hatását gyakran a termelésben felhasznált input anyagok és egyéb ráfordítások mennyiségének növelésével igyekeznek ellensúlyozni. A nehezen megfékezhető negatív spirálban a talajminőség romlásával, megnövekedett ráfordítással egyre alacsonyabb produktivitás érhető el. Ennek oka jelentős részben a szakértelem, vagy az információ hiánya, amit az agrárbiznisz egyes szereplői igyekeznek a saját javukra fordítani. A talajtípus, a talaj vízgazdálkodási tulajdonsága, a domborzat, a mikroklíma, a műtrágya milyenségének és mennyiségének megválasztása, a kijuttatás időzítése, a talajműveléssel, a vetésváltás rendszerével való összehangolása olyan komplex rendszert alkot, amelyet sok földhasználó – önhibáján kívül – nem helyesen kezel. Emellett az agrárbiznisz nagy üzlet: az adott kereskedő természetesen akkor jár jól, ha a saját termékét tudja eladni, jó marketingérzékkel meggyőzve a földhasználót arról, hogy ezekkel a technológiákkal jár a legjobban. Pedig – mint azt Dr. Tóth Zoltán, a Pannon Egyetem Növénytermesztés és talajtani tanszékvezetője, a Georgikon Kar általános dékánhelyettese hangsúlyozza – az egyes technológiákat mindig az adott termőhely ismeretében kell precízen megválasztani. A helyes döntéshez viszont szakértelem vagy szakértő támogatás kell.

Dr. Tóth Zoltán, a Pannon Egyetem Növénytermesztés és talajtani tanszékvezetője

A SoilCare projekt

A Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Karán folyó SoliCare projekt éppen erre irányul: különböző pedoklimatikus zónákra valóságos termőhelyi és üzemi körülmények között dolgoznak ki és tesztelnek rendszereket. Az agrárszakemberek így olyan ismeretekre tehetnek szert, amelyekkel megkönnyíthetik az agrárgazdálkodók döntésmechanizmusait, hogy a saját földjüknek megfelelő legjobb módszereket alkalmazhassák egyrészt a produktivitás megőrzése vagy növelése, másrészt a fenntartható talajhasználat elérése érdekében.

– Együtt kell működnünk a környezettel. Az agrárgazdálkodással károkat is tudunk okozni, de előnyös folyamatokat is el tudunk indítani – mondja a talajtani tanszékvezető. – És itt nem is csak a talajról van szó, hanem a Föld legnagyobb édesvízkészletéről, amely a talajban található. Emellett a talajban igencsak aktív élettevékenység zajlik, amely a talaj tápanyagtartalmával, a vízzel és a légkörrel is kapcsolatban áll. Egy hektárnyi egészséges talaj felső szántott rétegében akár öt tonnát meghaladó mikrobiális biomassza lehet, ami nélkül nemigen lenne élet a Földön. Ez az úgy nevezett ökoszisztéma-szolgáltatás biztosítja az elemek körforgását. Ha tehát az agrárgazdálkodók a technológiákat szakszerűen és csakis a szükséges mértékben alkalmazzák, akkor fenntarthatóvá és jövedelmezővé válik a gazdálkodás, amely így nem okoz végzetes károkat a természetben, sőt, akár javít is a talaj állapotán – magyarázza Dr. Tóth Zoltán.

A Festetics György által 1797-ben Keszthelyen alapított Georgikon (korábban: Georgicon) Európa első mezőgazdasági felsőfokú tanintézete volt. Az elmúlt 220 évben az intézmény óriási agrártudományi tapasztalatra tett szert, az 1960-as évektől zajlanak kísérleteik, amelyek a műtrágyák (ásványi sók) hatásait tesztelik. Ehhez kapcsolódóan rengeteg kísérlet, kutatás folyik a keszthelyi karon – a több évtizedes klimatikus vagy talajvizsgálati adatsoraival, elemzéseivel az intézmény könnyűszerrel bekapcsolódhatott a SoilCare projektbe. A projektnek megfelelve a hazai projektmenedzsment a tartamkísérletek mellett elsősorban a társadalmi szerepvállalásra fókuszál: terepen, a helyi gazdákkal együttműködve állítja be az életszerű, termőhelyhez illő agrotechnikai alkalmazásokat.

Összefoglalva, a 60 hónapos, Horizon 2020 finansízrozású, 2021 februárjáig tartó SoilCare projekt célja a legjobb talajhasználati technológiák termőhelyenkénti beazonosítása és elterjesztése Európa-szerte, illetve a fenntartható módszerek gazdasági hatásának vizsgálata, fenntarthatóság szempontjából történő kielemzése a szakma, és az európai mezőgazdaság- és környezetpolitikai döntéshozók számára. A projektben 18 ország 28 partnerintézménye vesz részt.

Fotók: Növénytermesztés és talajtani tanszék (Georgikon Kar, Pannon Egyetem)

Az ISQAPER projekt

Ugyan a SoilCare projekttel kezdtük a közérthetőség kedvéért, a szintén a Georgikon közreműködésével futó ISQAPER projekt kezdődött korábban. A két projekt között sok a tartalmi átfedés, lényegi különbség, hogy míg a SoilCare a kutatásra és a társadalmi kommunikációra fókuszál, a ISQAPER célja – természetesen a tudományos vizsgálati háttérre épülve – egy eszköz, azaz egy mobilalkalmazás fejlesztése, amelyet a gazdálkodók majd könnyűszerrel alkalmazhatnak a saját földjükön. A projektben fejlesztett applikáció Európa és Kína különböző pedoklimatikus zónáit figyelembe véve a termőhelyi adatok, és az elhelyezkedés alapján ad talaj- és földhasználati tanácsokat a gazdáknak.

Dr. Tóth Zoltán dékánhelyettes elmondja, a szakszerűségen van a hangsúly. Ezeknek a Horizon 2020-as projkteknek a fő célja éppen az, hogy szakmai alapokon állva pozitív társadalmi hatást generáljanak. A projektben résztvevő intézmények (egyetemek és kutatóitézetek), Európa – és az ISQAPER esetében Kína – különböző ökológiai adottságú régióra igyekeznek majd a proj talajhasználati módokat kidolgozni. A projektek nem feltétlenül a csúcstermést akarják elérni, hanem a hosszú távú fenntarthatóságot, amely végül produktivitásában magasabb lesz, mint a rövidtávon csúcsra pörgető technológia.