NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Programozott gondolat

Mesék
A tündérmadár
Az Életőrzők
Egy kedves vipera
Jó anyag a műanyag?
Konrád és a járógép
Utcaszínház
Görbecsőr és Szépkarom
A szuperszemüveg
„Szeretnék egy gulipánt!”
Hortobágyi halvacsora
Csodaalga
Lóci színházba megy
A fészektolvajok
Hősök két és négy lábon
A Bátorító Csapat
Hazatérni szabad
Levelek, sünik, lábnyomok
Kincset érő magvacskák
Ragadozó, nem kártevő!
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Barát vagy ellenség?
Valami bűzlik
A bogártudós
A puszta hősei
Hová visz a lefolyó?
Képek hangban
Ég és föld között
Kaszó kincsei
Meggymag és a zongora
Cukor nélkül édesebb?
Hasznos hulladék
Pettyek a lapon
Amit nem érdemes megszelídíteni
Kriszti és a városontúl
Pazar vagy pazarló?
Az élő holtág
Vadludak városa
Surrogás
Lőtér, béke, gyurgyalag
Túzokmenyegző
Bányaseb és gyógyulás
Sós, mint a tenger
Veszélyes pihenőhely
Hát a fákra ki vigyáz?
A sasok legjobb barátja
A troli visszatér
Búvárlabdacs bevetésen
Mert énekelni jó
Amit nem szabad elfelejteni
A remény színe
Névnapi mozi
Ősbúzából őspogácsa
Programozott gondolat
Csongor története
Menzai maradék mentés
Sportos iskola
Hulladékkal a vizek tisztaságáért
Család vagy óvoda?
A LEDjobb fényforrás
Adatbázis ─ a lehetőségek tárháza
Halmacskaty életre kel
Programozott gondolat

Lilla sosem értette igazán, mit esznek a fiúk annyira a robotokon. Mármint tényleg nagyon érdekes, ha egy gép sok izgalmas dolgot tud csinálni, magától mozogni, beszélni, vagy épp úgy kinézni, mint egy sci-fi film mellék- avagy főszereplője, de a fantasztikumtól azért ez tényleg messze áll. Egy robot így is, úgy is sokkal kevesebb dologra képes, mint egy ember. Nem tud álmodni, nem tud elgyönyörködni egy zöld szőrű kutyában, és nem tud gondolkozni sem.

─ Várj… várj! ─ nevetett Csongor, miközben Lilla hevesen kifejtette neki határozott véleményét a robotok korlátoltságáról. ─

Mégis mit értesz a gondolkodás alatt?

A kislány összehúzott szemekkel pillantott a fiúra. Úgy tűnt, remekül szórakozik, láblógatva ült az egyik pad tetején, miközben Lilla nagy gonddal söprögette össze a krétaport a tábla alatt. Aznap ő volt a hetes, és a galacsinhalmokkal, ceruzaforgáccsal és kiflimorzsával tarkított osztálytermet nem hagyhatta ilyen állapotban. Magában kelletlenül mérgelődött: valakinek igazán rendre kellene tanítania az osztálytársait! Az hagyján, hogy nem teszik fel a széket maguk után, no de ez a rendetlenség… Iluska néni, a takarító tegnap mosott fel, ma meg már semmi sem látszik belőle.

─ Hát gondolkodást ─ felelte kicsit elbizonytalanodva.

─ Mint például a számolás? Arra már a számológépek is képesek ─ szólt Csongor csipkelődve.

─ Nem a számolásra gondoltam, hanem mondjuk a… az észlelésre!

A remek gondolat abban a pillanatban jutott eszébe egy, a földön heverő fél pár fülbevalóról. A fiú homlokráncolva pislogott rá, miközben ő csillogó szemekkel tartotta a fénybe az apró, pontszerű ékszert.

─ Egy takarítórobot - képzeljük el, hogy van ilyen - lehet, hogy ügyesebben letörölné a táblát, és alaposabban söpörne fel az osztályteremben, mint én, de vajon észrevette volna Katica fülbevalóját a szemét között?

─ Szerintem észrevette volna…

─ Persze, ha beprogramozod, hogy söprögessen és közben egy fülbevalót keressen! De én sem tudtam, hogy keresnem kell, míg meg nem láttam a parkettán heverve… Egész biztosan Katicáé.

Csongor elmosolyodott.

─ Igazad van, Lilla, a robotok talán sosem fognak tudni olyan könnyedén, és spontán módon alkalmazkodni a helyzetekhez, mint mi, emberek. De jó, ha tudod, hogy tanulni már képesek.

A kislány nagy szemeket meresztett.

─ Bizony Lilla, jól hallottad! Tanulni. Épp nálunk, Magyarországon fejlesztettek ki egy olyan ipari robotot, pontosabban szenzort, mely képes tapintás útján érzékelni, és döntéseket hozni. Figyelj, elmagyarázom. Van például egy csiszolórobot, aki hegesztések után maradt sorját (tudod, azt a sebhelyszerű illesztést) tünteti el. Ha a robot csak automatikus módon dolgozna, egy adott program szerint, nem érzékelné, hol kell többet csiszolni, vagy jobban rányomni a felületre a csiszolókorongot. A magyar kutatók azonban kitalálták, hogy tapintás után a robot képes lenne érzékelni például az egyenetlenségeket, és úgy dönteni, hogy kicsit alaposabban csiszol bizonyos helyeken. Érted már?

─ Értem… De Csongor, ez hihetetlen lenne! Egy robot, aki képes tapintani, tanulni és döntéseket hozni?

A fiú elégedetten bólogatott.

─ Képes lesz, a fejlesztők nagyon jól haladnak! S ki tudja, a tanulás után hány lépés a gondolkodás.

─ Ez fantasztikus ─ suttogta a lányka őszinte döbbenettel. ─ Egészen megváltozna a világunk.

Programozott gondolat

─ Meg is fog! Az emberek egyre több segítséget kapnak majd a robotoktól, akik olyan veszélyes, monoton vagy nehéz munkákat is meg tudnak majd csinálni, melyeket az ember nem szívesen végezne. Igazi segítőink lesznek a jövőben.

A kislány lelkében a csodálat és a bizonytalanság kettős érzése mocorgott. Eszébe jutott az összes robotos-lázadós-lézerfegyveres film, amit eddig látott.

─ De Csongor, ugye csak jó robotokat fogunk használni?

─ Én nagyon remélem, Lilla! De tudod, a jó robotokhoz legfőképpen jó szándékú, bölcs, felelősségteljes emberekre van szükség. S habár olyanokat nem lehet programozni, én bízom benne, hogy mindig lesznek.

─ Én is.

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat