Regranulátum

Lilla nagyon szeretett azzal szórakozni a parkban vagy a játszótéren, hogy az olvasgató szülők körül somfordálva megpróbálta lelesni az újságok hátoldalát. Mindig beleütközött valami olyan szóba, amit nem értett, és ami végzetes kíváncsiságot gyújtott benne. Ilyen volt például a kamatláb, a metonímia, a sziszüphoszi vagy az interdiszciplináris. Legújabb vadászatának eredménye pedig ez volt: regranulátum.
Az új szerzemény borzasztóan titokzatosnak és veszett érdekesnek tűnt. Mi lehet az a regranulátum? Lilla első útja édesapjához vezetett, aki legtöbbször igen tájékozott volt az idegen szavakkal és azok jelentésével kapcsolatban.
– Papa, mi az a regranulátum?
Lilla édesapja megcirógatta bajuszát, arcán tűnődés és bizonytalanság ömlött el.
– Fogalmam sincs, aranyom – bökte ki végül.
Sebaj, a lányka egy percig sem kesergett, hanem rohant is édesanyjához.
– Anyu, mi az a regranulátum?
Lilla édesanyja épp egy óriási adag forró pogácsát igyekezett kisegíteni a tepsiből, így csak félszóval válaszolt.
– Kettőt és könnyebbet kérdezz, bogaram!
A kislány eztán sem adta fel. Kisietett a teraszra, és megkereste a napon heverésző Galagonyát.
– Galagonya! Te biztosan tudod, mi az a regranulátum!

Regranulátum
A zöldbundás csodakutya barátja hangjára rögtön felélénkült.
– Hát persze, hogy tudom, de a legjobb lenne, ha te magad járnál utána. Ne aggódj, elkísérlek! – mondta, és a következő pillanatban úton is voltak a regranulátum titokzatos forráshelyére.
Egy hatalmas üzembe érkeztek, ahol hihetetlen módon a végeláthatatlan futószalagok nem kész termékeket hoztak-vittek, hanem szemetet. Egész pontosan műanyaghulladékot, leginkább fóliákat, mindenféle színben, méretben és minden mennyiségben. A futószalagok mellett dolgozók válogatták ki a nem odaillő műanyagokat, egyetlen kupak vagy papírcetli sem maradhatott.
– Ez szelektíven gyűjtött műanyag, igaz, Galagonya? – kérdezte a lányka.
– Ez bizony az. Látod, ezért fontos az, hogy odafigyelj, melyik szelektíves kukába mit dobsz bele. A kevert hulladékot nem lehet így feldolgozni.
Hogy hová kerültek aztán a fóliák? A hosszú futószalagok egy darálóba vezettek, ahol még kisebb darabkákra vágták az anyagot. Azután tisztítás és újrafeldolgozás következett, az üzem utolsó szobájában pedig kis gyöngyök gyűltek halomba, amit egy hatalmas masina engedelmesen és vég nélkül pöfögött magából.
Lilla és Galagonya közelebb mentek. A kis gyöngyök messziről akár búzaszemeknek is tűnhettek: szabályosak voltak, fényesek és mindenféle terepszínben pompáztak.
– Nos, Lilla, ez a regranulátum! – mondta büszkén a csodakutya.
A kislány elámult.
– A regranulátum tehát műanyaghulladék újrahasznosításával készül?
– Így van! Olyan nyers műanyag, melyet újrahasznosítással nyernek. Ezek a kis gyöngyök zacskókként vagy szemeteszsákként születnek majd újjá egy másik gyárban.
– Zseniális! – kiáltott Lilla. Fogalma sem volt róla, hogy az általa felderíteni kívánt, titokzatos új szó a természetvédelemmel kapcsolatos, de látva, hogy nem csak érdekes, de hasznos dolgot is jelöl, még jobban tetszett neki.
– Regranulátum… – mormolta, és arra gondolt, hogy ezután kétszeres odafigyeléssel gyűjti a szemetet. Elvégre minden csúnya, szakadt fóliának és szatyornak lehet második élete, ha mi is úgy akarjuk.

˄