A bogártudós

A nagymamák csodálatos teremtmények.  Vaj- és süteményillat, befőttek pocakos üvegei, édes-nyúlós lekvárok veszik körül őket, mint úrnőt alattvalói hű hada. S persze derű, mert a mamák derűvel sütnek-főznek, takarítanak, horgolnak, hajlongnak a kertben. Lilla legalábbis úgy gondolta, a nagymamák mind olyanok, mint az ő kedves Erzsi mamája.

Azon a hétvégén a lányka ugyanakkora örömmel rohant Erzsi mama árnyas-zugos házikójába, mint mindig. A szüret és betakarítás ideje volt, Lilla alig várta, hogy megnézze a nyáron vetett sütőtököket.  Remélte, hogy kedélyes, pocakos zöldségek várják majd a kertben, nem is beszélve a finom őszi almáról, körtéről a fákon, amiket legközelebb édes befőttként lát viszont. Vidáman nyargalt be a kertbe, ahol már ott tett-vett Erzsi mama, legszebb piros gumicsizmáját véve fel az alkalomra. Azonban mintha valaki elfújta volna arcáról a derűt.

− Szervusz, Mama! Kezdhetjük a szüretet? – kérdezte Lilla, Erzsi mama derekába csimpaszkodva.

− Ó Kisszívem, ha lenne mit leszüretelni! – sóhajtott nagymamája szomorkásan.

Lilla körültekintett. Az ágyások bágyadtan kókadoztak, csak egy-két tököcske narancslott a fonnyadt levelek között. Az almák picik és sápadtak voltak, körtét alig láttak. Mintha a kert minden kis szegletével a szüret ellen tiltakozott volna.

− Szörnyű! Mintha nem is lenne élet a kertecskémben, pedig egy éve még virágzott minden! Akkora tökök teremtek, mint egy-egy házikó! – sóhajtott a nagymama.

− Mi történhetett? – kérdezte a lányka csalódottan.

− Nemsokára kiderül! – szólalt meg egy dörmögős hang a kiskapu felől. Sosem látott bácsi sétált be a kertbe kedvesen mosolyogva. Lilla kicsit gyanakodva vizsgálgatta esőköpenyét és a hatalmas puttonyt a vállán, ám Erzsi mama szemlátomást örült neki.

− No végre, Jóska bácsi! – kiáltotta. – Hozta a csodaszerkentyűt?

A bácsi megveregette vállán az óriási puttonyt. Lilla egyre érdeklődőbben kezdte fürkészni a jövevényt. Csodaszerkentyű? Jóska bácsi a kislányra hunyorgott.

− Megnézzük mi is történt Erzsi mama kertjével. Biztos vagyok benne, hogy a választ a földben találjuk! Meg kell kérdeznünk az ott lakókat.

Lilla már végképp nem értette a dolgot. Kik azok a földben, akiket mindenképp meg kellene interjúvolniuk? Ekkor Jóska bácsi elővett a puttonyából egy hatalmas, karó alakú készüléket.

− Tudod, kicsi lány, a talaj élővilága nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a föld (amiben mondjuk, a tökpalánta növekszik) termékeny-e vagy sem. Apró élőlények, giliszták, bogarak, rovarok ezrei laknak a talaj legfölső rétegében. Működésüknek köszönhetően válik termőképessé az adott terület, lebontják a szerves vegyületeket, segítenek egyensúlyban tartani a vízháztartást. Ha sokan vannak ezek az aprócska kis élőlények és egyensúlyban élnek egymással, a talaj jó és gazdag marad. Ha azonban ez a finom kis rendszer megbomlik, a föld terméketlenné válik, a talaj elromlik.

A lányka szeme előtt szorgos kis bogarak-rovarok egész talajbéli társadalma jelent meg. Sose gondolt bele igazán, hogy a sütőtökök pocakossága múlhat a giliszták sorsán.

− Akkor ez egy mikroszkóp, amivel megvizsgálhatjuk a bogarakat? – kérdezte izgatottan, a csodaszerkentyűre mutatva. A bogártudós Jóska bácsi felnevetett.

− Nem egészen, de való igaz, hogy ezzel az eszközzel tudjuk legjobban megismerni a talaj élővilágát. Ez egy rovarszenzor: érzékeli, elkapja és beazonosítja a talajban élő rovarokat. Így tisztában lehetünk azzal, mennyien vannak, s megvan-e az egyensúly közöttük. Sokszor a talaj élővilágának összezavarodása okozza a terméketlen területeket, lehet, Erzsi mama kertjében is ez a baj.

Lilla elvarázsoltan figyelte, Jóska bácsi hogyan szúrja a földbe a rovarszenzort. Egészen lelkes lett: a talaj védelmében a rovarok segítségére hagyatkozunk. Hátha meg lehetne menteni a kertet, s újra termékennyé válna a talaj!

− Van már eredmény? – guggolt le a csodaszerkezet mellé.

− A szenzornak idő kell, de megígérem, hogy te leszel az első, aki megtudhatja, mit is derített ki – szólt a bácsi mosolyogva. – Ha pedig érdekelnek a rovarok, legközelebb szívesen hozok neked pár izgalmas könyvet.

Lilla felujjongott. Hogy érdeklik-e őt a rovarok? Hát hogy ne érdekelnék! De nem csak a talaj élővilága, hanem minden egyéb élőlény a földön. Ez a varázslatos, titokzatos, lenyűgöző természet, melynek csodái mindenütt jelen vannak. Még itt is, Erzsi mama árnyas-zugos kis kertjében.