A troli visszatér

Ha a tömegközlekedési járműveket aranyosság alapján pontoznák, mint ahogy a harmadikos kislányok teszik, egész biztos, hogy a trolibusz kapná az első helyet a képzeletbeli dobogón. Piros festésével, gumikerekeivel és áramszedőjével mintha nem tudná eldönteni, hogy busz vagy inkább villamos szeretne lenni. Olyan, mint egy hernyó, ami valami oknál fogva csak akkor mozog, ha csápjaival eléri a felsővezetékeket. Manapság azonban nehéz trolival utazni. Hogy miért? Mert sajnos egyre kevesebben vannak.

„Nagyon retró”- mondta Lilla apukája; „Régi találmány” – hümmögött Lilla anyukája. Mindketten azt mondták, hogy az autóbuszok manapság sokkal korszerűbbek, egyszerűbb a gyártásuk és nem kell vesződni a felsővezeték-pálya kiépítésével sem. Tehát a troliknak nincs sok keresnivalójuk a tömegközlekedésben. A lányka képzeletében a kedves, piros járművek szomorkásan eresztették le csápjaikat mindezek hallatán.

A kislány tehát Csongorhoz, a kezdő tudóshoz és jó baráthoz fordult.

─ Micsoda? ─ nevetett fel a fiú, mikor iskola után Lilla felszerelkezve némi saját készítésű, futurisztikus troli-tervrajzzal elé toppant. ─ Áramszedős kukacok?

─ Nem ez a lényeg! ─ mondta harciasan a kislány. ─ A lényeg az, hogy meg kell mentenünk a trolikat! A buszok teljesen ki fogják szorítani őket! Pedig nekem a troli a kedvencem!

─ Hahó, hátrább az agarakkal! Lilla, feleslegesen aggódsz, nekem elhiheted, a trolik visszatérnek!

A lányka kicsit megnyugodott, Csongor pedig magyarázni kezdett.

─ Ma már biztos, hogy a trolik használata sokkal környezet kímélőbb módja a közlekedésnek, mint például az autóbuszon, vagy az elektromos buszon való utazás. Ugyanis hiába a zöld rendszám, az elektromos buszok nagy teljesítményű akkumulátorának előállítása is komoly terhelést jelent a környezetnek, ellenben a trolikkal! Az egyetlen nehézség az, hogy ezek a járművek a csak kötött pályákon, a már kiépített felsővezeték-útvonalakon tudnak haladni. Erre talált megoldást a Szegedi Közlekedési Kft.; rájöttek, hogy a nagy teljesítményre képes akkumulátorok helyett sokkal hasznosabb kevesebbet bíró, de többször feltölthető akkukat tenni a trolikba.

Lilla kezdett összezavarodni.

─ De hát miért kellene akkumulátort tenni a beléjük? Nem a csápjaikon keresztül kapják az áramot?

─ Áramszedők, nem csápok! ─ javította ki a fiú. ─ Azért kellenek a sokszor feltölthető akkumulátorok, mert ezek segítségével nem csak a kiépített vezetékpályán közlekedhetnek, de arról lecsatlakozva tovább is haladhatnak egészen egy újabb töltőállomásig. Érted?

Csongor magyarázott, rajzolt és mutogatott. Itt megy a troli, itt csatlakozik le, elmegy a végállomásig, ott pedig ismét feltölti magát. Ezzel az „adaggal” pedig már vígan visszagurulhat a vezetékekhez.

─ Hisz ez zseniális! ─ kiáltotta a lányka. ─ Így helyettesíthetik a benzinnel működő autóbuszokat is! Milyen jót tesz majd a város levegőjének, ha a büdöset pöfögő járművek helyett trolin utazhatnak!

 A troli visszatér

─ Bizony! Arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban kihasználják a felsővezeték-pálya adta lehetőségeket. Ezért gazdaságosabb a trolihálózat működtetése. Elég az egyszer már kiépített pályát és a járműveket karban tartani az elektromos autóbuszok bevezetése helyett.

─ Nem is baj, ha nem akarja eldönteni… ─ mondta derűsen a kislány.

─ Kicsoda és mit? ─ kérdezett vissza értetlenül Csongor. A lányka komolyan nézett rá.

─ Hát tudod… hogy végtére is busz, vagy villamos akar-e lenni. Ígyis-úgyis ő a legkülönlegesebb… a troli.

A kis piros jármű pedig képzeletben büszkén kihúzta antennáit, majd kicsit döcögve megindult egy tisztább levegőjű város utcáin.

˄