| Vissza | |||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | |||
Az életőrzőkAz életőrzőkLilla félelme a hosszú várakozást illetően alaptalannak bizonyult. Mikor másnap délután kiment a kertbe, Galagonya már ott várta a füvön hasalva, behunyt szemmel élvezve a nap gyengülő sugarait. A kislány lépteit hallva kinyitotta a szemeit, és farkcsóválva tápászkodott fel. ̶ Üdvözletem, kisasszony! – szólt udvariasan, s nyoma sem volt a tegnapi feszült modorának. Szervusz! – köszönt Lilla illedelmesen. – Ő hogy van? Meg fog gyógyulni? Egyet se félj! A szalakótád rendbe fog jönni, a kórházban gondját viselik. Pár hét, és újból szárnyra kap. Lilla megnyugodott, az egész nap őt gyötrő rémképek lassan elcsitultak. Mosoly virult ki az arcán. ̶ Nagyon köszönöm, Galagonya! Az érintett hátracsapta füleit, s mintha kicsit zavarba is jött volna. ̶ Ugyan, ne köszöngesd! Ez a dolgom. A kislány egészen lelkes lett, nem izgatta semminemű szabadkozás. – Egy igazi hős vagy!
̶ Ugyan, túlzol… ̶ Így igaz! Egy csodakutya! No de honnan tudtad, hogy baj van? Van talán egy titkos radarod? Vagy értesz a madarak nyelvén? Velem hogyan tudsz beszélgetni? – Hát megtanultam! – felelte büszkén. – Az őrzőképzésen dicséretesre vizsgáztam embernyelvből. Az állatok nyelvét pedig hogy ne ismerném? A szalakótát az egyik területi biztosunk jelentette be, a fedőneve Maszat úr. ̶ Maszat úr? – kiáltott fel Lilla csodálkozva. – Feri bácsi pincsikutyája a szomszédból? Aki összerágta az ugrókötelemet? ̶ Az ügynökeink szabadidős tevékenységeihez nincs közünk – mondta hűvösen Galagonya, de úgy tűnt, azért megjegyezte Maszat úr ezen kihágását. ̶ Kik azok az Életőrzők? – folytatta a kislány izgatottan. ̶ Idegeneket szigorúan tilos beavatnunk! ̶ mondta az eb komolykodva, de a szomorú gyerekarcot látva megenyhült. – Ha a szalakóta nem mondott volna annyi szépet rólad, most nem szólnék egy szót sem. Ám elárulta, hogy telente mindig feltöltöd a madáretetőt, teszel ki almát és szalonnabőrkét. Nyáron a madarak mindig találnak friss vizet az itatóban, és nálatok sosem kell félniük sem csúzlitól, sem macskától. Most Lilla jött teljes zavarba, s a füle hegyéig stoplámpa-piros lett. Sosem gondolta volna, hogy kedvencei így számon tartják a gondoskodását. ̶ Ezért ̶ folytatta Galagonya ̶ úgy döntöttünk, megérdemled ezt itt. Ezzel valahonnan, hősünknek sejtelme sem volt, honnan, elővarázsolt egy aranyosan fénylő nyakláncot. A vékonyka láncon egy kerek medál volt, amibe értő kezek egy szép L betűt gravíroztak. A kislány ámulva forgatta az ajándékot. Galagonya hangja egészen ünnepélyessé mélyült. ̶ Az Életőrzők szerte a világon azért dolgoznak, hogy a verebektől az oroszlánokig, az apró erdőktől a dzsungelekig minden élőlény biztonságban és boldogan élhessen. Mi figyelünk arra, hogy az elveszett cicák hazakerüljenek, a sérült állatok kórházba jussanak, az otthontalan erdőlakók pedig ne maradjanak árván, ha a buta emberek elpusztítják élőhelyüket. A veszélyeztetett állatokra kell a legjobban vigyáznunk, minél kevesebben vannak, annál nagyobb gonddal. Az L betű az Életőrzőket jelképezi, akik mindenkor és mindenhol az életet védik. Ha tudsz egy picit angolul, talán meg is érted, miért. Lilla ámulva hallgatta barátját, s egy boldog sejtelem kúszott a szívébe. ‒ Life ‒ suttogta maga elé, miközben a medálba vésett betűben gyönyörködött. Egy-két szót ismert csak angolul, de azt tudta, hogyan mondják, hogy élet. Galagonyára pillantott, aki roppant elégedettnek tűnt; nyakörvén megcsillant a biléta, amin már tisztán látszott a gravírozott L betű. ̶ Isten hozott, Lilla, az Életőrzők között! | |||
