Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei

A hajléktalan nők biztonságáért

REC

A hajléktalan nők jóval kiszolgáltatottabbak a nők elleni erőszak különböző formáinak. Azért, hogy az ezzel kapcsolatos traumatikus élményeiket feldolgozhassák, illetve hogy ne váljanak ismét áldozattá, fontos, hogy a velük foglalkozó intézmények az érzelmi és fizikai biztonság megéléséhez szükséges alapvető körülményeket biztosítani tudják számukra. Az Európai Bizottság Jogok, Egyenlőség és Polgárság 2014-2020 programjának támogatásával megvalósította Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) által koordinált nemzetközi PIE4shelters projekt ennek eléréséhez nyújt támogatást. Gerencsér Tamás projektkoordinátorral beszélgettünk.

A 2018. január 1-én indult együttműködésben a koordinátor BMSZKI mellett belga, ír, olasz és angol hajléktalanellátó és bántalmazott nőkkel foglalkozó szervezetek vesznek részt. A projekt célja a hajléktalanellátó szervezetek erősítése a bántalmazást elszenvedett hajléktalan nők hatékonyabb támogatása érdekében, valamint az éjjeli menedékhelyek átalakítása pszichológiai és traumával kapcsolatos szempontok szerint.

A projekt során kidolgoznak egy képzési programot a hajléktalanellátó és bántalmazott nőknek bentlakásos szolgáltatást nyújtó szervezetek számára, az ún. PIE-módszer alapján. A PIE (angolul Psychologically Informed Environments) egy olyan szakmai megközelítés, amelyben a szolgáltatás megtervezésekor és működtetésekor figyelembe veszik a felhasználók múltbeli tapasztalatait és azt a pszichológiai hátteret, amely meghatározza gondolkodásukat, érzelmeiket és személyiségüket. Ehhez szükséges, hogy a segítők és intézményekben dolgozó beépítsék munkájukba mindazt, amit a traumák hatásairól és a nemi alapú bántalmazásról tudunk. Fontos, hogy az ügyfelekkel foglalkozó szociális munkások sokkal nagyobb rálátást kapjanak arra, hogy az ismétlődő traumatikus élmények hatására a személyiség hogyan változik, az emberi viselkedés és a másokhoz való kapcsolódások hátterében mi áll, és próbálják megérteni ezeket a folyamatokat. Például, ha valaki könnyen válik ingerlékennyé a másokkal való együttlét során, abban ne a puszta nehézséget lássák, hanem érzékenyen, a hátterét is vizsgálva tudjanak erre reagálni.

Az Angliából adaptált módszertan egyik újdonsága, hogy míg a magyar továbbképzési rendszer egyéni, itt az adott tudás egy bizonyos szintjét és az ehhez kapcsolódó szemléletet az intézmény minden munkatársának el kell sajátítania. Ezáltal érhetjük el azt, hogy az intézményekben lakó nők minden dolgozótól érzékenységre és odafordulásra, valamint nehézségeikkel kapcsolatban ne egymásnak ellentmondó válaszokra számíthassanak. Ez a következetesség ugyanis alapvetően meghatározza azt, hogy valaki mennyire érezheti magát biztonságban az adott intézményben.

A működés kapcsán alapvető fontosságú, hogy az intézményi stábok tagjai egymás felé is támogató módon forduljanak, valamint minden stábtagnak lehetősége legyen arra, hogy a munkájával kapcsolatban felmerülő élményeit szupervíziós formában tudja feldolgozni. Azért lényeges erre nagy hangsúlyt helyezni, mert azok az esetek, amelyekben bántalmazás fordul elő, a segítőket is nagyon megviselik. A képzéseken részt vevők elsősorban nem olyan új gyakorlatokat vagy tudást kapnak, amelyeket Magyarországon még soha nem alkalmaztak, hanem abban kapnak segítséget, hogy a meglévő gyakorlataikat és munkamódszereiket olyan szakmai alapelvek szerint értékelhessék, amelyek a párkapcsolati erőszakot és az azzal kapcsolatban felmerülő traumatikus élményeket megtapasztaló emberekkel támogatása során meghatározóak. Ehhez az kell, hogy felvegyünk egy „női szemüveget”, hogy képesek legyünk a nők mindennapi valóságát másképp nézni.

- A BMSZKI öt olyan intézmény stábját vonta be a képzésbe, ahol magas a nők aránya az ügyfelek között, valamint szerveztek képzést az intézmények vezetői és szakmai vezetői számára, végül a program legutolsó szakaszában a korábban kipróbált képzési anyagot felhasználva és továbbfejlesztve tartottak egy képzést azoknak az önként jelentkező kollégáknak, akik más-más stábokban dolgoznak és elkötelezettek a hajléktalan nőknek nyújtott támogatások minőségének javításában.

Jelenleg az anyagok véglegesítése zajlik, de december végétől a projekt tanulságai elérhetőek magyar nyelven. A projekt végére összeálló iránymutatót és képzési tematikát nem kell majd az elsőtől az utolsói betűig végigkövetni, hanem az érdeklődő szervezetek mintegy étlapról választhatják ki, hogy az adott helyzetben, a saját intézményük mit tud leginkább hasznosítani. A programban tartott képzéseket is minden ország a vezérfonal (szakirodalomi háttér, előadás vázlatok, eszköztár) mentén a saját szükségleteinek megfelelően alakította. Természetesen ezt befolyásolta, hogy a partnerországok korábban milyen szintű tudással rendelkeztek a traumatúlélő hajléktalan nőkkel folyatott munka vonatkozásában. Az ír nővédő szervezet például inkább a hajléktalanságról tanult, mert a partnerkapcsolati erőszakról mélyebb és kifinomultabb tudással rendelkezett, azonban a párkapcsolati erőszak és a nők hajléktalansága között magas oksági összefüggés tapasztalható, ezért számukra a nők hajléktalanságával kapcsolatos tanulás számíthatott újnak. Az olasz ernyőszervezet, amely számos hajléktalanellátót fog össze, különböző városokban hajléktalan nőkkel foglalkozó szervezeteknek tartott képzést, az ő számukra a traumatúlélőkkel folytatott munka elmélete és annak gyakorlati megvalósítása jelentett újdonságot.

A belga szervezet védett házakat működtet, így ők a nővédő részt ismerik jobban, és a képzésükkel inkább a hajléktalanok felé próbálnak nyitni, illetve rendelkeznek eszközökkel, ezért inkább teoretikus bázisra volt szükségek. A magyaroknak pedig a szervezetfejlesztés volt a képzés fókusza.

A BMSZKI bemutathatta a PIE4shelters projektet Erasmus+ „Hajléktalan élethelyzetben élő nők” programjának harmadik találkozóján.

Ezen a műhelytalálkozón a jó gyakorlatok megosztásán és alkalmazásának bemutatásán túl a projektpartnerekkel közösen keresték a választ a hajléktalan nők nemi alapú bántalmazásával, fizikai és érzelmi biztonságával összefüggő kérdésekre. Például a BMSZKI-ban azt a gyakorlatot követik, hogy párkapcsolati erőszak esetén a bántalmazót eltávolítják az intézményből, viszont a pár két tagja közötti egyenlőtlen kapcsolat miatt, illetve a bántalmazott részéről fennálló traumatikus kötődés miatt, ő maga is gyakran elhagyja a szállót. Angliában e témára nagyon jó protokollokat dolgoztak ki, kezdve azzal, hogy ha a szociális munkás valakin véraláfutást észlel, azt kinek kell jelentenie, milyen lépéseket kell tennie, hogyan kell az áldozattal kommunikálnia, de az még ott is dilemma, hogyan előzzék meg azt, hogy a bántalmazás után végül mindkét fél az utcára kerüljön. Megoldás lehet, ha tudnak olyan helyeket biztosítani az intézményen belül, ahol több rálátásuk nyílik a felek életére – és ennek a bántalmazó és a bántalmazott is tudatában van.

A műhelytalálkozón megismerték egy angol ügynökség munkáját is, amely összefogja a hajléktalanellátó szervezeteket és minden olyan szervezetet, amely lakhatással foglalkozik – a szociális bérlakások üzemeltetőitől kezdve a lakhatási szövetségek fenntartóiig – és képzéseket szervez nekik arról, hogy a partnerkapcsolati erőszak ellen milyen hatékony lépéseket lehet tenni.

A BMSZKI 2019. december 2-án női szakmai műhelyt rendez, amelynek témája az érzelmi és fizikai biztonság megteremtése a hajléktalan nőket fogadó intézményekben, és bemutatják a PIE4shelters projektjének kapcsolódó tanulságait.

˄