Együtt a zenében

Habár senki sem gondolta volna róla, Csongor nagyon tehetséges népi hegedűs volt. A sok matek, fizika, a rengeteg kísérlet és tudományos rajzok, a számítógépes programok mellett a zene volt a legkedvesebb elfoglaltsága. Mikor már zsongott a feje a számoktól, egyenletektől és képletektől, csak felvette hangszerét, és rákezdett egy vérpezsdítő, szoknyaforgató, legényugrató és lánypörgető nótára. Ilyen délutánokon megtelt jókedvvel és derűvel a zeneterem, osztálytársai és évfolyamtársai pedig lábujjhegyen osontak az ajtóréshez, hogy egy kicsit részesei legyenek Csongor varázslatának.

Egyik délután azonban Lilla nem a szokásos muzsikát követve jutott el a zeneteremig. Valami új dallam szökdösött le a lépcsőfokokon, surrant ki a nyitott ablakon, vegyült el a városka zajaiban. Tempós, vidám, energikus zene volt, de Lilla messzi tájak emlékét érezte rajta. Kíváncsian kukkantott be az ajtórésen.

 

– Gyere be Lilla egész nyugodtan! – mondta nevetve Csongor és leeresztette a hegedűt. – Rossz lehet ott az ajtórésben álldogálni.

A kislánynak nem kellett kétszer mondani.

– Szia Csongor! Nem akarlak ám zavarni, csak olyan érdekes zenét játszol… olyan más, mint amit szoktál.

– Milyen jó füled van Lilla! Jól hallottad, most egy másik ország dalait próbálom. Megpróbálod kitalálni, hogy honnan származnak?

A lányka bizonytalanul bólintott. Csongor újra rákezdett az előbbi dalra, de már dúdolt is hozzá. Lilla fülelt, töprengett és tippelt:

– Spanyolország?

Csongor felnevetett.

– Majdnem! Olaszország.

– Nagyon szépek! De mondd, miért játszol épp olasz zenét? S miért pont most?

A fiú arcán álmodozó kifejezés ömlött el.

– Hátha egyszer engem is meghívnak…

– Mire?

– Hát a Kisebbségek hangjaira! Szlovén, lengyel, olasz és magyar szervezetek fognak össze, hogy “kicserélhessék” egymás kisebbségi zenét játszó zenekarait. Így kerülnek olasz, lengyel és szlovén fellépők a magyar pódiumra és fordítva. Az az álmom, hogy egyszer én is részt vehessek egy ilyen koncerten valahol külföldön, akár Olaszországban! 

Lilla elámult.

– Akkor hát ezért gyakorolsz olaszországi dalokat! De mondd, ezeken a külföldi rendezvényeken nem saját dalainkat kellene játszanod?

– Dehogynem! Ugyanakkor egy ilyen utazás nem csak arra jó, hogy megmutassuk azt, hogy mit tudunk, hanem arra is, hogy megtanuljunk valamit azoktól az emberektől, akik vendégül látnak minket. Tudod a zenében mindenki együtt lehet. A zene egy olyan nyelv, melyet mindannyian beszélünk és mindannyian megértünk származástól és országhatártól függetlenül.

– Remélem sikerülni fog az álmod! – mondta őszinte lelkesedéssel Lilla. – Addig is: van egy ötletem, hogy a zenéd, és mindaz, amit mondani szeretnél rajta keresztül, hogyan juthatna el Olaszországba!

Így történt, hogy a következő délutáni gyakorlás alkalmával Lilla elhozta édesapja kis kézikameráját, és felvette videóra Csongor zene-üzenetét. A muzsikát azután bitekre és bájtokra alakították, és Csongor szüleinek segítségével feltöltötték egy videómegosztó oldalra, hogy aztán a világháló szövevényes szövedékén keresztül eljuthasson minden olasz számára.