Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság

Az északi pocok élőhelyének helyreállításáért

Az Északi pocok mehelyi alfaj védelmének továbbfejlesztése című projektaz előző, 2010–2016 közötti sikeres projekt folytatása, melyben a magyar partnerek még nem vettek részt. Egy másik LIFE-projektben, a 2009-től 2015-ig futó, Veszélyeztetett madárfajok természetes élőhelyeinek megőrzése a Duna mellékágrendszerében azonban az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság együttműködött a BROZ-zal (Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesülettel). A BROZ a Microtus II projektvezetőjeként a közös munka során szerzett kedvező tapasztalatok miatt kérte fel az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot, hogy társuljon a partnerséghez.

A további projektpartnerek a Pisztráng Kör Waldorf Természetvédő és Természetjáró Egyesület (Magyarország), a Vízgazdálkodási Kutatóintézet (Szlovákia), a Comenius Egyetem (Szlovákia), a Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelmi Hivatala (Szlovákia) és a Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park (Ausztria).

A projekt az Európai Unió LIFE program Környezetvédelem alprogramjának (Természet és Biodiverzitás terület) támogatásával valósul meg. A fejlesztés 2018 szeptemberében kezdődött, és előreláthatóan 2025. augusztus végén fejeződik be. Az 5.586.121 EUR összköltségű projekt – melyből az ÉDUVIZIG-re eső támogatás összege 411.843 EUR – célja az északi pocok mehelyi alfaj (Microtus oeconomus mehelyi) élőhelyi terültének kiterjesztése, védelme.

Az északi pocok a Kárpát-medence északnyugati részében fordul elő, ahol leginkább a Duna folyó közelében találkozhatunk vele. Élőhelyei megtalálhatók Szlovákiában, Ausztriában és Magyarország területén. Ritka állatfaj, amely folyók mentén, láposokban és lápréteken él. Élőhelyei a fokozódó mezőgazdasági termelés, erdőgazdálkodás és folyószabályozási tevékenységek következtében visszaszorulóban vannak. Olyan veszélyeztetett fajról van szó, mely kedveli a legelőket, kaszált réteket, nádvágásokat, illetve bozótosokhoz, erdősávokhoz vagy part menti növényzethez van kötve. Ezek az élőhelyek részei a klasszikusan megművelt mezőgazdasági tájnak. Az északi pocok védelmében tehát célszerű ismét bevezetni a Duna mente területén a hagyományos gazdálkodást, felújítani a rétek és nádasok kaszálását, újra életre kelteni a láposokat és a part menti növényzetet. Ennek több módszertana is lehetséges, összesen mintegy 580 hektár terület érintett.

A projekt keretében kiterjesztik az északi pocok élőhelyi területét, ez pedig lehetőséget teremt az egyes mederrészek helyreállítására és egyúttal az árvízlevezető-képesség növelésére a Duna hullámterében. Magyarországon a Hullámtéri Vízpótló Rendszer (HTVP) jelenlegi kialakításából és üzemeltetéséből adódóan az Öreg-Duna átlagos vízszintje és a hullámtéri ágak vízszintje között jelentős a magasságkülönbség. A talajvízszinteket minél nagyobb területen emelt szinten kell tartani, ezért a Duna főmedréhez lehető legközelebbi ágakat be kell kapcsolni a vízpótlásba. Ennek érdekében Magyarországon is beavatkozások szükségesek, amelyek az északi pocok kedvező életfeltételeinek megteremtését is célozzák. Ezért a projekt keretében sor kerül a felső-kalapszigeti-ág, a Kalapszigeti-Duna összekötő ág és az Ördög-árok helyreállítására a medrek jókarba-helyezésével, vízpótlásával.