Hortobágy Természetvédelmi Egyesület

Balmazújváros

Újjáéledt a balmazi szik

Sikeres a tavi élőhely rehabilitáció a Hortobágyon

Elnyert összeg: 1 168 129 euró

LIFE

A szikes tavak és élőhelyközösségeik újjáélesztésével kezdett el foglakozni a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület 2007-ben, munkájukat a LIFE program finanszírozta, 1 168 129 euró értékben. A Kárpát-medence egyedülálló értékei ezek – a ma már ex lege védett – területek. A XX. század történései olyannyira megbolygatták ezt az ősi rendszert, hogy a vegetáció veszélybe sodródott, a tavak természetes jellege odaveszett. A balmazújvárosi projekt az első sikeres program, amelyben sikerült visszaállítani a hely természetes jellegét.

Tavaszodó Alföld. Akár egy klasszicista szimfónia, mint a Simfonia Concertante Mozarttól. Az alapot az unkák ütemes „uhhogása” adja, amire ellenszólamként simul a tavi nád hajlongása. Néhány varangy is közbeszól erőteljes hangján, mintha csak a bőgőt hallanánk. Tuttiként beszállnak a tücskök, és más bogarak is, a magas hegedűszólamokért a szellő felel. Kész a zenekar. És akkor kicsit messzebb megszólalnak a szólisták, a madarak: végtelen nyugodtsággal végzik a dolgukat, végnélküli csivitellésel élesztik újjá a természetet. Nemhiába ők a zenemű ékei, hiszen a madarak működtetik a szikes tavi életközösséget. Így áll össze a hortobágyi Simfonia Concertante, egyszerre szimfónia és versenymű.

Hortobágy Természetvédelmi Egyesület
Megelevenedő zene: a tavaszodó, alföldi szikes tó Balzmazújváros határában

A balmazújvárosi Nagy-szik határában állva a zene megelevenedik. De nem volt ez mindig így. A múlt században a Hortobágyot több kedvezőtlen emberi hatás érte: a tavakat lecsapolták, a rónaságra idegen fákat telepítettek, a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földön halastavakat hoztak létre. Ez a pusztítás aztán megtette a hatását, a terület fokozatosan elmocsarasodott, az őshonos fajok kezdtek megritkulni, néhány közülük ki is pusztult. A zene elhalkult. Ez a folyamat egyébként ugyanígy végbement a Kárpát-medence másik két szikes gócrendszerében is, a Fertő-Hanságon és a Sárvízen. Hajdan több száz tóval büszkélkedhettünk, mára hetvenet sikerült megőrizni Magyarországon.

Ecsedi Zoltán, a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület titkára és a projekt vezetője büszkén mutat végig a pályázat által megújult háromszáz hektáron: – Ma már a kétharmada víz alatt van – mondja nem kis büszkeséggel. A projektvezető az újonnan épített madárlesbe invitál. Először is fogalomtisztázásra szorulunk, mert, bár már sokszor hallottuk, mégsem egészen világos, mit nevezünk szikes tónak. Meglepő módon, ezek az alföldi vizek működésükben igen hasonlítanak a tengeri lagúnákra: vizük sós, ám nem savas, hanem lúgos kémhatású, ez a nátrium-hidrogénkarbonát tartalomnak tudható be. A víz maga zavaros, maximum két centiméterre lehet benne lelátni. Még a fény sem hatol be a mélyre, ezért nem történik fotoszintézis a víz alatt. Az élőhelyközösség elsődleges termelői így a baktériumok, a következő szintje a táplálékláncnak egy kisrák-közösség, ők szintén jellegzetes lakói a szikes tavaknak. A piramis tetejét természetesen a madarak foglalják el.

Hortobágy Természetvédelmi Egyesület
Ecsedi Zoltán projektvezető büszkén mutat végig a pályázat által megújult háromszáz hektáron

Az egyesület már maga mögött tudja a projekt megvalósítási szakaszát, ez 2009 és 2013 között zajlott le. 75 százalékos támogatást nyertek, ez nem gyakori a LIFE Programban, de mivel a szikes tavak kiemelt jelentőségű területek az EU-ban, így a nyert összeg is nagyobb. Ecsedi Zoltán kifejti, az eltelt négy év alatt két dologra fókuszáltak: egyrészt egy biztonságos belvízelvezető-rendszert akartak létrehozni, másrészt a tó természetes ökoszisztémáját akarták visszaállítani. Mivel a Nagy-szik Balmazújváros határától néhány méterre fekszik, meg kellett óvni a települést a víztől (és a tavat is az ember közelségétől). A finanszírozás nagy részéből tehát egy tizenegy kilométernyi gátrendszert építettek, lecsapoló csatornákkal, amik a csapadékot vezetik el a településről.

Egy pillanatra abbamarad a beszélgetés: gulipáncsoport szállt le a tóra. – Ez a legfontosabb karakterfaja a területnek, most még csak húsz pár van, de akár harminc-negyven is jöhet a nyárra – mondja a projektkoordinátor, akiből sugárzik, hogy minden egyes madarat sajátjaként szeret. Elő is hozza az egyesület jelmondatát, miszerint először meg kell ismerni az élőhely állatait, majd meg kell szeretni őket, ezután érez késztetést az ember arra, hogy megvédje őket.

<
>

Tapasztalati tudásukkal nem fukarkodtak, a balmazi szik határában ökoturisztikai pontot is létrehoztak; a madárles után Ecsedi Zoltán a központ szobáit és a közösségi térben megrendezett kiállítást mutatja be a stábunknak. Az EU a pályázatnál kikötötte, hogy a természeti értékeket be is kell mutatni, ezért építették a centrumot, ahová most már évente több száz külföldi madarász látogat el, nem beszélve a környékbeli óvodás- iskolás csoportokról.

Ha ennyi még nem lett volna elég, Ecsedi Zoltán látogatásunk végére hagyta munkájuk két hosszú távú hozadékát: elsőként a világon elkészítettek egy angol kézikönyvet, ami a kárpát-medencei szikes tavak ökológiájáról és gazdasági jelentőségéről szól. Minden létező szikes élőhelyet felkutattak a térségben, sőt, az egész eurázsiai zónában, de kiderült, szikes tavak csak itt találhatók. A másik fontos pozitívum, hogy Ecsedi Zoltánék sikeres projektje és a szerzett tudás megosztása mára még két LIFE pályázatot eredményezett.

 

Sorozatunkat a Hortobágyi Nonprofit Kft.-nél tett kalandozásunkkal folytatjuk.

˄