Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

A kislilik élőhelyének védelmében!

LIFE

A Magyarországon is fokozottan védett kislilik vándormadár. A LIFE-program támogatásával megvalósuló projekt éghajlati változásokhoz alkalmazkodó élőhelyek hálózatának kialakításával célozza a faj védelmét. A nemzetközi együttműködés magyar tagja a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Szabó Gyulával, a HNPI természetmegőrzési osztályának vezetőjével beszélgettünk.

A kis lilik globálisan veszélyeztetett faj?

A kis lilik 2013-ban került fel az AEWA (Agreement on the Conservation of African-Eurasian Migratory Waterbirds, Egyezség az afrikai és eurázsiai vízi vándormadarak védelméről) listájára, de szerepel az európai vadonélő növények és állatok, valamint a természetes élőhelyek védelméről szóló Berni és a vándorló fajok védelméről szóló Bonni Egyezményben is. Mint faj Magyarországon fokozottan védettnek számít, de igazából az élőhelyeinek a védelme szerepel az egyezményekben.

Miért fontos a kis lilik védelme?

A kis lilik alfaji szintre jelenlegi ismereteink szerint nem bontható tovább, de több, egymástól megkülönböztetett szubpopulációja van a világon. A legtöbb egyeddel a kelet-szibériai populáció bír, amelynek tagjai Kelet-Ázsiában és Belső-Ázsiában vándorolnak, hozzánk nem jutnak el – a nyugat-szibériai állomány tagjai viszont igen. A faj erőteljes hanyatláson esett át az elmúlt száz évben, a nyugat-szibériai állomány létszáma is jóval alacsonyabb lett ezalatt az idő alatt, viszont, ami Magyarországot leginkább érinti, az a fennoskandináv szubpopuláció – és az ő számuk csökkent igazán drámaian.

Ők érintik vándorútjuk során Magyarországot?

Igen. Hagyományosan Svédországban fészkeltek, de a globális felmelegedéstől kezdve a vadászati nyomásig változott annyit a világ, hogy az élőhelyük Norvégia mocsaraiba került át. Így Norvégiából Görögországba tartanak telelni, és útjuk során oda és vissza egyaránt tradicionálisan érintik Magyarországot. Míg az elmúlt száz évben jelentősen csökkent egyedszámú nyugat-szibériai szubpopuláció is ötvenezer állatot számlál, addig a fennoskandinávok száma több mint kilencven százalékot esett vissza, jelenleg kevesebb, mint 100 állatot tartunk számon. A huszadik század elején még tízezer példányra tippelték az állományt, 1992-re összes ötven pár, azaz száz egyed maradt. 1997-től indult Görögországban az első fajmegőrző program a kis kárókatonákéval együtt.

Hogyan lehet megfigyelni a kislilikeket?

A fennoskandinávok homogén csapatokban mozognak a vonuló madárcsapatok között (a nálunk még előforduló nyugat-szibériaiak vegyülnek más vadlúdfajokkal), nem is vegyülnek el a nagylilikekkel – mert egyébként nagyon könnyen össze lehet őket keverni, nagyon gyakorlott szemre van szükség ahhoz, hogy valaki észre vegyen többszáz méterről egy sárga szemgyűrűt, egy zömökebb csőrt vagy egy csöppet zömökebb nyakat. Mivel homogén csapatokban vonulnak, könnyebb is őket megfigyelni.

A Hortobágyi Nemzeti Parknak volt egy korábbi a kis liliket védelmét célzó projektje. Annak eredményeire épül rá az új pályázat?

A 2017-es pályázat végére sikerült 138-ra feltornázni a faj példányszámát. Viszont most a 2021-es évre úgy fordulunk rá, hogy volt egy borzasztó kellemetlen telük. A norvég kutatók folyamatosan szkennelik őket, hogy milyen sikeres volt a fészekrakási periódus, mennyi életképes és vonulóképes fióka született – és ez volt az első olyan év, hogy ez a szám sajnos, nulla. Nyolcvanan maradtak a világon, rendkívül beszűkült populációról van szó, melynek tagjai egyben mozognak, őket kell óvnunk a vonulási útvonaluk mentén. Ami könnyíti a dolgot az az, hogy van köztük egy 2018-ban nyakra rögzített jeladóval ellátott hím állat, Mr. Blue – akitől nagyon sokat tanultunk. A nemzetközi csapat eddig is együtt dolgozott a pályázattól függetlenül tartottuk a kapcsolatot, és jeleztek például, hogy „elindultak Görögországból, mert már Macedóniában látták őket”.

Egy ilyen jelzés után, gondolom, Önöknél is mindenki kirohan, hogy nézze az eget…

Van egy pár négyzetkilométerrel jellemezhető terület, amit a fennoskandináv kislilikek használnak nálunk, a Hortobágyi Nemzeti Parkban – ugyanarra a pontra érkeznek meg, ugyanazokra területekre járnak ki táplálkozni. Mr. Blue megfigyelése is megerősítette, hogy ha már egyszer megérkeztek valahova, nagyon pici mozgásigényük van – ami egyébként roppant nagy, már ha azt lehet annak nevezni, hogy tavaly áprilisban egyik nap délben felugrottak Görögországban és másik nap már nálunk voltak. A tavaszi vonulás rendszerint úgy alakul, hogy március huszadika körül érkeznek meg hozzánk és április közepéig maradnak. A tavalyi év azonban rendhagyó volt.

Mi történt?

Április első felében hirtelen, egy front hatására tovább indultak, Mr. Blue jeladója Észak-Lengyelországban, majdnem a Balti tengernél jelzett, majd egy nap után visszajöttek. Két nap alatt több mint ezernégyszáz kilométert tettek meg. Korábban azt hittük, amikor egy napra eltűnnek, tőlünk  csak pár kilométerre mennek táplálkozni, valami kevésbe ismert helyre ez az eset azonban bebizonyította, hogy ennyi idő alatt könnyen megjárják Lengyelországot is. Ez az oda-vissza út azért elég furcsa volt, de azóta is a jeladónak köszönhetően látunk olyan útvonalakat – bár ez se működik mindig tökéletesen, mivel napelemes, lemerülhet vagy lemegy az állat a mobil hálózatról – amelyeknek létezéséről korábban nem tudtunk, mert azt hittük, egyenesen repülnek. A jeladóból kapott új információknak köszönhetően tudjuk, hogy például az őszi vonulás során volt, hogy Ukrajnát is érintették.

Tervezik további példányok jeladóval való felszerelését?

Jó lenne, de nagyon nehéz megfogni őket. Úgy kell elképzelni, mint a szuperhősfilmekben: Mr. Bule-t is egy rakétával mozgatott hálóvetőgéppel kapták el nagy nehezen, és úgy kapott jeladót, de ez az állatnak is stressz, aminek nem akarjuk kitenni őket, ha nem muszáj. Ráadásul az állatokat nem könnyű megközelíteni, nem vívtuk ki a bizalmukat az elmúlt száz évben.

Az előző projekt 2017-ben ért véget, ráadásul Natura 2000-díjas LIFE+-projekt volt. Hogy hogy nem került sor hamarabb a folytatásra?

Két sikertelen beadás van a hátunk mögött, eredetileg mi vezettük volna a projektet nagyobb költségvetéssel. Végül kisebb költségvetéssel nyert, úgy, hogy a Litván Ornitológiai Társaság (Birdlife Lithuania) lett a projektvezető. A partnerség öt ország (Észtország, Finnország, Görögország, Magyarország és Litvánia) kilenc partnerszervezetéből áll, beleértve az UNEP / AEWA titkárságát, és a tervek szerint 2025 augusztus végéig tart.

Az új projekt keretében milyen tevékenységekre kerül sor?

Igyekszünk a nyolcvan madár számára egy olyan láncolatot összerakni, hogy egy-két nap leforgása alatt folyamatosan számukra alkalmas élőhelyeken, vadászat által nem érintett területeken mozoghassanak. Az élőhelyeiket igyekszünk árasztással, frissen tartott rövidfüvű gyepekkel tartani, és tényleg itt is tartózkodnak nálunk huzamosabb ideig.

Mennyi időt töltenek a Magyarországon a kislilikek?

Magyarország azért is fontos ennek a fajnak az életében azon kívül, hogy több hónapig vendégül látjuk őket, hogy amikor mennek lefele „a nyaralásból” Görögországba, akkor szeptembertől októberig szintén meg szoktak nálunk állni és másfél-két hónapot eltöltenek zavartalan körülmények között. Olyan években mint a mostani, amikor nem volt sikeres fiókanevelés, azt az energiát, amit a fészkelésből és az utódnevelésből úgymond „megspórolnak” azzal vezetik le, hogy Norvégiából még mielőtt elindulnának délre „telelni”, a homogén kis csapatból a sikertelenül költő egyedek elmennek Nyugat-Szibériába és ott találkoznak a sokkal nagyobb egyedszámmal bíró nyugatszibériai állatokkal és velük együtt kezdenek el vándorolni.

Milyen utat járnak be?

Tapasztalataink szerint elindulnak délre és nagyjából Kazahsztán magasságában beleütköznek – ott van egy kelet-nyugati iránnyal jellemezhető vonulómadár „légifolyosó” – és ott elfordulnak nyugatra. Majd ezekkel a vegyes csapatokkal visszaérkeznek a Kárpát medencébe. Ha ez nem történik meg, mert jó volt „a csibetermés”, ugyanez a kelet-nyugati irányú madárbeáramlás megtörténik attól függetlenül, hogy belekeveredik nyolcvan kislilik vagy sem. Viszont, ha nem mennek el, akkor csak Magyarország – sőt csak a Hortobágy – lenne az egyetlen terület, ahol ez a nyolcvan állat találkozhatna a nyugat-szibériai állomány nálunk jelenlévő egyedeivel. Nálunk áprilistól szeptemberig nincs kislilik, azon kívül viszont mindig van, lévén a nyugat-szibériai állomány már-már áttelelőnek számít.

Hogyan zajlik a találkozás a két szubpopuláció tagjai között?

A fennoskandináv populáció azért is könnyen elkülöníthető, mert külön mozognak, akiken látjuk, hogy nem viselkednek csapatként, azok szinte biztosan a nyugat-szibériai állományból származó állatok. Amikor találkozhatnak a fennoskandinávokkal, még „párkapcsolat” is kialakulhat, így a genetikai frissülésnek itt viszonylag nagy esélye van. Az utóbbi években a klímaváltozás miatt azt tapasztaljuk, hogy a nyugat Szibériából érkező állatok, akiknek egyébként sem tradicionális dolguk, hogy elmenjenek Görögországba, áttelelnek nálunk vegyes lúdcsapatokkal, és így oda is meg vissza is találkozhatnak a fennoskandinávokkal – így egy kis vérfrissítésre is van esély.

A Hortobágyi Nemzeti Park területén milyen beavatkozások lesznek a kislilikek élőhelyének védelmében?

Az előző pályázat keretében az ún. Öregtavak északi részén voltak már vízrendezési beavatkozások, kibontottuk a halastavak gátrendszerét. Így a benne megjelenő víz a környező puszta részekre is kijuthatott és megfelelő életkörülményeket biztosított a faj itt megjelenő egyedei számára, akik tényleg szeretnek itt éjszakázni. Fontos nekik, hogy éjszakára olyan helyre húzódjanak be, ahol nincsenek egyedül. Vizes terület közepén szeretnek éjszakázni, mivel oda már nem megy be szívesen a vaddisznó, a róka vagy a borz, mert „vizes lenne a lába” – illetve, ha be is megy, könnyen meg tudják őket hallani a tömegesen éjszakázó madarak. Az állandó vízellátás megteremti számukra azt a szikes-pusztai környezetet, amin tudnak legelészni. Az előző pályázat keretében alakítottuk ki nekik a megfelelő körülményeket, most pedig bővítjük az élőhelykínálatot nádasok megszűntetésével, a vízjárás megfelelővé alakításával. Így azt a rövidfűvű gyepet találhatják itt, ami lehetővé teszi, hogy a nemzeti park területén belül maradhassanak akkor is, ha táplálékra van szükségük. A konkrét beavatkozások mellett igyekszünk minél nagyobb figyelmet fordítani a környezeti nevelésre, lesz mobil kiállítás, amit a környező városok óvodáitól a középiskolákig minél több helyre elviszünk, hogy minél több gyereket szólíthassunk meg vele. A gyerekeket el is hozzuk majd a nemzeti parkba, hogy az élőhelyén mutathassuk meg ennek a fajnak a fontosságát.

A kislilikeket, illetve a Fecske-rétet, mint az egyik projekthelyszínt felülről ábrázoló fotókat készítette Szilágyi Attila, Tar János és Borza Sándor, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei.

A Mr. Blue jeladóval a nyakán fotó és Mr. Blue útja április 2-4. között északra Lengyelországig, majd vissza délre Hortobágyig kép készítője Tomas Aarvak, Norvég Madártani Egyesület.

<
>

 

 

˄