Időutazás mindenkinek
―
– Lilla, mit szólnál, ha ma időutazást tennénk?
Galagonya, a kivételes tulajdonságokkal bíró, az elmúlt hetekben azonban egyre kényelmesebb és pocakosabb csodaeb, így fordult kis emberbarátjához. A kislány csodálkozva pillantott fel a térdén nyugvó hatalmas, fotókkal és rajzokkal illusztrált könyvből.
– Időutazás? Te komolyan képes vagy az időutazásra, Galagonya?
A csodaeb szerénykedve leszegte fényes, nedves, fekete orrát.
– Nagyon hízelgő a feltételezésed, de az az igazság, hogy “olyan” időutazásra, mint amire te gondolsz, még én sem vagyok képes. Most azonban egy másféle kalandra gondoltam. Olyan kalandra, ahová busszal indul az ember, és óvodástól nagymamáig bárkit szívesen fogadnak.
A lányka hegyezni kezdte a füleit.
– Azt is eldönthetem, a múlt melyik részébe szeretnék utazást tenni?
– Hát persze! Hova szeretnél visszamenni?
Lilla nagy lendülettel emelte föl a képeskönyvet és dugta bundás barátja orra alá. Galagonya hunyorogva vette szemügyre az állatbőrös alakokat, pattintott kőeszközöket és sárgult csontokat a fényes, nyomdaszagú oldalakon.
– Ide! Az őskorba!
A zöldbundás csodakutya négy mancsra pattant.
– Akkor hát mire várunk? Kalandra fel, irány Százhalombatta!
Százhalombatta… Lilla a város neve hallatán legalább száz halmocskát képzelt maga elé, melyeken egymásra hajigálva házacskák gubbasztanak. Ugyanakkor azt is feltételezte, hogy formák és épületek ilyen vicces és kaotikus társulása teszi Százhalombattát az időutazásra különösképp alkalmassá.
Mikor azonban megérkeztek a nagy kaland helyszínére Lillát merőben más látvány fogadta. A város mellett hosszan és fenségesen terült el a Százhalombattai Régészeti Park. A zöld, fákkal és különös építményekkel tüzdelt területen összesen öt dombot sikerült megszámlálnia.
– És hol van a többi 95 halom? – kérdezte gyanakodva.
Mosolygós, bajszos idegenvezető jelent meg mellettük.
– Sajnos az idő áldozatául estek. Ugyanakkor a mi öt halmunk hihetetlen érdekességeket rejt! Akarjátok látni?
Lilla sebesen bólintott. Az egyik halom belsejébe, mintha csak egy hobbitlakás lenne, kis folyosó vezetett, mely látni engedte, mire is használták. Lilla tágra nyílt szemekkel pillantott körbe. Egy vaskori sír belsejében voltak, hol a néhai mellett az őt kísérő tárgyakat is szemügyre lehetett venni. Hasonlított a régészetről szóló könyv ábráihoz, épp csak azoknál sokezerszer érdekesebb volt. A halmokon kívül vaskori házikók várták a látogatókat, hol nem csak az őskori használati tárgyakat lehetett megfigyelni, de működésüknek is részesei lehettek. Egy kedves, kúp alakú kemencében például őslepény sült, melynek a tésztáját ők maguk gyúrták, azután gyógynövényeket szedtek, és borogatást, pakolást és ősteát készítettek belőlük. Nem kellett hozzá sok idő, és Lilla egészen úgy érezte, hogy valóban időutazásban vett részt.
Élményektől fáradtan tértek haza.
– Galagonya, mikor megyünk legközelebb időutazásra? – kérdezte a kislány boldog-fáradtan a kanapén heverve. A zöld bundás csodaeb a kezéhez dörgölőzött.
– Amikor csak szeretnéd! Még sok régészeti park és múzeum vár felfedezésre, mint például a szerb Lepenski Vir-i, a romániai Vaskapu múzeum vagy a horvát vucendoli. Más és más évezredeit ismerheted meg itt az őskornak hasonlóan izgalmas módon, mint Százhalombattán. Ők együtt egy nagyszerű, új kezdeményezéssel, játékosan és élvezetesen próbálják közelebb hozni a mai kor emberéhez az ősi kultúrákat. Ehhez hívják segítségül a kortárs művészeteket és a digitális technológiát. A múzeumlátogatás így egy négy helyszínen zajló kalandjátékká válik, mely az izgalmakon túl össze is fogja kötni ezeket a nagyon fontos Duna-menti lelőhelyeket.
Lilla nagyot nyújtózott.
– Én benne vagyok! De legközelebb a családot is magunkkal kell vinnünk! Lócinak nagyon tetszenének ezek a kalandjátékok, apukám pedig rajong a múzeumokért! Egyet pedig ma biztosan megtanultam: az időutazás mindenkié.