Vissza | |||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | |||
Képek hangbanKépek hangbanCsongor és Lilla mindig szívesen üldögélt együtt iskola után a főtéren, nézve, hogy sétálnak végig a napsütötte kockaköveken a kisváros legkülönbözőbb alakjai. Először mindig az osztálytársak széledtek szerteszét, azután a tanító nénik sietős cipőkopogása, végül aggódó anyukák rosszcsont porontyok rajától övezve. Ám ezen a délutánon egy új alak jelent meg a téren. ̶ Csongor! ̶ kezdte suttogva Lilla, miközben az elegáns, szépen kivasalt ingben sétáló öregurat figyelte. ̶ Csongor, mit csinál az a bácsi? ̶ kérdezte, miközben figyelte, hogyan tapogatózik hosszú, fehér botjával az egyik pad felé, amin aztán óvatosan helyet foglal. ̶ Imre bácsi? Nem ismered őt? ̶ pillantott rá a fiú mosolyogva. A lányka a fejét rázta. ̶ Pedig ő meséli a legjobb detektívtörténeteket! Igazán meg kell ismerned! Oda is viszlek… ̶ Nem úgy gondoltam! ̶ rántotta vissza a kislány. ̶ Nem láttad? Az a bot… A fiú arca értetlenből mindentudóvá lett, s nagy felismerés ömlött el rajta. ̶ Lilla, nem láttál még olyan botot? A lány gyanakodva pislogott. Csongor magyarázón közelebb hajolt. ̶ Imre bácsi nem lát, vak. A bot segítségével tájékozódik. Most a kislánynak nyílt nagyra a szeme; hogyne, hogy is nem gondolt bele! A sötét napszemüveg, és a fehér bot. Pirulás ide vagy oda, eddig még nem találkozott látássérülttel. Imre bácsi közben morzsát vett elő a zsebéből, és felfordított tenyérrel várta az éhes galambokat, akik már ismerős bizalommal szálltak térdére, karjára. Lillának egyre szimpatikusabb lett, csupán egyvalamitől szorult össze a szíve… ̶ Azért szörnyű lehet! ̶ sóhajtotta. ̶ Micsoda? ̶ Nem látni. Csongor elkomolyodott. ̶ Nem könnyű, de sajnálkozni sem szabad! Azzal nem segíthetünk. Inkább próbáld meg elképzelni… Ezzel Lilla mögé került, és óvatosan letakarta szemeit, úgy, hogy egy fénycsík sem szökött át tenyerén. ̶ Ez nem jó, semmit sem látok ̶ mondta a lányka panaszosan. ̶ Mégis, mi történik körülötted? Lilla felkészült rá, hogy tovább nyafogjon, ám hirtelen hangok ütötték meg a fülét. Galambok burukkolása, egy kis bicikli nyekergése, kiabálás, lábdobogás, futásban kifáradt, lihegő gyerekek, harangkondulás, a nap melege a karján, perec illata… Mintha hangokból, érzésekből szőve előtte áll volna az egész tér. Még azt is meg tudta volna mondani, merre nyekereg a kis bicikli. ̶ Látom a teret! ̶ suttogta. ̶ Azaz, nem látom, de mégis… sok mindent el tudok képzelni. ̶ Ugye? Valahogy a vakok élete is ilyen lehet, csak az ő szemük elől senki sem emeli el a tenyerét. Viszont a hallásuk sokszor jóval kifinomultabb, mint a miénk. Olyan dolgokat is észlelnek, amiket mi észre sem veszünk. Lilla arca azonban továbbra is komoly maradt, ahogy az ismét helyet foglaló Csongorra bámult. ̶ De azért jó volna valahogy segíteni őket. Nincs valami gyógymód, találmány, ami megváltoztatná az életüket? ̶ Érdekes, hogy ezt kérdezed! Tudod, épp a minap olvastam egy ilyen navigációs eszközről; leginkább egy sisak és szemüveg együtteseként lehet elképzelni. A külvilág tárgyait, a körülöttünk lévő dolgokat hangjelzésekkel írja le, így segít abban, hogy a vakok kép nélkül is lássanak. ̶ Mint én az előbb! ̶ szólt lelkesen a lányka. ̶ Csak még sokkal pontosabban! ̶ hangsúlyozta Csongor. ̶ Természetesen nem zárhatók ki az utca zajai, így a fejhallgató helyett a fül mögé erősített apró hangszórókon keresztül szólnának az utasítások és jelzések. Nagyban megkönnyítené a vakok önálló, és biztonságos tájékozódását. Lilla nagyon lelkes lett a szupersisak ötletétől. ̶ Mi lenne, ha meglepnénk Imre bácsit egy ilyen sisakkal? ̶ Sajnos még nem lehet a boltokban kapni, egyelőre csak a tesztelése folyik: vajon tényleg jól segít-e a látássérülteknek. De a kutatásban magyarok is részt vesznek, úgyhogy ha sikerül tökéletesíteni, biztosan nálunk is lehet majd ilyen sisakot kapni. Addig pedig ott a bot… ̶ Meg a vakvezető kutyák! ̶ fűzte hozzá Lilla, aki mindig szerette kihangsúlyozni az állatok fontosságát. ̶ Tudod Csongor ̶ sóhajtotta végül ̶ , úgy szeretnék tenni valamit Imre bácsiért, akkor is, ha még nem készült el ez a csodasisak! A fiú rámosolygott. ̶ Akkor mit szólnál, ha odamennénk hozzá, és egy kicsit színesebbé tennénk a délutánját? Az új barátságok mindig vidámmá teszik a napot! A kislány talpra ugrott, és szélesen elmosolyodott. ̶ Akkor legyen mindhármunknak jó napja! ̶ és már futott is a galambokat dédelgető öregúr felé. | |||