Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Két keréken a Crosskovácsin

Két keréken a Crosskovácsin

Lilla édesapjának szenvedélye volt a biciklizés. De nem úgy kell őt elképzelnünk, mint megszállott városi bringást, aki a reggeli dugóban is szélsebesen tud szlalomozni. Nem is úgy, mint komoly túrázót, aki sátrat, hálózsákot pakol a csomagtartóra, majd pedig hosszú kilométereken át járja a túravonalakat. Lilla apukája egy megszállott, őrült, félelmet nem ismerő mountain bike-os volt.

Lilla és Lóci el volt varázsolva vagány apukájuktól, édesanyjuk pedig vég nélkül aggódott férje biztonságáért, aki akár egy teljes napra is képes volt eltűnni a hegyekben egy szál kerékpár és némi elemózsia társaságában. Estére aztán rendre vissza is tért, porosan, sarasan, horzsolásoktól és karcolásoktól cakkosan, ugyanakkor nagyon boldogan. Lilla és Lóci azonban, bárhogyan is unszolták, sosem kísérhették el ezekre a borzasztóan izgalmasnak tetsző hegyikerékpár-utakra. Egészen mostanáig.

Családi mountain bike versenyt szerveztek Nagykovácsiban a híres Crosskovácsi maraton alkalmával. Habár édesanyjuk először berzenkedett attól, hogy csemetéit sárban, esőben, pocsolyában dagonyázva, csúszkálva, ugrálva lássa egy kerékpár nyergében, édesapjuk hosszas unszolására elengedte őket. Lilla és Lóci nem is lehetett volna boldogabb.

Lázasan készültek a maratonra: hétvégente hosszú biciklizésekre indultak a várost környező erdőkbe és földutakra. Megtanultak ugratni és biztosan fékezni, bevenni a legélesebb kanyarokat és feltekerni a legmeredekebb dombokon is. Így júniusban gyakorlottan, bátran és elszántan indultak neki a nagy megmérettetésnek. A mountain bike kerékpárokat még otthon kölcsönözték, mindenkinek méretre szabott szuper, teleszkópos, terepgumis bringacsodákat. Térd- és könyökvédőben, biztosan tartó sisakban érkezett meg Lóci, Lilla és édesapjuk Nagykovácsiba.

Kétkeréken a Crosskovácsin

A helyszínen már egész tömeg gyűlt össze: versenysportolók, lelkes, biciklis családok és mosolygós szervezők vegyesen. Az egyenpólót a regisztrációt követően vehették át. Lilla legnagyobb csodálkozására a pólókat osztogató egyik önkéntesben Tündét ismerte fel.

– Tünde! Hát, te meg mit keresel itt? – kérdezte örömmel a kislány, és keresztülfúrta magát a tömegen, egyenest barátnőjéhez.

– Szia Lilla! – szólt derűsen. – Ugyanezt kérdezhetném én is: nem is tudtam, hogy te is szoktál hegyikerékpározni!

– Csak most kezdtem – vallotta be a kislány. – Ez lesz az első családi maratonunk. Nagyon várom már a rajtot! Na, de áruld el, hogy lehet, hogy te is a szervezők között vagy?

Tünde arca felragyogott.

– Kiskoromtól kezdve veszek részt biciklis versenyeken, többször indultam a Crosskovácsin is. Egyre több embert ismertem meg itt, és egyre több barátot szereztem az évek során. Egyszer kedvem támadt nem versenyzőként, hanem segítő önkéntesként részt venni a maratonon. Tudod, Lilla, minden évben sok-sok lelkes fiatal munkájával válik megvalósíthatóvá a Crosskovácsi, az önkéntesség nélkül elképzelhetetlen lenne ez az esemény. Egy szó mint száz: szuper élmény volt! Így lehetek idén is a segítő csapatban. Sőt, jövőre talán egy külföldi önkéntes csereprogramban is részt vehetek, ugyanis a szervezők ügyelnek arra, hogy ez a mountain bike verseny ne csak a hazai, de külföldi kerékpározók számára is ismert legyen. Ezért fogtak össze osztrák, cseh és szlovák kerékpáros szervezetekkel.

Lilla elcsodálkozott.

– Hát ilyen sokan hegyikerékpároznak szerte a világon?

– Nem is tudjuk elképzelni, milyen sokan! Nem is csoda: izgalmas sport, a jó levegőn lehetsz, gyönyörű tájakon, s ráadásul minden porcikádat átmozgatja! No de nemsokára meg is tapasztalhatod. Vedd fel a pólót, aztán álljatok a rajthoz, nemsokára kezdődik a verseny!

Lilla bólintott, majd gyorsan visszaindult, hogy megkeresse a családi csapatot. Mikor a rajthoz álltak, nem csak az izgalomtól repesett szíve, de a boldogságtól is: tudta, hogy a célnál a mosolygós, mindig derűs Tünde fogja várni.