Kincset érő magvacskák

Lilla már elég sokat tudott az állatok védelméről. Galagonya történetei és közös kalandjaik során rájött, mennyire fontos, hogy védett madaraink, hüllőink, vadjaink élőhelye békés és háborítatlan maradhasson, védelmezve az ember pusztító ténykedéseitől. Arra azonban még sosem gondolt, hogy a növényeknek is szükségük lehet az Életőrzők munkájára.

Az aznapi környezetismeret óra egészen különlegesnek ígérkezett: az osztály Tápiószelére kirándult meglátogatni a Pannon Magbankot. Magbank… Lilla képzelete meglódult a név hallatán, s magas székeken ülő, magokat csereberélő, őriző mókusokat fantáziált maga elé, akik gyűjtenek, adnak-vesznek, raktároznak. Mégis mi lehet az a magbank?

A hatalmas kúria elé érve rögtön elvetette a mókusokat szerepeltető álomképet. Egy kedves hölgy mutatkozott be nekik, Erzsébet, aki megmagyarázta, mit is csinálnak itt, a Növényi Diverzitás Központban.

Kincset érő magvacskák

− Tudjátok mit jelent a diverzitás szó, gyerekek? – kérdezte az osztálytól, miközben sétára indultak a kúria gyönyörű, óriási fákkal sűrűn tűzdelt, árnyas arborétumában. Az oszlopvastag törzseken harkály kopácsolt, csuszka surrant tova. A kérdést hallva húsz kócos fejecske ingott jobbra-balra tétován. A hölgy türelmesen folytatta. – Sokféleségnek nevezhetjük. A növények sokféleségének fenntartásához pedig szükséges, hogy ne engedjük kipusztulni, eltűnni a hazánkra jellemző fajokat. Szerintetek hogyan vigyázhatunk a vadon élő növényekre?

Cili, az egyik szöszke kislány keze a magasba lendült.

− Nem tépdessük le őket!

− Nem taposunk rájuk! – jött a következő válasz. Lilla is felbátorodott.

− Összegyűjtjük a magokat?

Erzsébet helyeslően bólogatott.

− Úgy bizony! Mi itt a Magbankban a Pannon-régió őshonos növényeinek magjait gyűjtjük össze és tároljuk úgy, hogy azok sokáig életképesek maradjanak. De ez nem könnyű munka… Kíváncsiak vagytok rá, hogyan dolgozunk?

A gyerekek egymás szavába vágva lelkesedtek az ötletért, Kata néni pedig nem győzött álmélkodni rajtuk; ki gondolta volna, hogy ilyen izgatottak lesznek? Az arborétum zöldjéből a labor hűvösébe vándorolt a társaság, ahol a Magbank elszánt szakemberei nagy munkában voltak. Erzsébet részletről részletre mesélte, mit csinálnak éppen.

− Az összegyűjtött magvakat először alaposan átválogatjuk, mindegyik azonos fajhoz tartozik-e. Utána megtisztítjuk a szennyeződésektől és idegen anyagoktól. A konzerválás előtt fontos ellenőrizni a fajok életképességét is, ez a csíráztató laborunkban történik. Csak ezután jöhet a magok tárolása; két tárolónk is van, egy 0 °C és egy −20 °C-os. Gondosan vigyázunk rájuk, de tudjátok gyerekek, ezek a magok nagyon értékesek, mi pedig biztosra megyünk: a másodpéldányokat az Aggteleki Nemzeti Park egyik barlangjában őrizzük.

Lilla ragyogó arccal bámulta a magok válogatását, tisztítását, csíráztatását a csillogó üvegtálkákban. Amikor pedig meghallotta, milyen fontos és már-már regényesen titokzatos helyeken történik a magvacskák őrzése, az apró kis szemek egyszerre átalakultak csodálatos és értékes kincsekké.

A gyereksereg meg sem unhatta a nézelődést, Erzsébet már terelte is őket tovább a kirándulás következő helyszínére. Ekkor szabadult csak el igazán a vidámság; a hely ugyanis, ahová beléptek, egy hatalmas játszószoba volt. Az osztály rögvest szétszéledt, hogy birtokba vegye a termet. Hatalmas, színes táblák mesélték el, hogyan lesz a magból csíra, majd virág; három korong forgatásával pedig össze is rakhatták a különböző növényeket. Forgó kockákon tanulgatták melyik a gyógy-, s melyik a mérgező növény, a megtévesztésig eredetinek tűnő gipszmaketteken pedig százszoros nagyításban szemlélhették a sokszor szabad szemmel alig kivehető terméseket. Mikroszkóp, varázsdoboz igazi magvakkal, memóriajáték… Lilla csak kapkodta a fejét. A kedvence a mágneses tábla lett, aminek segítségével hazaköltöztethette eredeti otthonukba a nálunk megtelepedett betolakodó növényeket. Tanult is rájuk egy új, elsőre bonyolultnak tűnő szót: invazív fajok. Miután mindent kipróbáltak, Erzsébet megmutatta a kisebbeknek készült játékos labort.

Lilla ekkor szedte össze minden bátorságát, és odasündörödött vezetőjük mellé. Érkezésük óta nőtt benne egy lassan szilárduló sejtelem.

− Kérdezhetek valamit? – kérdezte félénken. Erzsébet mosolyogva fordult felé.

− Hát persze! Mit szeretnél?

A kislány körültekintgetett, majd elsuttogta kérdését.

− Ugye Életőrzőnek tetszik lenni?

Erzsébet válaszul cinkosan ráhunyorgott, ami széles mosolyt varázsolt Lilla arcára. A Pannon Magbank jó kezekben van, a kincset érő terméseknek hála pedig talán nem tűnnek el a ritka növényfajok. Hazaérve pedig ültetni fog valamit: fűt-fát, virágot, életet.

˄