A Natura 2000 tölgyerdők biológiai sokféleségének növeléséért

Az intenzív emberi használat következtében a tölgyes erdőkben csökken a biológiai sokféleség. A LIFE program által támogatott Life4Oak Forests projekt célja természetvédelmi erdőkezelési beavatkozásokkal ennek a folyamatnak a megfordítása. A projektet megvalósító magyarolasz konzorcium projektmenedzserével, Fidlóczky Józseffel beszélgettünk.

A Life4Oak Forests magyar projektként indult, amelyet 2015-ben nyújtottak be a LIFE program pályázati kiírására, de nem nyert támogatást. Ekkor merült fel ötletként, hogy nemzetközi konzorciumként pályázzanak. A magyar partnerek felkértek egy olasz regionális parkot, az Ente di gestione per i Parchi e la Biodiversità-Romagnát, amellyel más projektek révén munkakapcsolatban voltak. Végül az olasz fél nemcsak projektpartner lett, de konzorciumvezető is – így történt, hogy ugyanaz az anyag az olasz regionális park beadásában már sikeres fogadtatásra talált, és ezáltal a projektben szereplő négy hazai Natura 2000 tölgyes élőhely kiegészült egy ötödik, mediterrán tölgyes élőhellyel.

Life4Oak Forests

Fidlóczky József, projektmenedzser

Az eredeti magyar elképzelés előzménye az, hogy a tölgyesek zónái az ember tájátalakítóés gazdálkodási tevékenységével leginkább érintett természeti területek, miközben mással nem helyettesíthető biodiverzitás-megőrző szerepük van. Ezenfelül Magyarországon az erdőgazdálkodás évszázadok óta iparszerűen folyik, aminek következtében az erdők fafajösszetétele, szerkezete és az egész élővilága elszegényedett. Aprojekt célja ezen tölgyes erdők természetes erdőkhöz hasonló működésének, természetes dinamikájának elősegítése, valamint a természetes erdőkre jellemző változatos erdőszerkezet, az őshonos fafajösszetétel és az erdei mikroélőhelyek helyreállítása. Ez nemcsak megőrzi, de növeli is a védett erdei emlősök, madarak, rovarok, növények és gombák állományát. Ezt a célt a három magyar nemzeti park, valamint az olasz regionális park kezelésében lévő erdőterületeken, természetvédelmi erdőkezelési módszerek alkalmazásával kívánják megvalósítani. Ehhez Magyarországon négy Natura 2000-es, közösségi jelentőségű tölgyes élőhelyet választottak ki: pannon gyertyános-tölgyeseket, pannon molyhos tölgyeseket, euró-szibériai erdősztyepp-tölgyeseket, illetve pannon cseres-tölgyeseket, Olaszországban pedig mediterrán molyhos tölgyeseket. Ezen erdők természetességi állapotának helyreállítása történik gyorsított ütemben, amelynek mintajelleget is szánnak. Így a projekt végére előáll egy olyan kezelési útmutató is, ami alapján más területeket is lehet hasonló módon kezelni.

A természetvédelmi erdőkezelés minden olyan, az erdei életközösséggel (ökoszisztémával) kapcsolatos beavatkozás, amely az erdők biológiai sokféleségének megőrzését és növelését, állapotának javítását szolgálja. Tehát kizárólagos célja az élőhelyi változatosság és az erdei biológiai sokféleség megőrzése, növelése.

A pályázatot eredetileg hat magyar partner adta be: a Balaton-felvidéki, a Bükki, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságok, az Ökológiai Kutatóközpont, az Érmelléki Többcélú Természetvédelmi Egyesület, valamint a WWF Magyarország – majd a magyar partnerekhez csatlakozott az olasz partner, a MAR is. A projekt az Európai Unió LIFE programjának támogatása mellett az Agrárminisztérium társfinanszírozásával valósul meg.

A projektet Magyarországon mintegy ezerötszázötven Olaszországon ötszáztíz, összességében kettőezer-hatvan hektáron valósítják meg. Ez a terület tizenkilenc különböző méretű, különálló projekt területből áll, melyből a Bükki tíz, a Duna-Ipoly öt, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság négy, az olasz partner, a MAR pedig öt területet kezel. Ezeken a területeken próbálják visszaállítani a természetes erdőkéhez hasonló szerkezeti változatosságot és biológiai sokféleséget.

A munka során a projektpartnereknek szembesülniük kellett azzal, hogy szinte már nincs konkrét tudásunk arról, hogy egy természetes tölgyerdőnek hogyan is kellene kinéznie, hiszen majd négy emberöltő óta nem találkozhattunk vele. Ezért az első feladat az erre vonatkozó információk fellelése, amiben segíthetnek a tanulmányutak is. A partnerek Szlovákiában nézhettek meg őserdei állapotban lévő tölgyeseket. Ezekről a területekről a partnerek felméréseket készítenek, amelyek birtokában az eredeti elképzeléseket finomítani tudják, és modellezhetik a természetes folyamatot, melyet mesterséges beavatkozásokkal próbálnak elérni, illetve elindítani, hiszen maga a természet fogja hosszabb távon a természetes állapotot helyreállítani, de a kezdő lépéseket mindenképpen meg tudják tenni.

Az olasz félnél a melegebb éghajlat miatt más erdőtípusok vannak: ott a mediterrán molyhos tölgyes a jellemző. Sajátos gazdálkodási módot, sarjerdő-gazdálkodást alkalmaztak, ami miatt az erdeik nincsenek túl jó állapotban. Számukra is fontos szempont, hogy természetesebb állapotokat idézzenek elő, ezért egységes szemlélet szerint dolgoznak, a területi adottságok figyelembevételével próbálják magyar partnereik módszereit alkalmazni. Hiszen még Magyarországon sem egyforma a területek állapota.

A projekt egyik jelentős eleme az idegenhonos fafajok eltávolítása. Magyarországon a legjellemzőbb ilyen idegenhonos fafaj az akác, amelynek a tölgyerdőben nincs helye, mert a talajtól kezdve mindent átalakít maga körül, és ezzel az őshonos növényeket lehetetleníti el. Ugyanez elmondható a bálványfáról vagy a keleti ostorfáról is, ez utóbbi például a Fóti-Somlyó területekre nyomult be óriási mértékben. Ezeket a fafajokat, különböző módszerekkel irtják attól függően, hogy az adott idegenhonos faj mekkora területet foglalt el a tölgyesek elől. Az akác például nagyon jól sarjadzik, ezért esetében nem elég kivágni, előzetesen vegyszeres irtásra is szükség van.

A megtisztított területekre a tölgyeket makkvetéssel vagy ültetéssel viszik be – ehhez segítségül hívják a szajkókat is. A tölgymakkot úgynevezett szajkótálcákba (kis ládákba) magasan a fákra helyezik, így a szajkók szét tudják hordani és el tudják ültetni. Ez sok szempontból hatékony megoldás – a magvetést például a nagyvad kitúrja, felszedi, de a szajkók által szórványosan elszórt makkot kevésbé találja meg. Magyarországon a nagyvadállomány olyan mértékben elszaporodott, hogy az erdőkben be kell keríteni azokat a területeket, ahova makkot vetnek, hogy a nagyvadtól megvédhessék. Ahol az idegenhonos fajok eltávolítása után nagyobb területen csemetéket ültetnek, ott magas védelmi kerítést kell alkalmazni, ahol azonban csak lékeket nyitnak, elég az alacsonyabb kerítés, mert ott a vad kikerüli. A nagyvad kizárása ezekről a területekről nem szokványos erdészeti munka, ahogyan az sem, hogy mesterségesen állítanak elő különböző holtfákat: fekvő és álló holtfákat – utóbbiakat is különböző formában, például meggyűrűzik a fát, hogy az fokozatosan elhaljon. Minderre azért van szükség, mert manapság már nincs meg az életfeltételük azoknak az élőlényeknek, melyek a tölgyerdőkben élnek, és életük a holtfákhoz vagy elhaló fákhoz kapcsolódik. Ilyen például a nagy hőscincér, mely az elhaló fában tud kifejlődni. A denevérfajok, illetve a fán élő, rovarokkal táplálkozó madárfajok, például a csúszka vagy a fakúsz is előszeretettel fészkel be a leváló kéreg alá, ezért a kérget is mesterségesen fel kell hasítani, hogy létrehozzák ezen fajok számára ideális környezetet. A fekvő holtfákra a talajon vagy talaj közelében élő, korhadó faanyagot igénylő élőlényeknek, például gombáknak, illetve bizonyos rovarfajoknak van szükségük, de búvóhelyül szolgálnak az erdei kétéltűeknek is. A lékekben és a lékek között készülnek magas csonkok is. A projekt keretében igyekeznek helyreállítani a fajgazdagságot is: a lékekbe igyekeznek visszahozni az elegyfafajokat, cserjefafajokat is, amelyek a környéken már nem lelhetők fel, így pedig minden szempontból változatosabb erdőszerkezet alakulhat ki.

Ahhoz, hogy a beavatkozások hatása az élőhely állapotára és az élővilágra egzakt módon mérhető legyen, több részből (modulból) álló monitoringmunkát kell végezni. Az első modul az általános faállomány-szerkezet felmérése. Ez hálós elrendezésben kijelölt monitoringpontokon történik. A második modul egyhektáros mintaterületeken a kezelés hatásának részletes vizsgálata a cserjékre és a fákra. Itt felmérik a kiinduló állapotot és a beavatkozás eredményét. A harmadik modul a zoológiai monitoring. Ennek keretében a madarakra, az erdei denevérekre és különböző rovarokra (a fákban élő szaproxilofág fajokra és a talajszinten élő futóbogarakra) vonatkozóan vizsgálják a természetvédelmi erdőkezelési beavatkozások hatását. A projekt végén a monitoring segítségével reálisan dokumentálható, hogy az elvégzett beavatkozások milyen hatást értek el. Ennek alapján lehetségessé válik majd a projekt során szerezett tapasztalatok révén folyamatosan finomított kezelési útmutató véglegesítése és az eredmények széleskörű megismertetése.

<
>

˄