Magyar Ifjúsági Vöröskereszt

A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt Digital Condom: Preventing Online Harassment című, Erasmus+-támogatással megvalósuló projektjének célja a fiatalok tudatos és biztonságos online jelenléttel kapcsolatos tudásának bővítése, valamint a mentális egészséget veszélyeztető visszaélések, az online bántalmazások és a kortárs csoportok nyomásának megelőzése. A projekthez csatlakozott a szlovák, a lengyel, a német és a lett Vöröskereszt, valamint az olasz Vagamondo és a spanyol ESN Almería is. Beda Balázzsal, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt alelnökével beszélgettünk.

―

A Digital Condom ifjúsági csereprogram egyik célja az volt, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a digitális közegben megjelenő szexualitás veszélyeire. A mai fiatalok azonban már a digitális világba születtek bele. Hogyan lehet őket kívülről megszólítani úgy, hogy azt komolyan is vegyék?

Ez egy kortárs-oktatásra épülő program volt, ahol facilitátor társammal, Biró Katával mi sem kimondottan trénerként voltunk jelen. Oktattunk, de kevésbé direkt módon, inkább „behoztuk” a témákat a csoportba, amiket a csoporttagok dolgoztak fel. Így az ismeretek, információk, feszültségek elaborációja, „kimunkálása” közösen mehetett végbe.

Gondolom a témát illetően is alkalmasabb volt ez a módszer.

Abszolút. Abból az észrevételünkből indultunk ki, hogy Európának ezen a részén továbbra is a betegségközpontú szexuális nevelést részesítik előnyben az oktatási intézmények egy olyan átfogó kerethez képest, ami magába foglalja a szexuális, és ezzel együtt a pszichoszociális jóllétet is. Szerettük volna, ha nem csak a szexualitás negatív oldalára tekintünk egy ifjúsági programban, hanem a pozitívra is. Ebben a keretben próbáltunk dolgozni a fiatalokkal– és erre nagyon is volt igény. Nagyon sokat beszélgettük az iskolai bántalmazással, online bántalmazással, online szexuális tartalmakkal kapcsolatban – érezhető volt a korosztály igénye ezeknek a témáknak a feldolgozására, mert egyébként vezetett keretek között erről nem tudnak beszélni. Digitális bennszülöttként léteznek az online térben, amelyben szexuális tartalmak is vannak. Az pedig teljesen normális dolog, hogy ebben a térben szexuális tartalom is van, hiszen ezt a teret emberi dolgokkal töltjük meg és a szexualitás is emberi dolog. De az idősebb generáció ebben nehezen tud nekik utat mutatni, mert nekik fiatalként nem volt ilyen tapasztalatuk. Ebből a szempontból olyan, mintha párhuzamos valóságokban élnénk: más a prioritás, más a nézőpont, más a működésmód. Ezért éreztem, hogy nagyon nagy igényük van arra is, hogy különböző konkrét eseteket és tapasztalatokat is megbeszéljenek egymással és konklúzióra jussanak, hogy mit lehet tenni a különböző esetekben, mi az, amivel meg lehet előzni a problémás dolgokat, hogy tudnak segíteni a kortársaknak, hogyha valaki belekeveredik valamibe.

Tehát itt volt egy kis kortárs segítői fókusz is?

Igen, mindenképp arra fókuszáltunk, hogyha ezek a fiatalok visszamennek a saját közegükbe, városukba, országukba, akkor oda reális információforrásként térjenek vissza, és a kortársak tudjanak hozzájuk fordulni bármilyen ilyen jellegű kérdéssel. Volt olyan partnerszervezet, amely az itt megszerzett tudást a már meglévő prevenciós és szexuális nevelés programjába építette be, voltak olyan résztvevők, akik saját projektet létrehozva gyakorlatilag felépítettek egy szexuális nevelés-programot, és voltak olyanok, akik nem szervezti szinten vitték ezt tovább, hanem a saját életükben kezdték el alkalmazni vagy a saját köreikben terjeszteni a megtanultakat.

Ez a téma most, hogy a középiskolásoknak már hónap óta online oktatás van, különösen hangsúlyos.

Igen, főleg, hogy most a szemtől szemben való kapcsolódásra kevesebb a lehetőség, de a kamaszok igénye a kapcsolódásra ugyanannyi, így az az online térben valósul meg – ezzel együtt pedig növekszik a veszély is, ami egyébként elkerülhető, csak rendelkezni kell hozzá megfelelő ismeretekkel és készségekkel.

A projekt során a fiatalok létrehoztak egy honlapot is…

Igen, belevettünk munkaerőpiaci értéknövelő készségfejlesztést is a projektbe. A résztvevők a témák közös, csoportos feldolgozásának eredményeiként videókat, plakátokat és egyéb digitális tartalmakat készítettek, ezeket az anyagokat töltöttük fel a honlapra. Mindez természetesen információforrásként is használható, de a megalkotásuk a résztvevők készségfejlesztését is szolgálta, fontos gyakorlat volt arról, hogy hogyan tudnak tartalmat létrehozni digitális eszközökkel.