MME

Vörös listás fajként tartják számon a főként Kárpát-medencében előforduló kék vércsét. A veszélyeztetett madár táplálkozó és fészkelő helyeinek visszaállítását tűzte ki célul a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, amely konzorciumi partnereivel immár második alkalommal nyert LIFE+ támogatást ebben a témában. Ezúttal szlovák partnerrel, több mint 3 millió euróból finanszírozzák a projektet. Palatitz Péter koordinátort az egyesület budai, Költő utcai központjában látogattuk meg.

―

Amikor a nyári időszakban az Alföldön járunk, érdemes kinyitni a szemünket a 33-as úton, hiszen a magyar puszta a kék vércse fő fészkelő helye. A kisméretű ragadozó madarat a sólyomfélék családjába sorolják, a nálunk élő fajok közül leginkább a a vörös vércsére vagy a kabasólyomra hasonlít. Étlapján főleg rovarok, kisemlősök, gyíkok, békák szerepelnek. Költeni általában telepesen szeret, ritkán azonban előfordul, hogy magányosan keres fészket.

Étlapján főleg rovarok, kisemlősök, gyíkok, békák szerepelnek. Fotó: Máté Bence

Ha nem is lakhelybitorló, mint a kakukk, a kék vércse minden bizonnyal kiérdemli a „puszta albérlője” becenevet, hiszen rendszerint a vetési varjak már elhagyatott fészkeiben ver tanyát. Ez a kis lakóközösség egészen a nyolcvanas évekig harmóniában élt egymással, akkor azonban kíméletlenül irtani kezdték a varjakat mezőgazdasági okokból, csaknem kilencven százalékuk ki is pusztult. Ez maga után vonta a konzekvenciákat, fészek híján a kék vércse sem talált már meglelő otthont a magyar Alföldön. Táplálékszerzési és élőhelyi lehetőségeik is leszűkültek, ugyancsak emberi beavatkozás folytán.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és partnerei, köztük a hazai Nemzeti Park Igazgatóságok hatszáz vércsepárral kezdték el a mentőakciót tizenöt évvel ezelőtt, a megfogyatkozott populációt mára sikeresen meg is duplázták – ezt már Palatitz Péter, az MME projektvezetője meséli. Az első nyertes LIFE projektben céljuk az állomány stabilizálása volt, a vércsék költését műfészkekkel tudták megoldani, így mára már nem kell a faj kipusztulásától tartani. Az új rendszer azonban nem önműködő, szükség van az ember aktív jelenlétére. A jelenlegi akció egyik fő célja, hogy a mesterséges körforgás ismét természetessé váljon.

Az MME projetkvezetője, Palatitz Péter az egyesület Költő utcai főhadiszállásán

A 2012-2018 között zajló projektben két mintaterületen kísérleteznek a fenntartható védelem kialakításával: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, mint pályázati partner, szürke marhák legeltetését teszteli. Céljuk, hogy a marhák által lelegelt gyep optimális mennyiségű táplálékot biztosítson a kék vércséknek. A másik helyszín a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, ahol százhetven hektáron folytatnak kisparcellás szántóföldi növénytermesztést. Ez a módszer kedvez az állatvilágnak, így a puszta albérlőinek is. A faj megőrzésének része a vonuláskutatás is. Mikor erre a témára térünk, Palatitz Péter lelkesen mutatja meg a világ legkisebb méretű jeladóját, amely mindössze öt grammos, de könnyen felszerelhető a madárra. Mivel a kék vércse Afrikában telelő madár, szeptember, október táján útra kel hazánkból is. A vizsgálat segítségével a kutatók már tudják, hogy a faj télre egészen Angoláig, Botswanáig, Namíbiáig is elmerészkedik.

Így néz ki a vércsékre szerelt, 5 grammos jeladó…

A kék vércse projekt egy másik különleges aspektusa a Szlovákiában élő néhány egyed megmentése. A Pozsonyi-síkon ma egy szórványpopuláció él mindössze 4-6 vércsepárral, az MME a program keretében átadja tapasztalatait a partnerszervezetnek, és segíti őket, hogy bővítsék az állományt.

…így pedig a mesterséges vércsehotel. Fotók: Muray Gábor

A csapat jelenleg a projekt öt és fél éves beruházási periódusánál tart, ez alatt kell gazdálkodniuk az MME által elnyert 917 839 euróból. Ezt követi majd ugyanennyi ideig a monitoring és az eredmények fenntartásának időszaka. Palatitz Péter szerint az elért fejlemények túlmutatnak a projekten, és a jövőben nem csak az egyes állományok védelméért kell tevékenykedni, hanem a természetes fészkelőhelyek visszaállítása lesz a fő projektcél. Ez persze nem biztos, hogy rögtön megvalósítható, mert a LIFE programon belül nagy a verseny, s mindössze minden ötödik pályázat nyer. A koordinátor emiatt nem kevésbé elszánt; életfilozófiája szerint ugyanis sosem az út elején kell őrlődni azon, hogy vajon a végén jó helyre érkezünk-e, egyszerűen csak haladni kell az úton, és meg kell tenni a legtöbbet azért, hogy jó helyre érkezzünk.