Magyar Síalpin és Túrasí Sportegyesület

A biztonságos hegyi sportokért mind a négy évszakban

Erasmus+

Mit sportolnak a havas sportok szerelmesei nyáron? Ajánlott-e egy futónak túrasízni? Van-e átjárhatóság a sportágak között anélkül, hogy az a sportoló terhelhetőségét vagy biztonságát veszélyeztetné? Hogyan erősíthető a biztonságos hegyi jelenét? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Magyar Síalpin és Túrasí Sportegyesület koordinálásval megvalósuló Up and down! című projekt, amely az Erasmus+ program sport kis együttműködési partnerség pályázatán nyert. Az egyesület elnökével, dr. Ágoston Viktor Antallal beszélgettünk.

A Magyar Síalpin és Túrasí Sportegyesület elsősorban télen űzhető hegyi sportokkal foglalkozik: főként túrasízéssel, de a tagok között vannak mászók, ultrafutók, terepfutók és kerékpárosok is. Megfigyeltek egy olyan erősödő folyamatot a saját környezetükben és a külföldi barátaiknál is, amelyben ezek a hegyi sportok elkezdtek összemosódni. Például, a túrasízők nyáron - amikor nincs hó -, ha formában akarnak maradni, futni mennek. A futók jelentős része pedig télen a túrasít választja, mert ideális egyenletes megterhelést nyújt. Tökéletes felkészülés a hosszú távú futásokhoz, különösen, mivel nagyon sok szintet – napi két-háromezret – lehet teljesíteni túrasízéssel, márpedig a terepfutásban is nagyon sokat számítanak a szintek.

Ez a felismerés adta a projekt alapötletét. Kerestek két olyan partnert, akik hasonló, de azért más sportokra fókuszálnak elsősorban, illetve arra törekedtek, hogy ez két ország olyan legyen, amelyeknek különbözik a hegymászáshoz és az outdoor sportokhoz való viszonya és történelme. Tapasztalatcserével, egymás jógyakorlatainak megismerésével azt akarták megvizsgálni, hogy a partnerországokban hogyan működik az e sportok közötti átjárhatóság a sportolók számára minél hatékonyabban és biztonságosabban, hiszen mindegyik sportág más terhelési módszereket igényel, illetve másfajta sérülésekkel járhat. A havas sportoknál egy plusz tényező a lavinabiztonság – és aki elsősorban túrázik, nagyobb tudással rendelkezik a lavinákról, mint aki elsősorban ultrafutó. Ezek miatt a szempontok miatt esett a választásuk egy szlovén sportegyesületre, amely komoly hegyi sportteljesítményekkel rendelkezik európai és világszinten is, és az izlandi hegymászó szövetségre. Szlovéniának nagyon komoly hegymászó kultúrája van; a világ legjobb sportmászóinak jelentős részét a szlovének adják és nagyon komoly magashegyi teljesítményeket nyújtanak. Izland egy teljesen más szempontból speciális ország: náluk a mászásnak más válfaját űzik, amelyben a mountain bike és a futás kap jelentős szerepet. Magyarország, annak ellenére, hogy nincsenek nagy hegyeink, szép hegymászókultúrával rendelkezik. A Magyar Síalpin és Túrasí Sportegyesület pedig elsősorban túrasível és a terepfutással csatlakozott a programhoz.

A partnerség három nagy találkozót tartott, illetve volt egy „nulladik”, projektindító találkozó is. Elsőként egy nagy egyhetes téli találkozót tartottak Szlovéniában a hegyekben, ahol amellett, hogy helyi guide-okkal túráztak, lavinaprofilokat, hóprofilokat és lavinalejtő-elemzéseket készítettek, esténként pedig előadásokon vettek részt, ahol különböző meghívott előadók meséltek egyrészt a szlovén hegymászás történelméről, jelenéről, másrészt a szlovén hegyimentő és lavina- szolgálatról, valamint annak működéséről.

A második, magyarországi találkozó keretében a magyar, izlandi és szlovén partnerek részt vettek az Aggtelek Kupán, amely egy több mint negyven éve megrendezésre kerülő sportmászó és hegymászó találkozó és verseny. Az ezen való részvétellel a magyarok mintegy „integrálták” szlovén és izlandi partnereiket a magyar hegymászó életbe. Ezen kívül sor került barlangászásra és terepfutásra is, valamint magyar vendégelőadók előadásait is meghallgathatták.

A harmadik, egyhetes találkozó, Izland északi részén került megrendezésre: a fjordok környékét bejárva ismerték meg a helyi viszonyokat és azt, hogy a helyiek hogyan szervezik, hogyan valósítják meg a biztonságos túrákat.

<
>

˄