Biztonságtudatosság növelése a téli hegyi sportokban
Elnyert összeg: 47 000 euró
Erasmus+
―
Hogyan lehet a hegyi sportok biztonságát növelni, hogyan lehet megelőzni a baleseteket? De ha mégis megtörténik a baj, mit tehet egy laikus sportoló, akinek nem áll rendelkezésére a hegyi mentők eszköztára? Hogyan kezdheti meg biztonságosan a mentést úgy, hogy semmiképpen se rontson a sérült állapotán? Milyen döntési mechanizmusok segíthetnek ezekben a helyzetekben megfelelően határozni? Ezekre és az ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ az Erasmus+ program sport kis együttműködési partnerség pályázatán nyertes Mountainsafe című projekt. A projektvezető Magyar Síalpin és Túrasí Sportegyesület elnökével, dr. Ágoston Viktor Antallal beszélgettünk.
―
A 2019-2020 során megvalósuló projektet a Magyar Síalpin és Túrasí Sportegyesület egy román és egy horvát sportegyesülettel, mint projektpartnerekkel közösen valósítja meg. A projektindító (kick-off) találkozót követően Horvátországban került sor az első találkozóra, amelyből még kettőt terveznek tartani – egyet Romániában és egyet Magyarországon. A kilencnapos horvátországi találkozó a nyári hegyi sportok köré szerveződött, leginkább a szikla- és a hegymászás volt a középpontban.
A horvát hegyimentő-szolgálat munkatársait arra kérték fel, hogy mind elméleti, mind pedig gyakorlati képzés keretében ismertessék meg a projektpartnerekkel azokat az eljárásokat, amelyeket ők sportolóként alkalmazni tudnak. Egy mentőcsapat olyan speciális eszköztárral dolgozik, amelyek egy sportoló felszerelésének részeként egy hegymászás vagy sziklamászás során nem állnak rendelkezésére – vannak viszont olyan eszközök, amelyek igen, és már azokkal is nagyon komoly mentéseket lehet végezni. Viszont ennek a know-how-ja meglehetősen összetett és bonyolult rendszer. A gyakorlati oktatások egy jelentős része arról szólt, hogy milyen lehetséges baleseti szcenáriók fordulnak elő a hegyekben, és az adott eszköztárral milyen lépésekben és hogyan lehet a mentést úgy megkezdeni, hogy biztonságos legyen, és ne ártsanak vele a sérültnek. Nagyon fontos az a döntéshozatali mechanizmus, ami alapján a sportoló el tudja dönteni, hogy milyen esetekben kell megpróbálnia segítséget nyújtani. Olyan esetek is vannak, amikor tudni lehet, hogy a segítség későn fog a helyszínre érkezni, és fennáll a további sérülés veszélye, vagy például nincs térerő és nem tudjuk értesíteni a mentőszolgálatot. Ilyen esetekben nyilván meg kell próbálni a lehetséges eszközökkel a mentést, legalábbis annak megkezdését. A képzés során ezeket gyakorolták, illetve a hegyimentő-szolgálat tartott egy kifejezetten a hegyi balesetekre fókuszáló elsősegély-tanfolyamot is a projektpartnereknek, valamint bemutatták azt is, hogy maga a horvát hegyimentő-szolgálat hogyan működik, milyen mentéseket milyen rendszerben végeznek, milyen szervezeti felépítéssel dolgoznak. Érdekes módon az európai országokban szinte mindenhol azonos a struktúra.
A második projekttalálkozóra 2020 februárjának végén Romániában, a Fogarasi-havasokban kerül sor, és elsősorban a lavina és a havas területen űzhető sportok kapcsolatáról fog szólni. A témát rendkívül komplex módon, – a különböző időjárási tényezők értékelésétől kezdve az optimális útvonalválasztáson és a különböző hóstabilitás-mérési tesztek elvégzésén, értékelésén át, a lavina előrejelzésének értékelésén keresztül egészen a lavinaáldozatok hatékony kereséséig és a számukra nyújtható elsősegélyig – fogják körbejárni.
A harmadik találkozónak pedig 2020 szeptemberében Magyarország ad majd otthont.