MTA CSFK Csillagászati Intézet

Előrelépés a kisbolygókutatásban

Small Bodies Near and Far: ismeretanyagbővítés a Naprendszerben keringő kiségitestekről

Elnyert összeg: 292 500 euró

Horizon 2020

292 500 euró támogatásban részesült a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Központja (MTA CSFK); Small Bodies Near and Far (SBNAF) elnevezésű projektjükben három konzorciumi taggal a kisbolygók fizikai tulajdonságairól vonnak le már meglévő ismeretek alapján további, fontos következtetéseket. A német irányítású projekt magyarországi gazdájával, Kiss Csabával beszélgettünk az MTA normafai intézetében.

 

Kiss Csabát rögtön arra kérem, hogy próbáljuk meg lefordítani köznyelvre a projekt lényegét. Nagy mester a példa, a tudományos főmunkatárs in medias res két könnyen érthető esettel szemlélteti a csillagászati projektet: – Egy szemléletes kérdésfeltevéssel élve, ha a Föld felé jönne egy olyan kisbolygó, amelyről épp csak pár jellemzőt tudunk, akkor van-e arra további lehetőség, hogy éppen az alapján a pár tényező alapján, amit ismerünk, megtudjunk további, fontos tulajdonságokat is a kisbolygóról? Mondjuk a tömegét, ami nagyon nem mindegy egy a Föld felé tartó égitest esetében. Ha például már részletesen is elemezhettünk korábban olyan kisbolygókat, amelyek a szóban forgó égitestre emlékeztetnek, akkor le tudunk-e vonni további következtetéseket annak viselkedéséről, szerkezetéről, belső sűrűségéről, tömegéről? Mit gondolunk róla, szétesne-e a légkörön kívül, vagy úgy ahogy van, belecsapódna a Földbe? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását is segíti az SBNAF projekt – magyarázza az MTA CSFK Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa.

MTA CSFK Csillagászati Intézet
Kiss Csaba magyarországi projektvezető, az MTA CSFK Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa

Ilyen küldetés volt például a japán Hajabusza (magyarul Vándorsólyom) űrszondáé, amely a 25143 Itokawa kisbolygóról hozott mintájával 2010. június 13-án szállt le az ausztráliai Woomera területén. És ma is zajlanak hasonló missziók, amelyeknek kivétel nélkül az a célja, hogy megtudjuk, miből állnak ezek a földközeli égitestek. Kiss Csaba egy másik példával is él: a nem túl távoli jövőben, amikor az űrbányászat már napirenden lesz, meg kell tudnunk mondani, hogy melyik kiségitestre érdemes bányászati céllal is gondolni, és melyikre nem. Ebben az esetben megint a fenti módszer lesz a szakemberek segítségére.

– Tehát, ha csak korlátozott információnk van valamilyen égitestről, akkor mi az a maximum, amit meg tudunk róla mondani más égitestek alapján úgy, hogy ezeket a tulajdonságokat konkrét mérésekkel nem tudjuk igazolni – foglalja össze a SBNAF projekt egyik alappillérét Kiss Csaba.

SBNAF. A Horizon 2020 finanszírozta projekt célja közeli és távoli kisbolygók – a földsúrolók, főövbeliek, Kuiper- övbeliek – jellemzőinek (méret, alak, albedó, a felszín termális tulajdonságai, kémiai összetétel) megállapítása elsősorban olyan égitestek esetében, amelyekre elegendő adat áll rendelkezésre különféle földi mérésekből, űrtávcsöves megfigyelésekből és űrmissziókból. A kiválasztott égitestek – egy-egy adott égitesttípus legjellemzőbb képviselői – alapján pontosítani lehet azokat a módszereket (csillagfedések, radiometriai modellek, radarmegfigyelések, adaptív optikás mérések), amelyekkel más hasonló égitestekről is információk gyűjthetők. A program eredményei nélkülözhetetlenek lesznek a jelenlegi és jövőbeli nagy felmérésekben (Gaia, JWST stb.) megfigyelt kisbolygók tulajdonságainak korrekt értelmezéséhez, továbbá az itt megvizsgált kisbolygók kalibrátorként szolgálnak majd az infravörös és szubmilliméteres tartományban (ALMA, APEX, SOFIA, IRAM).

A Small Bodies Near and Far (SBNAF) projekt természetesen nem csak földközeli kisbolygókra szorítkozik, de a fenti példából könnyebb megérteni a laikusnak is a problémakört, amely a projekttagokat motiválja. – A kiírás lényege eredetileg nem más volt, mint a már meglévő űradatok elemzése, és azok más, hasznos célra, például Naprendszer-beli égitestekre való felhasználása – mondja Kiss Csaba.

Asteroid 2004 FH.gif
A 2004 FH földsúroló kisbolygó elmozdulása a háttércsillagok előtt, földközelben.
A képen jobbról átszáguldó fehér csík egy műhold nyoma. Forrás: Wikipédia

Az együttműködést a bajor Max-Planck Institut für extraterrestrische Physik vezeti, tagja a granadai Instituto de Astrofísica de Andalucía, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem, valamint az MTA CSFK Csillagászati Intézete. Hátterében, mint sok más projekt esetében is régóta jól működő kapcsolati tőke van: a magyarországi projektvezető gyümölcsöző munkakapcsolatot ápol a Max-Planck Institut projektvezetőjével, akivel közösen kezdtek el gondolkozni azon, hogy a témában milyen izgalmas projektet tudnának indítani. Az SBNAF-et úgy építették fel, hogy a kirakóshoz mindenki hozzáteszi a saját szaktudását, intézetének szakmai specializációját.

A projekt témáját adó kiségitesteket a szakemberek többféle módszerrel tudják vizsgálni. Egyrészt meg tudják őket figyelni a látható tartományban, közeli infravörösben (a Nap visszavert fényével), távoli infravörösben (a hősugárzásukkal), meg tudják mondani, hogy mekkora a vizsgált égitestek albedója, azaz fényvisszaverő képessége, és azt is, hogy mekkora a mérete. A németek és a magyarok a Herschel Űrtávcsővel végzett bizonyos mérések – Kiss Csabáék stábja a Herschel-féle infravörös mérések – specialistái. Kiss Csaba egyébként 13 éven át vezette a budapesti intézetben a Herschel Űrtávcső csoportot, csapata részt vett az Űrtávcső PACS nevű kamerájának fejlesztésében, működtetésében és kalibrációs munkáiban. A német intézet pedig a kamera fejleszéséért felelt.

Másrészt a kisbolygókat meg lehet vizsgálni okkultációs (csillagfedéses) módszerrel, amelyben például ha egy kisbolygó azt eltakarva elhalad egy csillag előtt, akkor ennek az időtartamából meg lehet mondani, hogy mekkora volt a kisbolygó – ez a spanyol konzorciumi tag specialitása.

Harmadrészt meg lehet vizsgálni a kiségitestek fénygörbéjét is. Abból, hogy forgás közben egy – általában nem gömbalakú – kisbolygónak változik a fénye, szimulációkkal ki lehet következtetni, hogy milyen a valódi alakja. Ennek vizsgálatában pedig a lengyel projekttagok a legjobbak.

– Ami konkrétan Magyarország feladata, az egy kisbolygó-adatbázis létrehozása lesz, amely egy meglehetősen ambiciózus munka. Azt tűztük ki célul ugyanis benne, hogy összegyűjtjük az összes létező közép- és távoli-infravörös mérést, amelyet valaha a Naprendszerben található kisbolygókra feljegyeztek. Azt is vállaltuk, hogy ha az adatbázis elkészül, a projekt után publikussá tesszük azt – mondja Kiss Csaba.

MTA CSFK Csillagászati Intézet
A 243 Ida kisbolygó és holdja, a Dactyl. Forrás: Wikipédia

A magyar csapat másik vállalása, hogy olyan produktumokat állít elő a Herschel Űrtávcső adataiból, amelyet az adott témával foglalkozó bármelyik, de nem Herschel-specialista kutató is használni tud majd a jövőben. Ennek célja az, hogy a szakértők ezeket a teljesen kiértékelt méréseket könnyen felhasználható, ready-to-use formában megkaphassák. A spanyol kollégák többek között azt vállalták, hogy okkultációs előrejelzéseket adnak, azaz szolgáltatásszerűen előrejelzik, hogy melyik kisbolygó – vagy más érdekes égitest – melyik csillagot fogja elfedni. A lengyel intézmény egy kisbolygóalak-adatbázist hoz létre, ez abban lesz más a magyar adatbázistól, hogy ebben a kisbolygók vizuálisan, látványos, forgatható módon lesznek megjelenítve, és hozzáférhetők lesznek a hozzájuk tartozó 3-dimenziós alakmegoldások.

Kisbolygó. Egy kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, mely a Nap körül kering. A legtöbb kisbolygó, mely nem állt össze bolygóvá a Naprendszer kialakulásakor, feltehetően a protoplanetáris korongból származik. Néhányuk saját holddal is rendelkezik. A mi Naprendszerünkben a kisbolygók többsége a kisbolygóövben található; ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között, illetve a Kuiper-övben, azaz a Pluto környékén helyezkednek el.

˄