Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Országos Széchényi Könyvtár

A hiteles digitális információkért – az EODOPEN projekt

A tizenöttagú nemzetközi partnerség, tizenegy európai országot képvisel, konzorciumvezető az Innsbrucki Egyetem (UIBK). A projektpartnerek korábban már dolgoztak együtt egy európai uniós projekt, az eBooks on Demand (EOD) hálózat megvalósítása során – avat be az előzményekbe Lendvay Miklós projektvezető. A 2008 júliusában indult együttműködés célja egy olyan központi nyilvántartás létrehozása volt, amely lehetővé tette, hogy ha a partnerországok bármelyikéből igény merül fel egy könyvre, akkor az az ország, amelyik rendelkezik a nyomtatott példánnyal, digitalizálhassa és elküldhesse a megrendelőnek. A projekt lezárultával az Innsbrucki Egyetem úgy döntött, két főállású kollégával továbbra is fenntartja a hálózatot és a szerver-, illetve szoftver-rendszeren alapuló infrastruktúrát. Így a partnerországok is a hálózat részei maradhattak, és a projekt önfenntartó módon folytatódott tagdíjfizetéssel, éves közgyűléssel.

Két éve merült fel az igény, hogy még szélesebb körben folytassák a munkát, ezért új pályázatot adtak be. A Creative Europe-programon nyertes nagy együttműködési projekt, az EODOPEN a könyvek digitalizálása mellett a vak és látássérült felhasználók szövegekhez való hozzáférését is javítja.

A partnerségen belül az Országos Széchényi Könyvtár vezeti az a feladat, amely során kifejlesztenek egy olyan eszközt, ami a jogosultságkutatást és annak dokumentálását egyszerűsíti – vagyis annak kutatását, hogy egy adott könyv jogvédett-e vagy szabadon elérhető.  Lendvay Miklósnak és csapatának komoly tapasztalata van a témában, Országos Könyvtári Platform névvel már kidolgoztak és fejlesztenek egy nyílt forráskódú, nem liszenszdíjas rendszert, amelynek része egy jogkezelő modul is. Emellett még egy funkconalitását tekintve rendkívül széles körű, 2016 óta folyamatban lévő nemzetközi fejlesztésben is részt vesznek: a FOLIO projekt keretében nyílt forráskódú könyvtári rendszert fejlesztenek, amelynek eredményei a világon bárki által szabadon alkalmazhatók .  

Általános vélemény, hogy új idők járnak, a kultúra közvetítésének a korábbi feldolgozás- és megőrzéscentrikus könyvtári szemlélet mellett elsősorban a végfelhasználót kell megcéloznia. Abban az informatikai tengerben, ahol minden felhasználó azonnal és a saját individuális igényei szerint akar mindent elérni, valóságos paradigmaváltás az a gondolat, amelyet mindhárom projekt számításba vesz, vagyis hogy a könyvtár nem azért könyvtár, hogy számon tartsa, hogy milyen könyvek íródtak, hanem, hogy azok elérhetővé váljanak. Ez azonban a könyvtári rendszerekben még mindig nem magától értetődő.

Az EODOPEN projekt mögött is az a gondolatiság húzódik, hogy rendben, hogy ennyi könyvet őrzünk a világ különböző pontjain, de a valódi felhasználó nem fog elmenni Chicagoba kikölcsönözni azt a könyvet, amire szüksége van – fogalmazza meg a projektvezető. Informatikailag most már minden adott ahhoz, hogy a világot áthálózza egy olyan szolgáltatás, amelyen keresztül a végfelhasználó megbízható információhoz jut hiteles forrásból és hozzáférhet olyan szövegekhez, amelyek kiadott művek. Ez pedig kulcsfontosságú motívum, ugyanis a nagy különbség a Google, a Wikipedia stb. és a könyvtárak között az, hogy a könyvtárak olyan dokumentumokkal foglalkoznak, amelyek vagy nyomtatásban vagy elektronikusan, de keresztülmentek egy szerkesztőségi folyamatosan, tehát hiteles információkat tartalmaznak. A Wikipedia-szerkesztők ugyan mindent megtesznek az adatok ellenőrzésért és azért, hogy a szócikkek egyfajta szerkesztőségi folyamaton menjenek keresztül, de folyamatos hacker-támadások érik őket, amelyek során a hackerek próbálnak nem hiteles forrásból tartalmakat tenni a szócikkekhez. A felhőalapú technológia révén most a könyvtári, levéltári, múzeumi szektor is képes olyan platformot létrehozni, ahol lényeges szempont, hogy hitelesek legyenek az információk, tehát átmenjenek azon az ellenőrzésen, validáláson, amin a „normális” hagyományos  módon létrehozott és publikált dokumentumok is végig mennek. Sőt, ezt az együttműködést a szakterületekhez tartozó azon szereplőkre is kiterjesztik, akik nem intézményesített formában foglalkoznak vele. A platform révén sokkal szélesebb közösség építheti azt a tudástárat, amely a közgyűjteményi szektorénál sokkal gazdagabb, könnyebben kereshető és könnyen elérhető. Mindhárom projekt koncepciója a nézőpont megfordítása abból a szempontból, hogy a felhasználó igényei legyenek a középpontban olyan szinten, hogy a felhasználó a megszokott módján, az internet előtt ülve tudjon tájékozódni úgy, hogy ne csak azt derítse ki, hogy az adott mű létezik és a Chicagoi könyvtárban van egy példány, hanem sokkal többet tudjon meg róla, és ha neki vannak információi, amiket meg akar osztani a külvilággal, azt is megtehesse. Olyan belépési pontokat definiáltak a rendszerbe, amelyeken bizonyos azonosítások után és bizonyos minősítési szinten a felhasználó információkat is megoszthat, hogy a közgyűjtemény ellenőrizhesse, hitelesíthesse és felhasználhassa, adott esetben a saját szolgáltatásaiba beépítse.

Az információ hitelesítése kulcskérdés, az OKP hitelesítési moduljának neve Loca credibilia (Hiteles hely), amely lehetővé teszi, hogy a digitális tartalomra „ráüssenek egy pecsétet”, ami szavatolja, hogy az eredetivel azonos és követhető a sorsa. Ez is azt hangsúlyozza, hogy a könyvtár legnagyobb előnye ma, hogy hiteles hely, az információ hiteles forrása.

Az EODOPEN projekt tehát úgy tud individuális szolgálatatást nyújtani a végfelhasználónak, hogy közben a szerzői, kiadói jogokat is figyelembe veszi. A projekt lényege, hogy mindegy, melyik országbeli könyvtárban van az adott anyag, a rendszeren keresztül megtalálható: nyilvántartott, digitalizált, szolgáltatható legyen. Ha egyvalaki már finanszírozta egy mű digitalizálását, akkor a következő felhasználónak már nem kell – így válik önfenntartóvá a rendszer.

Lendvay Miklós hat éve dolgozik azon, hogy olyan platform jöhessen létre, ami nem ismer országhatárokat és senkinek sem a tulajdona, mivel nyílt forráskódú és közösen fejlesztik tovább – eddig a közintézmények a szoftvereket illetően is kiszolgáltatottak voltak a saját pénzügyi keretük nyújtotta lehetőségeknek. Eddig nem volt igazán modern megközelítésű szoftver a világon – ezért ez valódi fordulópont ezen a területen. A három projekt világszinten is áttörés – a FOLIO-t már tíz könyvtár használja világszerte és az OKP-t se csak az OSZK és a Könyvtártudományi Szakkönyvtár fogja használni, hanem a tervek szerint már 2021-ben csatlakozni fognak más könyvtárak is.