Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Solymár Nagyközség Önkormányzata

Solymár

Együtt a fiatalság

A solymári polgármester irodájába érve azonnal megakad az ember szeme a falon függő, fametszetbe karcolt idézeten: „Es geht nicht nebeneinander und schon gar nicht gegeneinander, es geht nur miteinander!” (Egymás mellett nem sikerülhet, egymás ellen meg végképp nem, csak egymással sikerülhet!). A biztatóan csengő szavak visszatükrözik a solymáriak életfilozófiáját, nem véletlenül, mert összetartásra, egymás megsegítésére jócskán szükségük volt a huszadik század viharaiban.

Pontosan hetven évvel ezelőtt a solymári sváb lakosságot egyik napról a másikra kitelepítették, a kétezer ember hirtelen Németországban találta magát. A marhavagonokba bezsúfolt tömegek azt sem tudták, hová, merre viszik őket, korábbi életük munkájának megőrzésére esélyt sem kaptak. Helyükre alföldi nincstelenek, Erdélyből menekült székelyek, és Felvidékről érkezett, szintén deportált magyarok érkeztek. A solymári svábok végül Stuttgart környékén kezdtek új életet, többek közt egy Wüstenrot nevű településen, ahonnan már a hatvanas évektől fogva kezdtek visszajárni a régi lakosok.

– A kommunista időszak alatt is igyekeztünk megtartani Solymáron a sváb szokásokat, nekünk még a német nyelvoktatást is engedélyezték – meséli Dr. Szente Kálmán polgármester. Amikor aztán a rendszer lazulni kezdett, az elsők között engedték meg a településnek, hogy testvérvárosi kapcsolatot kössön a nyugat-német Wüstenrottal. Később felmerült, hogy egy másik, határon túli magyar községgel is megállapodást kössenek, választásuk a Csíkszerdához közel fekvő Csíkpálfalvára esett. 2011 óta vannak partnerségben, azóta Solymár minden évben egy évfolyamnyi tanulót utaztat Erdélybe, azért, hogy jobban megismerjék a testvérváros kultúráját, lakosságát.

Solymár Nagyközség Önkormányzata
Dr. Szente Kálmán polgármester

A település életének és a testvérvárosi kapcsolatoknak kicsúcsosodása az évszázados hagyományokra visszatekintő Solymári Búcsú. A háromnapos ünnepségsorozatot a templom védőszentjének, Szűz Máriának tiszteletére szervezik szeptemberben. A program jó alkalom arra, hogy bemutassák a sváb szokásokat is, ezért ilyenkor fellép minden civil csoport; az asszonykórus, a néptáncosok, vagy a fúvószenekar, ami sváb énekeket/zenéket játszik.

A magyar-sváb kulturális és nyelvi kettőség miatt Solymár egyfajta integráló ponttá vált: itt összefutnak a németországi és az erdélyi szálak. A búcsúra jöttek innen is, onnan is, a projektnek köszönhetően még többen, mint az előző években. Dr. Szente Kálmán elmondja, ez az első elnyert közvetlen brüsszeli forrású pályázatuk, amit részben utaztatásra, részben a programokra fordítottak.

A tavalyi évben az ünnepség szentmisével kezdődött, majd testvérvárosi bemutatkozással, közös történelmi emlékezéssel folytatódott. Voltak koncertek, gasztronómiai programok, táncházak, előadások. Amikor a polgármestert egy személyes élményéről kérdezzük, a búcsú nyitóünnepségét idézi fel, mikor a három testvérváros tánccsoportja egyszerre táncra perdült, mindenki a saját ritmusa szerint, a saját népviseletében, viszont közösen: magyar a svábbal, sváb a székellyel.

Dr. Szente Kálmán elmondja, a búcsú, és a testvérvárosi kapcsolatok ápolása egy mélyebb célt szolgál: a fiatalokat akarják összehozni, és tudatos gondolkodásra, hagyományőrzésre nevelni. A közös élmények, az iskolai kirándulások mind-mind azt erősítik a fiatalokban, hogy jó érzés megtapasztalni a kulturális sokszínűséget, és ha valaki igazán ráhangolódik, rájöhet, hogy a különbözőségeken túl mennyi hasonlóság köti össze a három népet.