| Vissza | |||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | |||
Űrutazás papíronŰrutazás papíronCsongor egy nap meglehetősen feldúlt állapotban kereste fel Lilláékat. Úgy dörömbölt az ajtón, hogy még a lány édesapja is felriadt rá délutáni szunyókálásából, ami nagy szó, tekintve, hogy ő aztán az ágyúdurrogtatásra sem rezzen meg. – Mi az Csongor? – nyitott ajtót riadtan Lilla. A fiú karikás szemekkel, borzas hajjal, sápadtan és lihegve támaszkodott az ajtófélfának, vállán nagyra tömött hátizsák. – Lilla, azonnal beszélnem kell Galagonyával! Barátja szörnyű állapota láttán a kislánynak eszébe se jutott tiltakozni. Gyorsan bevezette Csongort a házba, hol pár illedelmes „hogy vagy kicsi Csongor?/Jól, köszönöm…” után megkereshették zöldbundás barátjukat. Az életőrző csodaeb ezúttal is a teraszon hódolt legkedvesebb időtöltésének: a meleg kövön való elmélyült sütkérezésnek. A gyerekek hangjára lustán megemelte nagy, busa fejét, majd mikor meglátta Csongor elgyötört arcát, egy-kettőre talpra pattant. – Helló barátom, mi történt veled? Szörnyen festesz! A fiú lázban égő szemekkel fogta két tenyere közé a kutyapofát. – Galagonya! Galagonya, meg kell nekem mondanod… nagyon fontos… mondd, te tudsz az űrben is repülni? A zöldbundás csodakutya összeráncolta bőrös homlokát. – Csongor, te megbuggyantál? Mégis hogy lennék képes az űrben való repülésre? Mi vagyok én, csillagfarkas? Egyébként is, honnan tudsz te a helyváltoztatási képességeimről? Lilla elpirult. – Csongort nagyon érdekli minden létező technológia! Sokáig azt hitte, egy rakétával ellátott robot vagy, és ezért tudsz hipp-hopp ott teremni, ahol akarsz! Aztán felvilágosítottam róla, hogy te nem vagy gép, egyszerűen csak varázserőd van. Galagonya rosszallóan hátrasunyta füleit. – Lilla! Erről a képességemről senki sem tudhat! Majd Csongorhoz fordul. – Beléd meg mi ütött? Hiszen te tudóspalánta vagy Csongor, józan ember, miért akarsz a hátamon az űrbe repülni? Csongor síri ábrázattal kicipzározta a hátizsákot, és a teraszra borította a benne lapuló tucatnyi színes-vastag kötetet. – Két hete csak ezeket a csodálatos könyveket olvasom! Galagonya megszimatolta a könyvkupacot. – Sci-fi? Csongor bólintott.
– Mi az a sci-fi?– kérdezte Lilla homlokráncolva. Csongor felháborodva nézett rá. – Ezt most komolyan kérdezed? A sci-fi a legizgalmasabb műfajok egyike! Tudományos-fantasztikus műalkotásokat takar, melyek legtöbbször egy elképzelt, jövőbeli világban játszódnak, és sokszor szerepelnek benne űrlények, bolygók, űrhajók… Ezt a tízkötetes sorozatot a Galaktika jelentette meg (a kedvenc magazinom és könyvkiadóm), és a világ minden tájáról válogattak bele szerzőket és regényeket. A történetek pedig valóban fantasztikusak! Izgalmasak, lenyűgözőek és egy másik világba repítenek; valahányszor ezeket olvasom, mintha magam is az űrben lennék… Az egyetlen baj az, hogy tegnap végeztem a sorozattal. Most pedig… – Most pedig nem találod a helyedet a világban – bólintott Galagonya együttérzően. – A jó könyvekkel mindig ez történik. Én azonban továbbra sem vagyok sem robot, sem űrhajó, így tehát más módot kell találnunk az űrutazásra. Három dolgot tehetsz: keresel még pár izgalmas sci-fit, építesz egy rakétát, vagy… – Vagy? – Vagy megírod a saját űrbeli történetedet. Hidd el nekem, az lesz a valóban izgalmas utazás, amikor te kormányozod az űrhajódat! Egy valaminek ugyanis nem szabhat gátat sem tér, sem idő, sem a Föld törvényei. Ez pedig a fantáziád. | |||
