A szuperszemüveg

A szuperszemüveg

Ki ne szeretne szupererőt birtokolni? Vagy legalább egy repülő köpenyt? Vagy egy szuperszemüveget? Lilla sokat álmodozott már hasonló csodadolgokról, de képzelni sem merte, hogy ilyenek valóban létezhetnek. Pedig léteznek! Erre pedig pont az a fiú ébresztette rá, akit először megszólítani sem mert.

Ezt a fiút úgy hívják, Csongor, és Tündével jár egy osztályba. Lilla sokszor bámulta lenyűgözve, hogyan fabrikált mindenféle mütyüröket a folyosón, hogyan firkált bonyolult szerkezeteket a füzetébe. A lányka úgy sejtette, Csongor titokban feltaláló. Persze ezt sosem merte megkérdezni egészen addig a bizonyos napig, mikor túl gyorsan szaladt le a lépcsőn.

Épp tízóraizni sietett oly nagyon, tudván, hogy aznap palacsintát kapnak. Éhes is volt, szerette is a palacsintát, hát úgy nyargalt le a lépcsőn, akár egy versenyagár. Nem kellett volna. Már csak egy lépcsőfok volt hátra, mikor megcsúszott, és − ki gondolta volna − esett egy hatalmasat.

A szörnyű fájdalom a bokájában rögtön könnyeket csalt a szemébe, s tán még el is kezdett volna zokogni, ha nem siet oda hozzá a titokzatos feltaláló, Csongor.

− Jól vagy? – kérdezte aggodalmaskodva, miközben megpróbálta felsegíteni a kislányt. Lilla gyorsan visszanyelte könnyeit, s szipogva bár, de feltápászkodott.

− Nagyon fáj a bokám – nyöszörögte.

− Jaj, de kis szeles vagy! – csóválta a fejét Csongor. – Gyere, elmegyünk az orvosiba. Hogyan estél el? Nem tudtad, milyen csúszós ez a lépcső?

− Nem láttam.

− Akkor Neked egy szuperszemüveg kellene!

A szuperszemüveg

Hirtelen már nem is fájt annyira Lilla lába. Szuperszemüveg? Rögtön ezer kérdés tolult a fejébe, amint sántikálva elindultak az orvosi szoba felé.

− Létezik olyan szuperszemüveg, amely megmutatja nekem a csúszós lépcsőt, akkor is, ha nem figyelek? – kérdezte Csongortól izgatottan. A fiú felnevetett.

− Azt nem tudom, lépcsőkre fejlesztettek-e ki hasonló szemüveget, de annyi biztos, hogy pilótáknak már igen.

− Tényleg? – hüledezett Lilla.

− Tényleg. Egy magyar feltaláló, aki egyébként pilóta is, kifejlesztett egy olyan szemüveget, ami még rossz időjárási viszonyok közt is segít a navigációban. A neve Aero Glass, és iszonyú érdekes dolgokra képes!

Lilla tátott szájjal figyelt. Számára már az eddig elhangzottak is iszonyú érdekesek voltak.

− Milyen dolgokra? – kérdezte lelkesen.

− Képzeld el, hogy pilóta vagy, és szörnyű, ködös időben kell repülnöd. Csak sejted, hogy hegycsúcsok vannak előtted, de látni semmit sem látsz a nagy fehérségben. Ilyenkor jön jól egy szuperszemüveg! Csak felteszed az orrodra, s azokat az épületeket, hegycsúcsokat, szabad szemmel nem látható dolgokat mind a látóhatárra rajzolja, amiket a köd vagy távolság eltakar. Így tudod, milyen magasan kell repülnöd, hogy kikerüld az akadályokat, hogy merre van a helyes irány még a sötétben is.

Csongor minden egyes szava hihetetlennek hangzott. Egy szemüveg, ami átlát sötéten-ködön, és az orrod elé rajzolja a tájat?

− Igazad van – gondolkozott el Lilla, − kellene egy ilyen szemüveg. Megmutatná a csúszós lépcsőket.

− Elmondaná, milyen sebességgel kéne menned, hogy ne ess hasra rajtuk! – tódította Csongor. – Hogy is mondják… kivetítené a valóságot. Igen, pontosan így olvastam!

Lilla újfent elámult Csongor tudásán. Milyen érdekes dolgokat olvas! S milyen jól magyaráz! Most még jobban vágyódott egy ilyen valóságkivetítő csodaszemüveg után.

A valóságról azonban rögtön eszébe jutott bravúros esése, és újfent elszontyolodott. Már egész közel jártak az orvosi szobához. A kislány szívébe aggodalom költözött: mi lesz, ha Ibolya néni, a védőnő megvizsgálja a bokáját? Hirtelen elhagyta minden bátorsága. Nem szerette volna, hogy bárki is hozzápiszkáljon, az biztosan nagyon fájna. Szorosabban kapaszkodott a fiúba.  

Csongor észrevette a lánykát elöntő rémületet.

− Tudod mit? Megvárom, míg megvizsgálnak. Addig pedig mesélek még a szuperszemüvegről – mondta kedvesen.

− Az jó lesz! – csillant fel Lilla szeme, és kicsit kihúzta magát. Már nem is félt annyira.

˄