NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Cukor nélkül édesebb?

Mesék
A tündérmadár
Az Életőrzők
Egy kedves vipera
Jó anyag a műanyag?
Konrád és a járógép
Utcaszínház
Görbecsőr és Szépkarom
A szuperszemüveg
„Szeretnék egy gulipánt!”
Hortobágyi halvacsora
Csodaalga
Lóci színházba megy
A fészektolvajok
Hősök két és négy lábon
A Bátorító Csapat
Hazatérni szabad
Levelek, sünik, lábnyomok
Kincset érő magvacskák
Ragadozó, nem kártevő!
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Barát vagy ellenség?
Valami bűzlik
A bogártudós
A puszta hősei
Hová visz a lefolyó?
Képek hangban
Ég és föld között
Kaszó kincsei
Meggymag és a zongora
Cukor nélkül édesebb?
Hasznos hulladék
Pettyek a lapon
Amit nem érdemes megszelídíteni
Kriszti és a városontúl
Pazar vagy pazarló?
Az élő holtág
Vadludak városa
Surrogás
Lőtér, béke, gyurgyalag
Túzokmenyegző
Bányaseb és gyógyulás
Sós, mint a tenger
Veszélyes pihenőhely
Hát a fákra ki vigyáz?
A sasok legjobb barátja
A troli visszatér
Cukor nélkül édesebb?

Cukorka, csoki, csipsz.  Ezeknek a szavaknak hallatára bármelyik kisgyerek gyomra hangos korgásra fakad, mit fakad… dübörög! Egy átlagos kisiskolás a testsúlyával megegyező mennyiségű édességet képes egy nap alatt eltüntetni – szólnak a sulis legendák, Lilla pedig olykor még a kedvenc távcsövét is elcserélné egy szelet csokira, vagy egy zacskó gumicukorra. A teát édesen, a túrós tésztát porcukor-hegyekkel fogyasztja a legszívesebben, sőt, olykor a káposztás cvekkedli is kap a fehér édességből. Egészen addig állt ez a boldog, cukros, szép világ, míg be nem toppant a Doktor néni.

Cukor nélkül édesebb?

Egy nap az osztályfőnökük bejelentette, hogy egy kedves vendég fog hozzájuk érkezni, aki az egészséges étrendről és valami cukornyavalya megelőzéséről szeretne beszélni. Lilla és barátnői kitágult szemekkel pislogtak egymásra. Egészséges étrend? Az brokkolit jelent meg kelbimbót, sóskalevest spenóttal. Na, azt már nem! Képzeletben gyorsan be is csukták füleiket, véletlenül se jussanak el hozzájuk a káros szólamok.

Annál nagyobb volt a megdöbbenésük, mikor a terembe egy vidám, meglepően fiatal hölgy lépett be. Nem volt rajta köpeny, fonendoszkóp, sőt, semmilyen doktor nénikre utaló külső jegy. Derűs volt, és vidáman szólt a gyerekekhez.

− Sziasztok! A nevem Nóra, és a cukorbetegségről szeretnék veletek beszélgetni. Tudjátok esetleg, mit jelent ez a szó?

Miri lelkesen nyújtózkodott.

− Ha túl sok cukrot eszünk, megfájdul a hasunk!

− És elromlik a fogunk! – tódította egy kisfiú, Feri.

− Ebben igazatok van – mondta mosolyogva Nóra. – Ez a cukorbetegség azonban, amiről beszélni szeretnék, egy kicsit más. Cukor nem csak a kakaóban vagy épp a málnás cukorkában van, hanem a karamellában, a mézben, sőt a gyümölcsökben is. Nagyon sok cukor érkezik a szervezetünkbe egy-egy napon és ezt mind fel kell dolgoznunk, hogy tápláló energia keletkezhessen belőle. Ezt egy inzulin nevű anyag végzi el: segít a szervezetünknek feldolgozni a cukrot. Azonban vannak olyan emberek, gyerekek is akár, akiknek sajnos nincs elég inzulinjuk, és pótolni kell, hogy a megevett táplálékban lévő titkos cukrokat le tudja bontani a szervezetük. Ha nem pótoljuk, vagy ha egyszerűen túl sokszor kívánjuk meg és esszük az édességeket, akkor a sok felgyűlt cukor bajt okozhat. Ha sok csoki lapul a zsebedben, előbb-utóbb kiesik belőle, máshova is kell pakolnod. No, ezt csinálja a szervezet is; olyan helyekre pakolja a felesleges cukrot, ahol nem kellene lennie, például az erek falába. Ami pedig nem odavaló, az sajnos károsodást okozhat. Ezért figyelnie kell mindenkinek az étkezésre, például  kerülni kell a fölösleges nasikat, ha már nem vagy éhes. Mozgással is segíthetünk a cukor felhasználásában, hogy ne ártson, hanem nagyon is használjon, energiává alakuljon a sétához, biciklizéshez, játékhoz.

Lilla szeme kerekre tágult a riadalomtól. Inzulin? Sose hallott még erről az anyagról, de most kétségbeesetten vágyott rá, hogy elegendő legyen a szervezetében belőle. Belegondolt, mennyi édességet, csokit, cukorkát eszik nap mint nap. Borzasztó!

− Nóra néni! – tette fel a kezét sietve. – Nóra néni, mégis mit tehetünk, hogy ne betegedjünk meg?

A doktor néni elmosolyodott.

− Nyugalom, egy kis odafigyelés gyakran elég, hogy egészségesek maradjunk! Egyetek kicsit kevesebb édességet; sokkal jobb, ha a cukrokat természetes módon, gyümölccsel, zöldségekkel, különböző tápláló élelmiszerekkel visszük be a szervezetünkbe. Ha szomjasak vagytok, a tömény, édes üdítőitalok helyett igyatok sok vizet, s rendszeresen mozogjatok! Sétáljatok, biciklizzetek, járjatok el sportolni… ezek mind segítik megőrizni az egyensúlyt. Ha annyi cukrot esztek, amennyit fel is dolgoz a szervezetetek, hosszú távon egészségesek maradtok. Akinek pedig szüksége van inzulinra, azt szuper eszközök segítik; de természetesen mi is tehetünk értük: például figyelünk, mikor kell a barátunknak ennie, vagy tartunk magunknál egy kis szőlőcukrot rosszullét esetére. Sőt, akár tanulhatunk is tőlük, mert általában sokkal jobban tudják, melyik étel egészséges, és melyiket jobb elkerülni.

− Akkor a legfontosabb, hogy odafigyeljünk magunkra? – összegezte Lilla felderülve. – Nem is tűnik olyan nehéznek!

Nóra elmosolyodott, és elégedetten bólintott.

− A cukorbetegség megelőzhető, s valóban, nem is olyan nehéz feladat. Hozzá kell szoknunk az egészséges életmódhoz, és néha hiányozhat a cukor, meg a sok édesség, de ilyenkor gondoljatok arra, hogy a szervezetetek megérdemli a törődést. Mindannyian felelősek vagyunk a saját egészségünkért!

Lilla mosolyogva dőlt hátra a székében, és megfogadta, hogy ma már nem eszik több csokit, és buszozás helyett gyalog megy haza. Nagylánynak érezte magát, aki már nemcsak a bajba jutott állatokért, vagy a környezet tisztaságáért, de legfőképpen önmagáért felelős.

− A spenótot pedig megkóstolom – tette hozzá egy hős elszántságával.

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat