Ég és föld között

Ég és föld között

Lilla egyik legjobb barátnője különleges tehetséggel volt megáldva: ő volt a legügyesebb kislány testnevelésórán.  Lilla mindig ámulva figyelte, hogy hányja Miri a cigánykereket, hogyan szaltózik a matracon, vagy jár kézen a teremben föl s alá. Hajlékony volt, gyors, kitartó, ügyes;  Petra néni, a tesitanár kedvence.  Vidáman, soha el nem fáradóan mozgott, ugrált, bohóckodott, s titokban arról álmodozott, hogy artista lesz.

− De Miri! Attól még, hogy artistának készülsz, és a cirkuszban szeretnél élni, azért igazán megcsinálhatnád a nyelvtanházidat! – sóhajtozott Lilla, mikor kis barátnője a tízperces szünetet kihasználva másolta le buzgón a leckéjét, mint már annyiszor.

− Dehogy kell! Tesiből ötös vagyok, az a lényeg! – feleselt Miri, fel sem pillantva a vad másolásból.

Lilla nagyon szerette volna, ha barátnője komolyabban veszi az iskolát. Elvégre egy artistának is tudnia kell számolni, helyesen írni vagy szépen olvasni! Ám Miri mintha meg sem hallotta volna az aggódó szavakat. Egészen addig a napig, mikor a cirkusz az ő városkájukba is ellátogatott.

A kislány sejtette, hogy nagy nap elé néznek, mert barátnője egész tanítás alatt úgy mocorgott mellette a padban, mintha parázson csücsülne. A nap végén pedig, kilépve az iskola kapuján, mint a tornádó, ragadta meg Lilla kezét.

− Gyorsan! Itt a cirkusz, menjünk, nézzük meg!

Lillának tiltakozni való ideje sem maradt, már húzta is maga után, végig az utcán, egészen a városvégi mezőig, ahol a cirkuszosok verték fel óriási sátrukat. Lilla, bár nagyon bosszantotta ez a bánásmód, azért hagyta magát lenyűgözni a színes forgatag, a maskarás bohócok, a lakókocsik és sátrak egyvelegétől. A társulat nemrég érkezhetett, mert még minden az előkészületektől forrt, és várakozástól izzott.

− Gyerekek, ti meg mit kerestek itt? Csak este lesz előadás! – lépett eléjük egy bohóc, aki épp parókáját igazgatta. – Tessék csak hazamenni és megvárni míg kezdünk!

Ég és föld között

Miri esdeklőn kulcsolta össze a kezét.

− Kérem bohóc bácsi, nagyon szeretnék végre egy igazi artistával találkozni! Erről álmodom gyerekkoromtól kezdve!

A bohóc felnevetett.

− Gyerekkorodtól?  Hát most is elég töpörtyűnek tűnsz! Hány éves vagy?

− Két hónap múlva tíz! – düllesztette ki mellét a kislány büszkén. A bohócnak nagyon tetszett ez a harciasság, s még Lilla is elámult barátnője bátorságán.

− Jól van töpörtyűk, most az egyszer kivételt teszek! Bemutatom nektek a cirkusz legtehetségesebb légtornászát, és még jegyet sem kell vennetek. Gyertek utánam!

Ezzel megindult a nagy, pufók sátor felé mókás bohócléptekkel. A két kislány izgatottan pillantott egymásra; Lilla szíve a bátortalanságtól, míg Mirié az elragadtatottságtól kezdett el hevesen verni. Vezetőjük után siettek.

A fősátor hasa óriási tereket rejtett, szédítő magasságban kötelek voltak kifeszítve, a hatalmas porond pedig fűrészporral volt felszórva. Hinták és kötelek lengedeztek ezerfelé, s ott fent, a sátor tetejének közelében egy aprócska alak lengett, ugrott, pörgött trapézról trapézra. Egy lendülés, egy villanás, s már ott is állt előttük.

− Halihó lánykák, én Csilla vagyok, hozzám jöttetek? – kérdezte a rövid hajú, csupa mosoly, aprócska artistalány. Miri majd elájult a boldogságtól.

− Igen, igen! Úgy örülök, hogy megismerhetlek! A nevem Miri, mindjárt tíz leszek, és artista szeretnék lenni! Ötös vagyok tesiből, nézd!

S azon lendülettel bemutatott egy szép, szabályos cigánykereket.

− Szerinted lehet belőlem artista? – kérdezte lihegve. Csilla nagyot nevetett.

− Ügyes vagy! De tudod, nem csak ugrálásból áll az artisták élete. Ahhoz, hogy bekerülj az artistaképzőbe, a tornán kívül sok más dologra is szükség van. Nem hanyagolhatod el a tanulást, hiszen ezek a mutatványok sok szellemi munkát is igényelnek; pontosan megtervezni egy ugrást, egy produkciót…  S manapság az artistáknak is sok mindenhez kell érteniük, egyszerre vagyunk tornászok, színészek, s valódi művészek! A szorgalom pedig talán a legfontosabb a jó magaviselet mellett, hisz csapatban dolgozni, másokra is odafigyelni nem mindig egyszerű. De ha kitartó leszel és jól tanulsz, biztos vagyok benne, hogy sikerül valóra váltanod az álmodat.

Miri tágra nyílt szemekkel hallgatta a lányt, s arcára hitetlenkedés majd pedig elszántság költözött.

− Mindent meg fogok tenni, hogy artista lehessek! Szorgalmas leszek, jó tanuló, és minden nap gyakorolni fogok! – mondta határozottan. Csilla megborzolta a haját.

− Pontosan ezt akartam hallani! – majd a bohócra pillantott. – Hadd maradjanak még egy kicsit! Lányok, szeretnétek megnézni, hogyan gyakorlok az esti előadásra?

A két kislány boldogan kiáltott fel. Pár perccel később már az első sorból csodálták nagyra tágult, csillogó szemekkel az artistalány lenyűgöző ugrásait. Miközben Lilla Csillát figyelte, lopva Mirire pillantott, s elképzelte, ahogy pár év elteltével barátnője ugyanígy fog repkedni ég és föld között.

˄