NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Jó anyag a műanyag?

Mesék
Egy nap a Dunánál
Kicsi testek az űrben
Nadrág a zokniban
Időutazás mindenkinek
Űrutazás papíron
Együtt a zenében
Szolga helyett barát
Regranulátum
Lilla és az energiatudatosság
Csodahabbal az erdőtüzek ellen
A szennyvíziszap második élete
Lilla digitális története
Röplabda a homokon
Jusson is, maradjon is
Halmacskaty életre kel
Adatbázis ─ a lehetőségek tárháza
A LEDjobb fényforrás
Család vagy óvoda?
Hulladékkal a vizek tisztaságáért
Sportos iskola
Menzai maradék mentés
Csongor története
Programozott gondolat
Ősbúzából őspogácsa
Névnapi mozi
A remény színe
Amit nem szabad elfelejteni
Mert énekelni jó
Búvárlabdacs bevetésen
A troli visszatér
A sasok legjobb barátja
Hát a fákra ki vigyáz?
Veszélyes pihenőhely
Sós, mint a tenger
Bányaseb és gyógyulás
Túzokmenyegző
Lőtér, béke, gyurgyalag
Surrogás
Vadludak városa
Az élő holtág
Pazar vagy pazarló?
Kriszti és a városontúl
Amit nem érdemes megszelídíteni
Pettyek a lapon
Hasznos hulladék
Cukor nélkül édesebb?
Meggymag és a zongora
Kaszó kincsei
Ég és föld között
Képek hangban
Hová visz a lefolyó?
A puszta hősei
A bogártudós
Valami bűzlik
Barát vagy ellenség?
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Ragadozó, nem kártevő!
Kincset érő magvacskák
Levelek, sünik, lábnyomok
Hazatérni szabad
A Bátorító Csapat
Hősök két és négy lábon
A fészektolvajok
Lóci színházba megy
Csodaalga
Hortobágyi halvacsora
„Szeretnék egy gulipánt!”
A szuperszemüveg
Görbecsőr és Szépkarom
Utcaszínház
Konrád és a járógép
Jó anyag a műanyag?
Egy kedves vipera
Az Életőrzők
A tündérmadár
Jó anyag a műanyag?

Lilla legközelebb az iskolaudvaron találkozott Galagonyával.

Ebédszünet volt, a lányka egy padon ücsörgött lábait lógázva, kezében a sonkás szendvics, szeme az előtte ágaskodó sövényen, azon belül pedig a kis, ugribugri verebeken. Egyeseknek biztos szörnyen unalmas lehet vég nélküli áradozásokat hallgatni a napraforgómagról, a meleg napocskáról, a morzsát szóró nénikről, még több és több napraforgómagról… No igen, a verebek társalgása talán egy kicsit egysíkú, de egy mindenre elszánt, harmadikos Életőrzőnek veszettül izgalmas.

Épp egy kalandos harci históriát hallgatott végig az egyik szájhős veréb csőréből, melyben a kis tollas egymaga győzött le tíz kiéhezett macskát; közben azon gondolkozott, hogy lehet az, hogy egyik napról a másikra megérti az állatok nyelvét. Úgy sejtette, a Galagonyától kapott titokzatos nyaklánc lehet az oka, amit most is viselt.

Jó anyag a műanyag?

Mintha csak az kellett volna, hogy rágondoljon, a zöld eb már meg is jelent előtte mint valami jelenés, és farkcsóválva üdvözölte a kislányt.

̶  Szervusz, kis Életőrző!

̶  Galagonya! – kiáltott fel izgatottan. – De jó, hogy látlak! Hogy van a szalakóta? – kérdezte és gyorsan belehajította egy kukába a sonkás szendvics szalvétáját és zacskóját.

A kutya aranyzöld szeme vészjóslóan csillant fel.

̶  Azt a zacskót biztosan ki akartad dobni?

̶  Igen – felelte csodálkozón a kislány –, már megettem a szendvicsemet.

Galagonya nem tűnt elégedettnek.

̶  Egy Életőrző nem csinál ilyet – mondta fejcsóválva, ám amikor látta, mennyire elszontyolodott Lilla, megenyhült.

̶  Tudod, ezek a nejlonzacskók nagy gondokat okoznak a természetnek. Az emberek rengeteg ilyen tasakot, szatyrot használnak, de sokszor csak rövid ideig, például, míg megeszik az ebédjüket. Aztán megy a kukába és onnan a szeméttelepre, vagy egyszerűen valahova az út szélére. Csakhogy ezek a zacskók nem bomlanak le olyan könnyen, mint mondjuk az almacsutka. Minden egyes műanyag szatyor legalább négyszáz évet pihen a földben, miközben folyamatosan mérgezi azt. Ha a tengerekbe kerülnek, szörnyű dolgokat okoznak… Múltkor beszélgettem egy szegény, sebesült kis fókával. Rátekeredett az uszonyára egy tengerbe dobott reklámszatyor és csúnyán felsértette a bőrét. Ha pedig a tengeri madarak, mondjuk az albatroszok, és más vízi élőlények egy-egy zacskót élelemnek néznek és megesznek, akár el is pusztulhatnak. Azt a zacskót, amit az előbb kidobtál, többször is felhasználhattad volna. De a legszerencsésebb az lenne, ha teljesen elhanyagolnád az ilyen nejlonzacskókat.

A kislány szörnyülködve hallgatta Galagonyát. Ilyen káros a műanyag tasak? Pedig mennyit használnak belőle! Anyukája is mindig dupla zacsiba csomagolja a teáját, nehogy kifolyjon, nem is beszélve a szendvicsekről. Ő pedig milyen könnyelműen hajítja kukába a megunt műanyagokat!

̶  Mit kéne tennem? – kérdezte kétségbeesetten.

Galagonya ráhunyorgott, és játékosan megbökte orrával.

̶  Szerinted mivel tudnánk helyettesíteni őket?

A kislány gondolkozott egy kicsit. Eszébe jutott Anyukája szépen hímzett vászon bevásárlószatyra.

̶  Vászontáskákkal? – pillantott kérdőn barátjára.

Galagonya elégedetten vakkantott egyet.

̶  Pont ez volt az ötlete több iskolának is! A gyerekek vászontáskát terveztek, logót rajzoltak, arról beszélgettek, hogyan lehetne lecsökkenteni a nejlonzacskók használatát.

Lilla ezt hallva összemosolygott a farkcsóváló kutyával. Remek ötlete támadt.

A kislány elmesélte tanító nénijének mindazt, amit Galagonyától hallott, aztán pedig a saját ötletét. Kata néni mosolyogva hallgatta, s a következő technika órán színes anyagokat, csillogó gombokat, tűt és cérnát osztott a gyerekeknek. Aztán mindenki nekiállt megvarrni a saját, környezetbarát uzsonnás zacskóját, mindenki olyan színűre, annyi gombbal és úgy, ahogyan csak akarta. Lilla nagyon elégedett volt a tervével és boldogan mesélte barátnőinek, hány és hány fókát, tengeri madarat és más állatot mentenek meg így. Este, lefekvéskor pedig boldogan gondolt arra, hogy az aznapi technika órán titokban egy kicsit minden osztálytársa Életőrzővé válhatott.

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Cookie-tájékoztató| Kapcsolat