NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Valami bűzlik

Mesék
A tündérmadár
Az Életőrzők
Egy kedves vipera
Jó anyag a műanyag?
Konrád és a járógép
Utcaszínház
Görbecsőr és Szépkarom
A szuperszemüveg
„Szeretnék egy gulipánt!”
Hortobágyi halvacsora
Csodaalga
Lóci színházba megy
A fészektolvajok
Hősök két és négy lábon
A Bátorító Csapat
Hazatérni szabad
Levelek, sünik, lábnyomok
Kincset érő magvacskák
Ragadozó, nem kártevő!
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Barát vagy ellenség?
Valami bűzlik
A bogártudós
A puszta hősei
Hová visz a lefolyó?
Képek hangban
Ég és föld között
Kaszó kincsei
Meggymag és a zongora
Cukor nélkül édesebb?
Hasznos hulladék
Pettyek a lapon
Amit nem érdemes megszelídíteni
Kriszti és a városontúl
Pazar vagy pazarló?
Az élő holtág
Vadludak városa
Surrogás
Lőtér, béke, gyurgyalag
Túzokmenyegző
Bányaseb és gyógyulás
Sós, mint a tenger
Veszélyes pihenőhely
Hát a fákra ki vigyáz?
A sasok legjobb barátja
A troli visszatér
Búvárlabdacs bevetésen
Mert énekelni jó
Amit nem szabad elfelejteni
Valami bűzlik

Lilláék iskolabuszában két jó dolog volt. Szép sárga volt, és gurult. Öreg járgány lévén bármerre is ment, fekete füstcsíkot húzott maga után, s néha nagyokat nyögött a kanyarokban. Mégis, az iskola diákjai egészen addig vígan utaztak vele, míg egy nap Marci rosszul nem lett.

 

Az osztályban mindenki megszokta, hogy Marci néha előkap egy kis, L-alakú tárgyat, majd gyorsan mélyeket lélegez bele. Ez leggyakrabban olyankor fordult elő, ha tesiórán túl sokat futkározott, hempergett a poros szőnyegeken, vagy beköszöntött a tavasz, s megindult a pollenek kegyetlen támadása. Ilyenkor gyakran rátört a fulladás.  Marci asztmás volt, és sajnos sokminden kiválthatta nála azt a szörnyű, száraz köhögést, aminek gyakran egyetlen ellenszere volt: a pipa.  Ám nem olyan, mint amilyet az idős bácsik és a mesebeli boszorkák szörtyögtetnek! Ez a kis szerkezet olyan gyógyszert tartalmazott, ami megnyugtatta a ziháló tüdőt, s megkönnyítette a légzést. Csak egy szippantás, s a görcsös köhögés mintha nem is lett volna. Nem csoda, hogy a kisfiú soha egy lépést sem tett a kis szerkezet nélkül. 

Kivéve aznap, azon a csípős októberi reggelen, mikor az iskolabusz dugóba került. A vén négykerekű harákolva szenvedett a sorban, körülötte a többi autó, mint szardíniák a dobozban. A gyerekek türelmesen vártak, Lilla rosszkedvűen nyomta orrát az ablaküvegnek. A város közepén jártak, mindenütt poros, szürke, füstös reggel volt. Mintha az autók által okádott szürkeség a házfalaktól kezdve az égen át mindent megfestett volna. Szürke, nyúlós, büdös hétfő reggel… büdös?

− Mi lehet ez a szag? – gondolkozott a kislány fennhangon. Ám a mellette ülő Marci nem válaszolhatott, ugyanis szörnyű köhögés tört rá. Elvörösödött, egész teste rázkódott… Sajnos már mindannyian ismerték ezt a száraz, gyötrő, fulladós köhögést.

− Hol a pipád, Marci? – kérdezte a kislány. A fiú kétségbeesetten csóválta a fejét, miközben kapkodva kutatott hátizsákjában.  Lilla segített, de közösen sem találták… a helyzet kezdett kétségbeejtő lenni.  A büdös pedig egyre csak erősödött… Lilla hirtelen rájött, mi ez a szörnyű szag. Kipufogógáz. De a busz belsejében? Hiszen csukva vannak az ablakok!

Ekkor már az egyik tanító néni is Marci mellett termett. A tesitanár volt, Ibolya néni, aki pontosan tudta, hogyan kell ilyenkor megnyugtatni a kisfiút, hogy újra szabadon kapjon levegőt. Félülő helyzetbe támogatta, majd megmutatatta hogyan fújja ki a levegőt nyugodtan. Lilla nagyon megijedt, de szerencsére egy-két perc alatt elmúlt az asztmaroham. Kinyitották az ablakot is, ahol a bentinél kevésbé büdös, de korántsem tiszta levegő hömpölygött be a busz belsejébe. Akkor Ibolya néni Lillához fordult:

− Mikor kezdődött a roham?

A kislány őszintén felelt: rögtön azután, hogy megérezték a büdös kipufogószagot, Marci köhögni kezdett.  De azt, hogy hogyan került a buszba a kipufogógáz, egyik gyerek sem tudta.  Ibolya néni arca azonban ijesztően komor lett.

− Az ilyen öreg buszok szörnyen veszélyesek! Biztos a csuklóban lesz a hiba, ha elöregedett a gumi, könnyen beszivároghat az apró kis repedéseken át a kipufogógáz. De ne féljetek, szólunk a Levegő Munkacsoportnak, majd ők segítenek!

Valami bűzlik

A gyerekek kérdőn pillantottak egymásra. Levegő Munkacsoport?

− Ez a szervezet évek óta küzd a tiszta, jó városi levegőért. Rengeteget tesznek azért, hogy az emberek felfigyeljenek a légszennyezés veszélyeire, s tudatosan tegyenek ellenük. Az egyik ilyen lehetőség, hogy jelented, ha füstölgő buszt látsz. Talán ők tudják, mit tehetünk ezzel az öreg iskolabusszal! – magyarázta Ibolya néni.

A gyerekek nagyon lelkesek lettek. Marci ragaszkodott hozzá, hogy a tanító néni levele mellé ő maga is írjon egy személyes beszámolót, milyen szörnyű is asztmásként egy füstös buszon utazni. Lilla életőrzői-kötelességének érezte, hogy pár sort ő maga is odabiggyesszen a végére: nem csak az asztmások, de minden ember számára káros az a rengeteg benzingőz, amit a dugókban a vén, régóta használt buszok okádnak. Mikor bedobták a postaládába a vaskos borítékot, nem is sejtették, hogy pár hét múlva gyalog kell iskolába menniük. Ugyanis a vén, sárga, büdös iskolabuszt elvitték megjavítani.

A következő hónapban Lilla és Marci elé egy sokkal szebb, sokkal csendesebb, alig pöfögő, tiszta busz gördült, hogy elvigye őket az iskolába. A kislány boldogan figyelte, hogy kis barátja remekül van, az orrfacsaró benzingőz többé nem bántja őket.  Azontúl akárhányszor föllépett a sárga járműre, hálával gondolt a Levegő Munkacsoport hőseire.          

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Kapcsolat