Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Búvárlabdacs bevetésen

Búvárlabdacs bevetésen

Csongor valósággal rajongott a robotokért. Volt egy hatalmas, vastag könyve a valaha épített összes robot nevével, adataival, rajzaival és fotóival. Órák hosszat tudott magyarázni Lillának a különböző prototípusokról, áramkörökről, funkciókról és a mesterséges intelligenciáról. Úgy gondolta, nem is kell olyan sok, hogy a gépek is az emberekhez hasonlóan gondolkozzanak. Mikor azonban Lilla a kedvenc robotjáról kérdezte, nem az űrkutató, beszélni tudó, sakkozó szerkezeteket mondta, hanem elővett egy fotót egy kis, gömb alakú tárgyról. Leginkább egy nagyon okos medicinlabdához hasonlított.

─ Hát ez meg micsoda? ─ kuncogott a kislány. ─ Egy laszti? Golyó? Ez nem is robot!

─ Dehogynem ─ mondta Csongor szeretettel. ─ Ez a kedvenc robotom.

─ Na és mit tud?

A fiú szemében lelkesedés csillant.

─ Segít az embereknek.

A lányka értetlen pillantásán felbátorodva magyarázatba kezdett.

─ Lemennél egy sötét, hosszú alagutakkal, keskeny folyosókkal keresztül szőtt bányába?

─ Talán ─ vont vállat a lányka, és arra gondolt, Galagonya jó társ lehet egy ilyen túrához. Főleg ha vannak védett denevérek is a közelben.

─ És ha az a bánya színültig lenne vízzel?

Lilla szeme kerekre tágult.

─ Kizárt!

─ Képzeld el, több mint harmincezer víz alá került, rég bezárt bánya található szerte Európában. Sokat közülük már évszázadokkal ezelőtt elöntött a víz, azóta senki sem tudja, mi is van még bennük. Pedig lehet, hogy értékes kristályok, nemesfémek tárháza, ám a víz alá került tárnák még a legtapasztaltabb búvárok számára is életveszélyesek.

─ De hát hogyan kerül víz egy bányába?

─ A munkálatok során nem ritka, hogy a vájárok egy-egy vízzáró réteghez, vagy olyan öreg művelethez érkeznek, amely tele van vízzel. Az öreg művelet a régen félbehagyott, már nem használt bányarész vagy járat. Ha a bányászok megnyitnak egy olyan szakaszt, amely mögött víz található, az áradat szörnyű katasztrófát okoz. Még ha ki is sikerül menekíteni a dolgozókat, a bánya használhatatlanná válik. Ettől kezdve senki sem tudja, mi zajlik odalent, vannak-e még benne fontos, hasznosítható források, vagy veszélyes-e a közelben lévő városokra, falvakra.

Lilla elgondolkozott.

─ Sosem merészkednék le egy vízzel teli bányába.

Csongor megértően bólintott.

─ Nehéz és veszélyes feladat elé állnak azok a búvárok, akik megpróbálnak egy-egy ilyen elhagyott bányát feltérképezni. Európának ugyanis nagy szüksége van a nyersanyagokra, és fontos tudni, mely helyeken érdemes még kutakodni. Ez a labdaformájú robot azonban épp erre lett kitalálva, ráadásul itt, Magyarországon. Az emberélet veszélyeztetése nélkül képes lemenni ezekbe a járatokba, és adatokat gyűjteni. A mérete épp akkora, hogy a középkorban vájt szűk alagutakba is be tud menni. Feltérképezi a sok száz éve elhagyott üregeket, ásványkincsek, nemesfémek után kutat, térképet készít, vizsgálódik. A gyűjtött adatokkal aztán visszatér a felszínre, hogy a tudósok kielemezhessék azokat.

Búvárlabdacs bevetésen

A kislány egyre csodálkozóbb szemekkel bámulta a fura, medicinlabdához hasonló szerkezetet.

─ Hát ez hihetetlen! Ez a kis labda ennyi mindenre képes?

─ Úgy bizony! Nemsokára elküldik az első bevetésekre, és az egész világ megismeri majd, milyen nagyszerű kis szerkezet!

A kislány szívét büszkeség öntötte el. Mennyi mindenhez értenek a magyar tudósok, és milyen fantasztikus találmányokkal segítik az emberek munkáját.

─ Tudod mit, Csongor, nekem is ő a kedvenc robotom! Ez a bátor, okos búvárlabdacs.