Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Surrogás

Surrogás

Lilla nagyon szeretett biciklizni, főleg mióta Galagonya is el-elkísérte „jótékony kocogás” felkiáltással. A közös testmozgást mindketten szorgalmazták; az eb azért, hogy a kiadós vacsorák okozta, szörnyen ragaszkodó zsírréteget eltüntethesse pocakjáról, Lilla pedig azért, hogy gyönyörű, smaragdzöld biciklijével és Galagonyával (akinek szőrszíne tökéletes összhangban volt a vázzal) minél nagyobb feltűnést keltsen. Felszegett fejjel tekert át a városkán, s ha osztálytársai csodálattal kiáltoztak utána, elpirult örömében. Ilyenkor persze az életőrző ebet is büszkeség töltötte el, és kicsit behúzva hasát még délcegebben ügetett barátnője oldalán.

A kedves közös kirándulások azonban nem akadályozták meg, hogy össze-össze ne kapjanak kisebb nagyobb dolgokon. Mint például az útvonalakon.

– Ez nem lehet igaz! – bosszankodott Lilla, miközben sokadjára tápászkodott fel sajgó térdekkel, nyakig porosan. A kertvárost keresztülszabdaló földutak száraz időben vastag homokbundát öltöttek magukra, melyben kíméletlenül megakadt, megcsúszott, elfordult, kipörgött a bicikli kereke. A lányka bárhogy próbált manőverezni, előbb-utóbb csúfos esés lett a vége, s két-három ilyen baleset után akár egész délutánra elment a kedve a kerékpározástól.

– Menjünk inkább a központban! – nyöszörgött olyan szívettépően a lányka, hogy Galagonya végül is megszánta, és engedett neki. S valóban, pár perc múlva már sötétszürkén izzó utcákban haladtak, ahol Lilla biciklije boldog surrogással nyelte a métereket.

Mégis, ami az egyiknek jó, az a másiknak nem: pár perc múlva Galagonya hemperedett le bosszankodva a füves árokszélre. Lilla riadtan fékezett le és sietett oda az oldalán heverő, nyüszítő barátjához.

– Auuu-auuu! – nyöszörgött az eb, és nyalogatni kezdte tappancsait.

– Mi történt? Üvegszilánkba léptél?

A kutya két nyalintás között bosszúsan pillantott rá.

– Nem, ez a fránya aszfalt az oka! A nap annyira felhevítette, hogy égeti a talppárnáimat, ráadásul büdös is.

Lilla végleg elszomorodott. Lehajtott fejjel, sóhajtva telepedett barátja mellé, és csüggedten kezdte simogatni.

– Akkor mi lesz? Te nem tudsz a betonon jönni, én nem tudok a homokban tekerni… Hagyjuk is az egészet inkább!

Surrogás

Galagonya, látván, mennyire elszomorodott kis barátnője, egykettőre elfeledkezett fájó tappancsairól.

– Ez nem beton, ezt aszfaltnak hívják – szólt vigasztalóan Galagonya. – A kettő nem ugyanaz, kicsi lány. Az aszfalt kőolajszármazékokból és más anyagokból készül, a beton pedig alapvetően cementből és vízből, amihez ugyancsak plusz anyagokat, például sódert adnak.

Ez egészen érdekesnek hangzott, így Lilla figyelni kezdett.

– És miért nem szereted? Azért, mert büdös, mert égeti a talpad, vagy mert környezetszennyező?

–Is-is – válaszolt Galagonya. – Annyira nem veszélyes a környezetre, mint például a kipufogófüst, de mivel kőolaj alapú anyagokból készül, a belőle párolgó gázok nem tesznek túl jót sem a légkörnek, sem pedig az egészségünknek.  S persze ha nem tároljuk megfelelően, hulladékként sem lesz könnyű vele. Mindazonáltal hasznos anyag, mert tartós, és az autóutak építéséhez nélkülözhetetlen. Látod, te sem tudsz jól biciklizni a homokos, burkolás nélküli utakon.

A lányka nem igazán értette. Szerette, ha könnyű dönteni: bizonyos dolgok jók és hasznosak, mások rosszak és károsak. Az aszfalt esetében (ami, mint kiderült, még csak nem is beton), úgy tűnt, nem ilyen egyszerű a helyzet.

– Akkor most jó, vagy nem jó?

Galagonya kutyamód, fogvillantósan elmosolyodott.

– Nem mondhatjuk rá egyiket sem. Sokszor csak az emberek hozzáállásán múlik, hogy valami jó avagy rossz lesz. Ma már több útépítéssel foglalkozó vállalat figyel tudatosan a környezet megóvására, és bizony, itt, Magyarországon is gondot fordítanak erre. Az egyik útépítő vállalat például kifejlesztett egy olyan programot, ami azon nyomban kiszámolja, hogy egy bizonyos útszakaszt hogyan lehetne a legkímélőbb módon megépíteni, figyelve az élővilágra és az ökológiai lábnyomra, amit magunk után hagyunk.

– Vagyis csak odafigyelés kérdése az egész?

A kutya bólintott.

– Odafigyelés és jó szándék kérdése.

Lilla hirtelen megértette, hogy nem minden fekete és fehér (sőt, az aszfalt kifejezetten szürke), és hogy jó szándékkal sok minden megoldható.

–  Tudod mit, Galagonya, menjünk haza! Holnap majd megint sportolunk, de kicsit később, amikor már nem olyan forró az aszfalt.

A zöldbundás csodakutya boldog farkcsóválásba kezdett, amely ezerszer szebben surrogott, mint a bicikli száguldó kerekei.