| Vissza | |||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | |||
Hová visz a lefolyó?Hová visz a lefolyó?Lilla fejébe szöget ütött egy komoly kérdés, miközben a konyhában a mosogatólé lassú, örvénylő eltűnését figyelte. Tésztadarabok, borsószemek távoztak körtáncot járva, s a kislány agyában csak egyvalami zakatolt: hová tűnik ez a sok trutyi? Először az anyukáját kérdezte, hisz legtöbbször ő mosogat, csak van fogalma róla, hová örvénylik mindez. − A csatornába, kisszívem! − Az is, amit lehúzunk a vécén? – kérdezte gyanakodva a kislány. − Az is – szólt az édesanyja, s már vissza is tért a főzéshez. Lilla homlokráncolva bámult maga elé. Jó-jó, a csatornába, de onnan? Csak nem úszkálhat ott minden trutymó, szemét, maradék örökké a csatornák végtelen földalatti labirintusában! Következő útja édesapjához vezetett. − Apu, a csatornából hova megy a trutyi? Édesapja a homlokára tolta a szemüvegét. − A szennyvízre gondolsz? Szennyvíztelepeken tisztítják meg, s aztán a tiszta vizet újból felhasználják. Lilla azonban ezzel a válasszal sem volt teljesen elégedett. Mégis hova teszik azt a sok maradékot, trutyihegyeket, amik a víztisztítás során megmaradnak? Sejtette, hogy erre csak egyvalaki válaszolhat. Nem is habozott soká, amint feltűnt barátja, Galagonya a zöldbundás csodakutya, rázúdította kérdéseit. − Galagonya, hová kerül a lefolyóból az a sok minden, maradék és szemét? A szennyvíztisztító telepen mit kezdenek vele? Elássák, kilövik az űrbe? Galagonya csak kapkodta nagy busa fejét a záporozó kérdésekre, fülei ide-oda csapkodtak. − Nyugalom Lilla! – vakkantotta jókedvűen. – Miért érdekel ez téged annyira? − Hát a környezetvédelem miatt! – szólt a kislány hevesen. − Lehetséges, hogy valahol csak úgy otthagyják azt a sok trutyit? Galagonya komoly kutyaszemekkel nézett rá. − Bizony, lehetséges! A szennyvíztisztító telepeken nem tudják maradéktalanul megsemmisíteni a szennyvíziszapot (így hívjuk ugyanis a tisztítás után megmaradt folyós, iszapszerű anyagot). Ezt később vagy a mezőgazdaságban használják fel trágyaként, vagy lerakják az erre kijelölt területen. Vannak olyan szervezetek, amelyek vállalják ezeknek az anyagoknak a megsemmisítését, ám az iszap elégetésével gyakran szennyezik a levegőt. Lilla elszomorodott. − Akkor hát nincs tökéletes megoldás? Galagonya vigasztalón a lányka térdére fektette a fejét. − No, ne lógasd az orrod! Hogy ne lenne! Egyre többen ismerik meg azt a módszert, amivel az a sok „trutyi” környezetbarát módon elégethető, s a végén növénytápláló hamuvá alakítható. − De hát azt mondtad, az égetés szennyezi a levegőt! – értetlenkedett Lilla. − Nem mindegyik. Ez a szervezet kifejlesztett egy olyan égetési módszert, ami során nem kerülnek szennyezőanyagok a levegőbe, a felszabaduló energiát pedig hasznosítani tudják. Így a hulladék teljesen megsemmisül, s ártalmatlanná válik. Igazi Életőrzők, vigyáznak a környezetre, s közben zöld energiát termelnek.
Lilla arca felderült. − Hát akkor mégis van megoldás! Mégsem kell szennyezni a környezetet! – kiáltotta, s egészen megnyugodott ettől. Milyen jó, hogy az Életőrzők vigyáznak a természetre. − No-no! – szólt Galagonya. – A legfontosabb a megelőzés! Minél kevesebb maradékot, szemetet dobsz a lefolyóba, annál kevesebb dolguk lesz az iszapmegsemmisítő szervezeteknek. Mindenki tehet egy-egy lépést a környezet védelméért. Te is. A kislány komolyan vette Galagonya szavait. Így amikor legközelebb édesanyja nekikezdett a mosogatásnak, gondosan beletette a lefolyóba a szűrőt, az ételmaradékokat pedig szépen összeszedte a tányérokról. Anyukája csodálkozva figyelte ezt a szorgalmat. − Kis fáradság nekem, nagy segítség a természetnek! – mosolygott Lilla. | |||
