Hová visz a lefolyó?

Lilla fejébe szöget ütött egy komoly kérdés, miközben a konyhában a mosogatólé lassú, örvénylő eltűnését figyelte. Tésztadarabok, borsószemek távoztak körtáncot járva, s a kislány agyában csak egyvalami zakatolt: hová tűnik ez a sok trutyi?

Először az anyukáját kérdezte, hisz legtöbbször ő mosogat, csak van fogalma róla, hová örvénylik mindez.

− A csatornába, kisszívem!

− Az is, amit lehúzunk a vécén? – kérdezte gyanakodva a kislány.

− Az is  – szólt az édesanyja, s már vissza is tért a főzéshez.

Lilla homlokráncolva bámult maga elé. Jó-jó, a csatornába, de onnan? Csak nem úszkálhat ott minden trutymó, szemét, maradék örökké a csatornák végtelen földalatti labirintusában! Következő útja édesapjához vezetett.

− Apu, a csatornából hova megy a trutyi?

Édesapja a homlokára tolta a szemüvegét.

− A szennyvízre gondolsz? Szennyvíztelepeken tisztítják meg, s aztán a tiszta vizet újból felhasználják.

Lilla azonban ezzel a válasszal sem volt teljesen elégedett. Mégis hova teszik azt a sok maradékot, trutyihegyeket, amik a víztisztítás során megmaradnak? Sejtette, hogy erre csak egyvalaki válaszolhat. Nem is habozott soká, amint feltűnt barátja, Galagonya a zöldbundás csodakutya, rázúdította kérdéseit.

− Galagonya, hová kerül a lefolyóból az a sok minden, maradék és szemét? A szennyvíztisztító telepen mit kezdenek vele? Elássák, kilövik az űrbe?

Galagonya csak kapkodta nagy busa fejét a záporozó kérdésekre, fülei ide-oda csapkodtak.

− Nyugalom Lilla! – vakkantotta jókedvűen. – Miért érdekel ez téged annyira?

− Hát a környezetvédelem miatt! – szólt a kislány hevesen. − Lehetséges, hogy valahol csak úgy otthagyják azt a sok trutyit?

Galagonya komoly kutyaszemekkel nézett rá.

− Bizony, lehetséges! A szennyvíztisztító telepeken nem tudják maradéktalanul megsemmisíteni a szennyvíziszapot (így hívjuk ugyanis a tisztítás után megmaradt folyós, iszapszerű anyagot).  Ezt később vagy a mezőgazdaságban használják fel trágyaként, vagy lerakják az erre kijelölt területen. Vannak olyan szervezetek, amelyek vállalják ezeknek az anyagoknak a megsemmisítését, ám az iszap elégetésével gyakran szennyezik a levegőt.

Lilla elszomorodott.

− Akkor hát nincs tökéletes megoldás?

Galagonya vigasztalón a lányka térdére fektette a fejét.

− No, ne lógasd az orrod! Hogy ne lenne! Egyre többen ismerik meg azt a módszert, amivel az a sok „trutyi” környezetbarát módon elégethető, s a végén növénytápláló hamuvá alakítható.

− De hát azt mondtad, az égetés szennyezi a levegőt! – értetlenkedett Lilla.

− Nem mindegyik. Ez a szervezet kifejlesztett egy olyan égetési módszert, ami során nem kerülnek szennyezőanyagok a levegőbe, a felszabaduló energiát pedig hasznosítani tudják. Így a hulladék teljesen megsemmisül, s ártalmatlanná válik. Igazi Életőrzők, vigyáznak a környezetre, s közben zöld energiát termelnek.

Lilla arca felderült.

− Hát akkor mégis van megoldás! Mégsem kell szennyezni a környezetet! – kiáltotta, s egészen megnyugodott ettől. Milyen jó, hogy az Életőrzők vigyáznak a természetre.

− No-no! – szólt Galagonya. – A legfontosabb a megelőzés! Minél kevesebb maradékot, szemetet dobsz a lefolyóba, annál kevesebb dolguk lesz az iszapmegsemmisítő szervezeteknek. Mindenki tehet egy-egy lépést a környezet védelméért. Te is.

A kislány komolyan vette Galagonya szavait. Így amikor legközelebb édesanyja nekikezdett a mosogatásnak, gondosan beletette a lefolyóba a szűrőt, az ételmaradékokat pedig szépen összeszedte a tányérokról. Anyukája csodálkozva figyelte ezt a szorgalmat.

− Kis fáradság nekem, nagy segítség a természetnek! – mosolygott Lilla.