Ősgabonákkal a változatosabb étkezéskultúráért
Az alakor és tönke tájfajták gyakorlati kutatásával foglalkoznak a Diversifood projektben
Elnyert összeg: 89 750 euró
Horizon 2020
―
Az ősgabonák termesztésének felélesztéséről és az egysíkú étkezési kultúra megváltoztatásáról szól az a projekt, amelyben a tagok többek között az alakor és tönke tájfajták gyakorlati kutatásával foglalkoznak. A Diversifood elnevezésű kutatásban magyar részről az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) vesz részt. Dr. Drexler Dóra, az intézet vezetője elmondta: a gyakorlatorientált kutatás célja, hogy az ősgabonákat visszahozza a mindennapi élelmiszer-fogyasztásba, valamint általánosságban, hogy javítsa a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát és sokszínűségét.
―
Az ÖMKi 2011-ben jött létre azért, hogy az ökogazdálkodást gyakorlatias eredményeket hozó, hazai kutatással fejlessze. On-farm hálózatuk (a működő gazdaságokba, a gazdálkodó által meghatározott termesztési célokhoz illesztett kutatásuk) sikeresen működik és folyamatosan bővül. A kutatási munkába a gazdák önkéntesen kapcsolódhatnak be, és a különböző technológiai vagy fajtakísérleteket az ő igényeikhez igazítják. A dokumentációt közösen végzik, az adatokat az ÖMKi kiértékeli, és elérhetővé teszi a résztvevők számára. Ebbe a munkába illeszkedik a Diversifood hazai projektfeladata is, amelynek célja, hogy változatosabbá tegye az élelmiszer-gazdaságot, a termelést és az étkezési kultúrát.
– Alapvetően az indította el a projektet, hogy rendkívül beszűkült a termelt növények és fajtáik köre, másrészt az étkezésünkből is kiszorultak azok a változatosságot biztosító elemek, melyek az egészséges táplálkozás szempontjából is fontosak – hangsúlyozza dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője.
Dr. Drexler Dóra: Célunk, hogy az ősgabonák visszakerüljenek a köztermesztésbe
A Diversifood hazai kapcsolattartója szerint a projekt a rizs, a kukorica, a búza bűvköréből kíván kitörni, hogy kiszélesítse a termelést és fogyasztást a kisgabonákra, ősgabonákra is. Olyan tájfajtákra, amelyek nem professzionális nemesítési munka eredményeként jöttek létre, nem egységes genetikai hátterű fajták, hanem olyan populációk, amelyeket annak idején gazdálkodók válogattak le egy-egy területen, és amelyeket mára génbankokban (például a magyar NöDiK-nél – cikkünk erről ide kattintva olvasható) őriztek meg. – A kutatásunk célja, hogy az említett tájfajtákról a hazai ökológiai gazdálkodás keretei között minél több kézzelfogható termesztési és feldolgozási tapasztalat szülessen, és hogy ezek az ősgabonák visszakerüljenek a köztermesztésbe, a mindennapi élelmiszer-fogyasztásba – mondja dr. Drexler Dóra.
A hazai projektcsapat először arra volt kíváncsi, hogy melyik tájfajtával érdemes egyáltalán foglalkozni. A kisparcellás kísérletek és a felszaporítás folyamata már harmadik éve a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutatóintézetével közös munkában zajlik. A „jól vizsgázó” tételeket először felszaporítják, majd a bevont on-farm hálózati gazdákkal üzemi körülmények között is tesztelik. – Nemcsak kicsiben, egy helyszínen vizsgáljuk a tájfajtákat, hanem nagyobb léptékben, üzemi szinten is megnézzük, hogy a gazda miként boldogul velük, neki helyben megfelel-e, működik-e az adott tájfajta – mondja dr. Drexler Dóra.
A hazai alakor- és tönkekísérletek a Diversifoodon belül egy nemzetközi hálózathoz kapcsolódnak: Magyarország mellett az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Cipruson is futnak kutatások ugyanezekkel az ősgabona-tételekkel. Alapvetően nemesítési kérdésekkel, regionális fajtakísérletekkel foglalkoznak, amelyekben nem a globális terjesztést, hanem a helyi diverzitást és ökológiai fenntarthatóságot veszik figyelembe. Statisztikai módszereket dolgoznak ki a gazdáknál beállított egyszerűbb kísérletek feldolgozására, de foglalkoznak a termékpályákkal is, azaz a nemesítés és fajtakísérlet mellett az élelmiszerpiacra való bevezetést, forgalmazást is szem előtt tartják.
– Az eddigi munkánkra építve még elérhetőbbé, a döntéshozók számára még kézzelfoghatóbbá szeretnénk tenni a mezőgazdasági diverzitást. Ezek a tájfajták azért is érdekesek, mert a kenyérbúzához képest más beltartalmi értékkel rendelkeznek, ezért például az enyhébb ételallergiákra, emésztési problémákra kedvező hatással lehet a fogyasztásuk. Egyúttal a tájfajták termesztése a gazdálkodók önrendelkezését is erősíti – nem beszélve arról, hogy az évek során a kiinduló tájfajtatételekből az adott gazdasághoz illeszkedő, helyspecifikus populációk alakulnak ki, ezzel is segítve az adaptív, ökológiai gazdálkodást. A projektünk végső soron ezekre a mezőgazdasági, szakmapolitikai és élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatos kérdésekre keres válaszokat – foglalja össze a Diversifood misszióját dr. Drexler Dóra.